PANCZA ISTVÁN, a Független Kisgazdapárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt nagy jelentõséget tulajdonít a területfejlesztésnek, azt a gazdaság-, a társadalomfejlesztés integráns részének tekinti, ugyanakkor úgy ítéli, hogy a területfejlesztési politika, a területrendezési tevékenység nem nyert még súlyához méltó polgárjogot országunkban. Holott kevés olyan nagy jelentõségû döntés van, amelynek nincsenek területi hatásai, amelyeket a döntés elõkészítésénél fokozottabban mérlegelni kellene; ez azonban mind ez idáig nem, vagy nem kellõ mértékben történt meg parlamenti döntéshozó gyakorlatunkban. Éppen ezért az a véleményünk, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormánynak már korábban az Országgyûlés elé kellett volna terjesztenie.
Nagy jelentõségû ez a törvény az Európai Unióhoz való csatlakozásunk szempontjából is, hiszen a fejlett európai országokban igen nagy fontosságot tulajdonítanak a gazdasági, társadalmi fejlõdés térbeli orientálásának, a túlzott területi különbségek mérséklésének, a különbözõ adottságú régiók fejlõdési energiái kihasználásának, az emberi, a természeti és más helyi erõforrások mozgósításának. Tudomásunk szerint Magyarország a közép- és kelet- európai országok között is úttörõ szerepet vállalt jelen törvényjavaslat megalkotásával, és ily módon modellértékû lehet a jelen törvény elfogadása, életbe léptetése és eredményes mûködtetése a kelet-európai térség más országai számára. Másfelõl a magyar gazdaság jelenlegi súlyos fejlõdési problémái, a nyomukban jelentkezõ társadalmi feszültségek fokozottan indokolják a gazdaságfejlesztés társadalomfejlesztési, területi hatásainak figyelembevételét, a kedvezõtlen területi folyamatok befolyásolását. Ha a kormányzatnak nincs megfelelõ áttekintése ezekrõl a folyamatokról, úgy nem lehet eredményes stratégiája sem ezek megváltoztatására.
Meggyõzõdésünk szerint tehát szükség van mielõbb a törvényre, de ez fokozott felelõsséget ró a törvényalkotóra. Azokra is, akik a törvényjavaslatot kidolgozták és azokra is, akik a törvény elfogadásával kapcsolatos döntéseket meghozzák.
A jelenlegi területpolitikai gyakorlat legnagyobb hiányossága, hogy nem biztosítja kellõen sem a központi erõforrások hatékonyabb felhasználását, sem a központi és a helyi erõforrások koordinációját. Egyetértünk a törvényjavaslat azon legfõbb törekvésével, amely a magyar területpolitikai gyakorlat megújítására, a területfejlesztéssel, -rendezéssel összefüggõ döntések decentralizáltabb rendszerének kialakítására irányul. E helyes törekvés ellenére azonban több olyan megoldási javaslatot látunk, amelyek nem tükröznek világos koncepciót és nem vezetnek a szükséges változtatásokhoz.
A következõkben ezekre a hiányosságokra kívánok rámutatni, az általunk szükségesnek vélt korrekciókra vonatkozó javaslattal, a javasolt változtatások indoklásával.
Ismeretes, hogy az 1990. évi politikai rendszerváltást megelõzõen a központi gazdaságirányítási, újraelosztási rendszerben a megyék jelentõs szerepet játszottak; a megyei tanácsok a központilag meghatározott fejlesztési forrásokkal gazdálkodtak, döntõen a központi területfejlesztési politika végrehajtóiként. E szerepük betöltése során jelentõs befolyást gyakoroltak az egyes megyék és a központi hatalom közötti lobbykapcsolatok és a megyéken belül az egyes települések pozíciói. A megyék forráselosztó, újraelosztó tevékenységét egyrészt bürokratikus, másrészt szubjektív tényezõk motiválták.
A megyei szintû döntési koncepciók, ezek érvényesítésének valóságos tapasztalatai döntõen negatív megítélést váltottak ki mind a települések, mind pedig a társadalom oldaláról. A rossz tapasztalatok táptalaján született az önkormányzati törvény, amely átadta az üres kamra kulcsát a helyi önkormányzatoknak, magukra hagyván õket a korábbi diszkriminatív fejlesztéspolitika által elõidézett problémáik megoldásában. A teljes körû döntési szabadság mámorában azonban a helyi települési önkormányzatok viszonylag rövid idõn belül kijózanodtak, és néhány év után nyilvánvalóvá vált, hogy a területfejlesztés az egyes települések szempontjából is szükségessé teszi a koordinációt. Másfelõl az országos érdek, hogy a társadalmi-gazdasági szempontokból viszonylag homogén térségek területi fejlõdésének elõmozdításában a tervszerûség, a stratégiai jelleg érvényesüljön.
(10.40)
Felismerést nyert tehát országosan, hogy a területfejlesztésben szükség van a középszintû irányításra, a megyei, illetve a regionális szintû koordinációra. E felismerés egyenes következményeként szükséges a területfejlesztéssel és -rendezéssel kapcsolatos döntési mechanizmus korszerûsítése, a területfejlesztés és -rendezés irányításának decentralizálása.
