RUSZNÁK MIKLÓS, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Miniszter Úr!
A törvényjavaslat az elhangzott hozzászólások kapcsán megjárta - úgymond - a hadak útját, a poklok útját, és hosszú kínlódás után került a parlament elé. És ha szabad úgy fogalmaznom, talán még méltatlan helyre is került a miniszteri expozé, hiszen este nyolc óra után csak néhányan hallgattuk végig miniszter úr expozéját. Nagyon remélem, hogy a fõpróba után az elõadás jól fog sikerülni, és nagyon jó törvény születik majd ebbõl a területfejlesztési törvényjavaslatból; ugyanis nagy szükség van rá.
Mi, kereszténydemokraták úgy érezzük, hogy a vidéki politika, a vidéki térségek fejlesztése nagyon fontos, hiszen ez a kétötöd - amirõl Baráth Etele képviselõtársam beszélt - bizony óriási mértékben le van maradva az országban. Itt egy súlyos és elmaradott térségnek a gondját kell felvállalni. Talán a címe sem felel meg az igazi törvénynek, mert nem is igazán területfejlesztésrõl vagy területrendezésrõl kellene beszélni, hanem vidékfejlesztésrõl és vidéki politikáról kellene beszélni ebben a törvényjavaslatban.
Hozzászólásom lényegét három részre akartam osztani, mégpedig a megyei és a középszinttel kapcsolatos önkormányzati problémákra és talán arra a nagy hiányosságra, amit az eddigi hozzászólók és még miniszter úr sem fejtett ki - talán egy szóval érintett -, a mezõgazdaság és a vidék fejlesztésének helyzetére. Mert nagyon lényeges, hogy ha az európai gondolkodást, az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat firtatjuk, akkor bizony olyan dokumentumok, olyan javaslatok készültek - az európai charta vidéki javaslata, az európai charta hegyvidéki javaslata -, amelyek mind-mind csatlakoznak a vidéki térségek fejlesztési programjához.
Összességében: a vidék fejlesztésének szétválaszthatalan része - és én azt hiszem, folyamatos és nagyon meghatározó része kell hogy legyen - a középszint helyzete, amit majdnem minden képviselõtársam említett hozzászólásában. Ameddig a megye csak intézményeket üzemeltet, addig a jelenlegi átmeneti idõszakban a mindenkori kormányok kénye-kedve szerint változik az intézményrendszer, a közigazgatási rend. Négyévenként - tessenek elhinni - nem lehet az országot a feje tetejére állítani! Ezt nálunk gazdagabb országok sem tehetik meg, ebbe csak bele lehet bukni.
Szükség van-e most egy új intézményrendszerre, nevezetesen a megyei területfejlesztési tanácsokra, az országos területfejlesztési tanácsra, a regionális fejlesztési tanácsra és ezzel összefüggésben a helyi térségek fejlesztési tanácsára? A megyei egy választott testület; nagyon gyorsan el kellene dönteni, hogy a középszint meghatározása, ennek tisztázása milyen formában történhet az elkövetkezendõ idõben.
(10.50)
Óriási problémákat vet fel a megye állandó megkérdõjelezõdése, mert azt végsõ soron egy választott testület, a társadalom választotta, hiteles emberekbõl áll és mindig megpróbáljuk - az elmúlt négy évben is, a jelenlegi idõszakban is - a megyei kompetenciát vagy elvonni, vagy ahhoz hozzátenni, de hat év után ki kellene mondani végre, hogy szükség van-e vagy nincs a megyére. Ha néhány intézmény, iskola, kórház üzemeltetését a helyi önkormányzatok kapják meg, azt hiszem, azt nyugodtan el tudják látni.
A törvényjavaslat - hogy a középszinttel kapcsolatosan tovább folytassam gondolatomat - nincs összhangban az önkormányzati törvénnyel. Tisztázatlan az önkormányzatok szerepköre, túl intézménycentrikus, nem bízik az önkezdeményezésekben, így a régiókban, a megyékben, az önkormányzatokban és a már megalakult úgynevezett kistérségi szövetségekben.
