SEBÕK JÁNOS, a Magyar Szocialista Párt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Két héttel ezelõtt három törvényjavaslatról hangzott el miniszteri expozé. Mindegyike külön-külön is a maga területén nagy jelentõségû, hiszen mindegyik a Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint az ország és a lakosság anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományának és hadköteles tagjainak szolgálati viszonyát hivatott szabályozni. Ezek közül kiemelten kell kezelni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslatot, mert õk alkotják e szervek gerincét, tehát döntõen tõlük függ a különbözõ jogszabályokban meghatározott feladatok idõbeni és minõségi végrehajtása.
(12.00)
Ezért az a jogviszony, amely létrejön az állam és a hivatásos állomány között, nem egy egyszerû, hanem különleges közszolgálati jogviszony. Ez pedig azt jelenti - idézek a törvényjavaslat 2. §-ának (1) bekezdésébõl -, hogy "mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelõ kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg".
A köztisztviselõtõl eltérõ különlegességet az jelenti, hogy a hivatásos állomány tagjának több szigorítást és korlátozást kell vállalnia. Csak példaként néhányat megemlítek.
Vállalja, hogy kötelmeit szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával teljesíti. Elfogadja az alkotmányban biztosított alapjogai korlátozását - csak néhányat: ilyen a gyülekezési jog, az egyesülési jog, a véleménynyilvánítási jog. Vállalja, ha szolgálati vagy szolgálatteljesítési helyét elhagyja, bejelenti, hogy hol tartózkodik. Elfogadja, hogy a miniszter által meghatározott idõközönként ellenõrzik egészségi, pszichikai és fizikai állapotát, szakmai alkalmasságát, és ha ezeknek az ismételt ellenõrzések során sem felel meg, szolgálati viszonyát megszüntetik.
Természetes, hogy ezt a többletet az államnak kell különbözõ kedvezmények - mint a köztisztviselõknél magasabb illetmény, alacsonyabb nyugdíjkorhatár stb. - biztosításával kigyenlíteni.
Tisztelt Országgyûlés! A hivatásos állomány szolgálati viszonyáról szóló törvény megalkotásával az Országgyûlés egy régóta esedékes adósságot törleszt, amelyet a fegyveres szervek százezer fõs állománya és családtagjaik már jogosan várnak. Ugyanis a jelenleg érvényben levõ 1971. évi 10. törvényerejû rendelet magán viseli a következõ jegyeket:
A szolgálati jog az akkor érvényesülõ pártállami berendezkedésbõl fakadó politikai igényeknek felelt meg, például a testületekbõl történõ kiáramlást elsõsorban adminisztratív eszközökkel akadályozta, vagy bírói jogorvoslat nem volt, mert ezt - úgymond - a párt biztosította. A szolgálati viszony alapvetõ szabályait a törvényerejû rendelet, míg az egyes jogokra és kötelezettségekre vonatkozó részletes szabályokat alacsonyabb jogszabályok és belsõ, a miniszterek által kiadott rendelkezések állapítják meg.
Végül pedig az, hogy e fontos jogszabályt 21 laikus személy, az Elnöki Tanács emelte törvényerõre, mutatja a fegyveres szervek hivatásos állományának a társadalomban kijelölt helyét, amibõl az következett, hogy ma már a családoknak jelentõs része kénytelen a létminimum szintjén vagy az alatt élni. Ezért aztán sokan elhagyták a pályát.
A törvényerejû rendelet - amelyet a köznyelv ma már jogosan rabszolgatörvénynek nevez - tovább nem tartható. Mert e szabályozási mód ellentétben áll az alkotmány és a jogalkotási törvény szabályozási követelményeivel. Ezért szükséges az új törvény megalkotása.
A munka újrakezdésekor nagy vita volt - ezt már Mécs képviselõtársam is elmondotta - a szakértõk és nem szakértõk között. A szabályozott viszonyokat egy átfogó törvényjavaslatban vagy külön-külön kell rendezni. Olyan koalíciós döntés született, hogy közös törvényben kell szabályozni, mert fontos társadalmi érdek fûzõdik ahhoz, hogy az egyes fegyveres szervekre vonatkozó alapvetõ szabályok összhangban legyenek.