A törvényjavaslat helyesen tükrözi ezt a szándékot, nem sikerül azonban következetesen érvényesítenie. A törvényjavaslat a területi államigazgatási szervek közül csak a területi fõépítészi intézménnyel foglalkozik. Nem tesz említést más dekoncentrált államigazgatási intézményekrõl, mint például a megyei munkaügyi hivatalokról stb. Javasoljuk ezért a 18. és a 19. § kiegészítését az alábbiak figyelembevételével:
A teljesség igényével foglalkozzék a törvényjavaslat a területi államigazgatási szervek, a megyei fejlesztési tanácsok tevékenységével, összefüggõ feladataival. Fogalmazza meg a javaslat konkrétabban és világosabban a területi fõépítészek döntési kompetenciáit, beavatkozási lehetõségeit és cselekvési mozgásterét.
Országunkban a területfejlesztési és a területrendezési koncepciók hatékony megvalósulásának gátját döntõen a pénzhiányban látják. A vitathatatlan forráshiány mellett azonban legalább ilyen szerepe van a források szétaprózottságának, a különbözõ ágazatok fennhatósága alá tartozó támogatások koordinálhatatlanságának, a központi és helyi pénzforrások csatlakozása hiányának.
A területfejlesztés közvetlen financiális támogatását egyetlen alap, a Területfejlesztési Alap szolgálja, ez azonban a rendelkezésre álló, a területfejlesztés céljait szolgáló központi erõforrásoknak csupán törtrészét képezi, és jelenlegi területpolitikánkban a szétforgácsolt pénzeszközök egymástól független felhasználása tekinthetõ jellemzõnek.
A korszerû, a fejlett európai országok területpolitikai gyakorlatára jellemzõ egyrészt a központi támogatások hatékony felhasználásának követelménye és állami ellenõrzése, másrészt a közösségi és a privát szféra fejlesztési erõforrásainak összehangolt hasznosítása.
A törvényjavaslat a területfejlesztés és -rendezés decentralizáltabb irányításának intézményrendszerét kívánja megteremteni, de nem határozza meg a különbözõ pénzügyi források koordinált felhasználásának kényszerpályáit, nem tartalmazza az ágazati és a helyi erõforrások csatlakozásának, egymás hatását erõsítõ felhasználásának garanciáit.
A finanszírozásra vonatkozó határozott elgondolás és koncepció hiánya a jelen törvényjavaslat leggyengébb pontja. Ennek korrekciója nélkül a korszerû területpolitikai gyakorlat kialakításának feltételei nincsenek biztosítva. Ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a területfejlesztést segítõ pénzügyi eszközök alá tartozó szövegrész alapos átdolgozását az alábbiak szerint:
Írja elõ a törvény a területfejlesztést közvetlenül szolgáló központi támogatás éves költségvetésben elkülönített biztosításának kötelezettségét. Rendelkezzék a törvény a területfejlesztésre és -rendezésre biztosított ágazati pénzeszközök koordinált felhasználásának kötelezettségérõl, és határozza meg az ágazatok közötti pénzügyi együttmûködés fontos szabályait. Tartalmazzon a törvény utalást a központi támogatás egy részének decentralizálására, és jelölje meg a decentralizált források kezelését felelõsen végzõ regionális szintû intézményt vagy szervezetet, amelynek hatékony mûködése központilag ellenõrizhetõ. Kötelezze a törvény a területfejlesztés központi és regionális intézményeit arra, hogy fejlesztési programjaik pénzügyi tervet is tartalmazzanak. Ez elkerülhetetlen feltételét képezi mind a fejlesztési programok realitásának, mind pedig az esetleges külföldi támogatások megszervezésének. Rendelkezzék a törvényjavaslat a különbözõ területi szinteken készülõ fejlesztési programok pénzügyi terveinek egyeztetési kötelezettségérõl, az érintettek bevonásáról a pénzügyyi tervek készítésébe. A vállalkozási övezetek létrehozásának lehetõségét leíró szövegrészt javasoljuk kiegészíteni az országos és a regionális szintû fejlesztési programokba történõ illeszkedés követelményével.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a területi tervezéssel olyan statikus szemléletben foglalkozik, amely nem felel meg a korszerû európai tervezési gyakorlatnak. A szövegtervezet "tervezés" címszó alatt csupán tervdokumentumokról tesz említést, holott a tervezés ma már - és a jövõben még inkább - olyan folyamatos tevékenységet jelent, amely szerves részét képezi a területfejlesztést és -rendezést irányító és végrehajtó intézmények és szervezetek mindennapi tevékenységének.
Javasoljuk a területi tervezéssel foglalkozó szövegrész tartalmi gazdagítását, az Európai Unió országainak tervezési tapasztalataira építve. A módosító szövegrésznek utalnia kell a fejlesztési és rendezési tervezés integrált rendszerének kialakítására, a különbözõ irányítási szinteken folyó tervezési tevékenység összehangolásának követelményére, a tervezés szükséges nyitottságára.
Azt hiszem, az elmondottakból egyenesen következik, hogy a Független Kisgazdapárt több módosító indítványt fog benyújtani a törvényjavaslat azon részeihez, amelyek érzésünk szerint korrigálásra, pontosításra szorulnak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)