Új, hogy úgy mondjam, statisztikai vonzáskörzethez próbálja a törvényjavaslat csoportosítani a majdan felálló területi fejlesztési tanácsoknak a problémáját, de azt hiszem, hogy már megalakult az országban - Wekler képviselõtársam is mondta - százhuszonvalahány kistérségi társulás, miért kényszerítjük, hogy ezek újabb papírforma szerint átalakuljanak vagy valamilyen formában új társulások jöjjenek létre, hiszen a területfejlesztési törvény most benyújtott paragrafusa szerint a statisztikai vonzáskörzetet határozzák meg. Nagyon remélem, hogy ezek a már megalakult térségi társulások részei lesznek majd ennek a területfejlesztési törvénynek.
Konkretizálni kellett volna - ahogy az elõbb mondtam - a megye dolgát. Meg kell jelölni az önkormányzat képviselõjével együtt a közös területfejlesztési, például infrastruktúra, gazdasági fejlesztési feladatokat. Mindezt, a szöveghasználat ellenére, a centralizált gondolkodás jellemzi és én nagyon remélem, hogy a módosító javaslatokkal ezek kikerülnek majd a törvényjavaslatból.
A településfejlesztést külön törvényben kívánják szabályozni az 1. § (3) bekezdése alapján. Ez egyrészrõl elfogadhatatlan, mert a területfejlesztés bizonyos szempontból nem más, mint számos településfejlesztés együttese, másrészrõl kockázatos, ugyanis nincs meg benne a konszenzus már ehhez a javaslathoz sem.
Összességében a középszint kulcskérdés, és ezt minél gyorsabban el kell döntenie az Országgyûlésnek.
A törvényszöveg ügyrendi szabályozásában jórészt túltengõen tartalmi és eljárási általánosságok felsorolásait tartalmazza. A lényeghez, a területfejlesztés, -rendezés céljához, tartalmi kifejtéséhez, alapvetõ feladatai meghatározásához már oda sem ér. A területi szervezés, tervezés egységes rendszerét, ágazati kapcsolódásait és koordinációját, az érvényesítés területeit és módjait már a törvény elején meg kellene határozni. Jó lenne a területfejlesztés, -rendezés céljait, feladait, tervezési rendszerüket és a tervek tartalmi követelményeit legalább olyan részletességgel meghatározni, hogy azokból az egyes gazdasági ágazatokra esõ kihatások és feladatok megállapíthatóak legyenek.
Mielõtt rátérnék még a lényeges tartalmi elemeket, majd a részleteket érintõ észrevételek megfogalmazására, hangsúlyoznom kell, hogy a törvényjavaslat lényegét érintõ alapvetõ észrevételek nem csupán saját szakmai véleményemet tükrözik, hanem a késõbbiekben a Vidéki Térségek Európai Chartájának javaslatát is fogom említeni.
A törvényjavaslat alapvetõ tartalmi problémája a következõ: a törvény alapvetõ törekvése egy korszerû területfejlesztési és -rendezési gyakorlat intézmény- és eszközrendszerének kialakítása, illetve ezek jogi kereteinek lefektetése. Ez a törekvés összhangban van Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozási törekvéseivel, az országunkban széleskörûen beindult harmonizációs folyamatokkal. E törekvésünknek azonban a jelen törvényjavaslat csak részben tud megfelelni és részben tudja érvényesíteni, néhány alapvetõ kérdésben ugyanis hiányzik a világos koncepció, és sokkal inkább az elfogadtatás érdekében kötött kompromisszumok, semmint a határozott iránymutatások dominálnak. Ez az állítás különösen érvényesül az alábbi témaköröknél: az Országos Területfejlesztési Tanács szerepének, funkciójának világos meghatározása, az ágazatok közötti koordináció, együttmûködés intézményes feltételeinek biztosítása, a megyei fejlesztési tanácsok mint új típusú intézmények szerepének, kompetenciájának és más intézményekkel való munkamegosztásának pontos meghatározása, a megyei közgyûlés szerepe, a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásának indoklása, szerepének, funkcióinak és más intézményekhez való kapcsolódásának tisztázása.
Két regionális fejlesztési tanács van. Miért kettõ, miért nem négy vagy miért nem több, vagy miért éppen ez a kettõ? Fontos a területfejlesztés finanszírozási rendszerének továbbfejlesztésére vonatkozó elgondolások bemutatása, a szükséges változtatások meghatározása.
Nem kellõen hangsúlyozott a határmenti régiók súlya, hisz ez óriási, fontos dolog. A határmenti települések talán még súlyosabban elmaradott térségek, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád megye, ezen északi régiók térségében. Talán nem lett volna célszerûtlen, ha nemzeti értékeink elhelyezése a törvényben kiemelt szerepet kapott volna egy-egy térség vonatkozásában.
Itt kívánom még megjegyezni: a területfejlesztési és a településfejlesztési elképzeléseket egy törvény keretében vagy egy azonos idõben, egy adott tárca irányítása alatt kellene megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy amíg jelenleg a településfejlesztés a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, addig a területfejlesztés a KTM irányítása alatt áll.
Megítélésem szerint a terület- és településfejlesztés csak együtt kezelhetõ, és egyetlen minisztérium irányítása alá kellene hogy tartozzon nem utolsósorban az a mezõgazdasági politika, amit az elõzõekben már vázoltam és még vázolni fogok.
Gondot okozhat, hogy a törvény igen sok térségi meghatározást használ fogalomként: kiemelt térség, kistérség, térség, vállalkozási övezet, elmaradott térség, kedvezményezett térség, szerkezetátalakítási térség, a mezõgazdaság, a vidék térségei. Kérdés, hogy mennyiben és miért szükséges az említett tagolás?
Ki dönti azt majd el, hogy hol, milyen térség van, vagy éppen a pénz határozza meg, hogy hol milyen térség legyen?
A regionális fejlesztésben és az Európai Unióban való gondolkodás mindenképpen megkívánja, hogy az országhatár menti területek - ahogy az elõbb is említettem - hatékonyabban együttmûködjenek, ezért ezt a törvényben erõteljesebben kellene hangsúlyozni és ösztönözni - közös fejlesztések, kétoldalú megállapodások alapján.
Nagyon fontos a törvényben a finanszírozás kérdése, az ágazati összhang megteremtése. Úgy gondolom, mint ismeretes, országunkban nemcsak a pénzhiány jelenti a problémát a területfejlesztés felgyorsításában, hanem a rendelkezésre álló központi erõforrások túlzott szétaprózottsága és koordinálatlan felhasználása is.
A területpolitika döntési rendszer decentralizálásának egyik fõ mozgatórugója a helyi települési és regionális erõforrások mobilizálása és azoknak a központi erõforrásokhoz való ésszerû csatlakozása.
Kérdésem még mindig: a súlyosan elmaradott térségek, az egyre nagyobb munkanélküliséggel rendelkezõ térségek hogyan tudnak majd saját erõt pótolni, illetve összegyûjteni ehhez; ha nincs helyi erõforrás ezekben a térségekben, hiszen óriási a munkanélküliség, hogyan lesz biztosítva ezen térségek továbbfejlõdése? Ez mind-mind nyitott kérdés.
A törvényjavaslat számba veszi ugyan a lehetséges pénzügyi forrásokat, de nem tartalmaz elgondolást azok koordinációjának megoldására. Ez a törvényjavaslat egyik legsúlyosabb hiányossága, melynek korrekciója nélkül az intézmények egyéb feladataira és szervezeti felépítésére vonatkozó elgondolások is a levegõben lógnak. Ha eltekintünk attól a bizonytalanságtól, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása idõpontját illetõen ma még kétségtelenül fennáll, minden további, a csatlakozást megelõzõ idõszakban várható európai uniós támogatást is veszélyeztetünk egy olyan törvény életbe léptetésével, amely nem veszi figyelembe a támogatások megítélésével kapcsolatos pénzügyi követelményeket, illetve nem biztosítja a források hatékony felhasználására vonatkozó garanciákat és ellenõrzéseket.
A vidékfejlesztés másik része, amit már a hozzászólásom elsõ részében hangsúlyoztam, szétválaszthatatlan része a mezõgazdaság. A mezõgazdaság- és a vidékfejlesztés nem lehet kétirányú.
Többször elmondtam már ebben a parlamentben, hogy a falu, a föld, az ott élõ emberek sorsa egy és ugyanaz.
(11.00)
Nem lehet szétválasztani õket, és ha ezt a törvény nem fogja megfogalmazni, azt hiszem, két irányban vagy több úton fog végrehajtódni ez a területfejlesztési törvény.
A vidékfejlesztési politikának teljes mértékben figyelembe kell venni a mezõgazdaság által betöltött feladatokat. A törvénynek ez a része nem teljesen átgondolt, illetve nagyon kevés, egy-két szóval foglalkozik csak benne. A vidéki térségek európai chartája egyértelmûen fogalmaz. A vidékfejlesztési és mezõgazdasági politika keretében a döntéshozói hatáskört a lehetõ legteljesebb mértékben meg kell hagyni a szubszidiaritás, a kölcsönös kisegítés elvének a megvalósításával. Amit a legalacsonyabb szinten meg tudnak oldani, azt nem szabad elvenni az államnak. Az államnak pedig kötelessége, ha az alacsonyabb szinten nem tudják megoldani, segíteni az alacsonyabb szinten dolgozó önkormányzatokat vagy vállalkozásokat.
A vidéki térségek európai chartájának javaslatából csak néhány gondolatot említek, mert nagyon kevés az idõ. Azt hiszem, hogy a mezõgazdasági és vidéki politika olyan szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy nem oldhatók meg egymástól elválasztva. Ezért ennek tükrözõdni kell a törvénytervezetben is.
Szükség van egy alapvetõ, jövõbeli európai mezõgazdasági és vidékfejlesztési politika elveinek meghatározására. A javaslat a vidéki térségek európai chartájában a hegyvidéki és a vidéki fejlesztési javaslatokban nyilvánul meg, amely már tudomásom szerint kibõvült a városok chartájával. Ezeknek mindenféleképpen érvényt kell szerezni.
Végezetül pedig már csak egy gondolat - mert az idõ elmúlt -: kinek az érdeke a vidékfejlesztés? Azt hiszem, tudomásul kell venni, hogy a falu a történelem során nagyon sokszor összeütközésbe került a magyar társadalom fõ áramlataival. Most bárhogy is alakul a vidékiek sorsa, azt figyelembe kell venni, hogy aki értük tesz valamit, az a legelesettebbeken segít. Ma ugyanis falun élnek a legképzetlenebbek, az idõsek, és azok, akik éppen ott szerettek volna maradni, ahol vannak. A kereszténydemokraták úgy gondolják, hogy mindenkinek joga van ott élni, ahol született, de mindenkinek joga van azt az elõnyt is élvezni ebben az országban, amit egyes térségekben élveznek ugyan, de az elmaradott térségekhez nem jutott el. Ehhez viszont az államnak döntõ mértékben segítséget kell nyújtani, amint már említettem.
A kereszténydemokraták úgy gondolják, összességében a törvényre szükség van. Az itt elhangzott felszólalások és már elõre elmondott módosító javaslatok nagy részével is egyetértünk, de késõbb mindenféleképpen még ennek részletes tárgyalásában véleményeket és módosító indítványokat kívánunk megfogalmazni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)