A hivatásos szolgálati viszony újraszabályozásának kiemelt célja, hogy törvényben kerüljön kifejezésre a társadalmi közmegbecsülés a speciális közszolgálat teljesítéséért. Ennek keretében a nagyobb áldozatvállalás ellenében más munkavállalókhoz képest kedvezõbb körülményeket kell biztosítani a hivatásos állomány számára az illetmény, a különbözõ juttatások és kedvezmények területén. A családtagokra is kiterjedõ fokozottabb elvárások miatt indokolt, hogy egyes kedvezmények a családtagokat is megillessék.
A törvénytervezet tehát a szolgálati viszony átfogó szabályozásának igényét kielégítve magában foglalja a határozott idõre létesített szolgálati viszonyra, a fegyveres szervek közötti átjárhatóság feltételrendszerére, a rendfokozatban és beosztásban kiszámítható elõrehaladásra, valamint a sajátos társadalombiztosításra vonatkozó szabályokat. Átveszi a szolgálati viszonyt érintõ más honvédelmi és rendõrségi törvényekben szereplõ normákat, hatályon kívül helyezésük mellett az idõközben szükségessé vált módosításokkal. Ezért a határõrizetrõl elõkészítés alatt álló, a büntetés-végrehajtás szervezetérõl már elfogadott, illetve a tárgyalás alatt levõ nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslatok, törvények sem tartalmazhatnak a hivatásos állomány szolgálati viszonyával kapcsolatos szabályokat, hiszen azokat e törvénybe indokolt felvenni.
Szélesíti a szolgálati viszony megszûnésének lehetõségeit. A köztisztviselõk jogállásáról szóló törvényhez hasonlóan a szolgálati viszony megszüntethetõ közös megegyezéssel, és megszûnik a törvény erejénél fogva e törvényben meghatározott esetekben. A fegyelmi jogot az egyetemes emberi szabadságjogokhoz viszonyítva szabályozza. Tartalmazza az érdekképviseleti szervek létrehozásának feltételeit, jogaikat, de tevékenységük korlátait is, valamint a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró feladatait.
Kiterjeszti a bírósági út igénybevételét a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogvitában. Ezáltal a szolgálati viszonyból eredõ jogvita elfogulatlanul orvosolható. Új illetményrendszert vezet be - errõl miniszter úr hosszan beszélt -, amely ugyan magasabb a köztisztviselõk illetményénél, bár annak rendszerére épül. De ez áll arányban a szolgálat nehézségével és a fokozott igénybevétellel.
A köztisztviselõkhöz viszonyítva kedvezõbb nyugellátási rendszert biztosít. És végül igazodást jelent a NATO-hoz, illetve az Európai Unióhoz történõ csatlakozás jogharmonizációs törekvéseihez.
Tisztelt Országgyûlés! Elismeréssel kell szólni azok munkájáról, akik e törvénytervezetet elõkészítették. Az a tény, hogy például a Magyar Honvédségnél dr. Fehér József közigazgatási államtitkár úr és munkatársai a törvény koncepcióját a hivatásos állomány döntõ többségével megvitatták, azt jelenti, hogy a törvénytervezet tartalmazza véleményüket, javaslataikat. Tudomásom szerint a többi fegyveres szervnél is hasonló módon készítették elõ a tervezetet. Ezen kívül az érdekvédelmi szervezetekkel is több esetben megvitatták, és számos javaslatukat elfogadták.
Sajnálatos, hogy nem tudtak egyezségre jutni az illetményrendszer bevezetésének idõpontjában. Remélem, hogy a kormány elfogadja a valamelyik módosító javaslatban beterjesztett idõpontot, legyen az 1997. vagy 1998. január 1-je, mert - ez szigorúan magánvéleményem - az 1999. január 1-je két okból nem fogadható el.
(12.10)
Az egyik: etikátlan az, hogy egy csoport vállára odateszünk egy kemény követelményekkel telített törvényt, és azt majd három év múlva kívánjuk ellentételezni, amit lehet - és ez a másik ok -, hogy egy másik kormánynak kell teljesítenie.
Röviden szólni kívánok még a törvénytervezet hibáiról, amelyek véleményem szerint abból adódnak, hogy öt minisztérium készítette, és elmaradt az alapos egyeztetés és a végsõ ellenõrzés. Csak két példát erre, mert gondolom, hogy képviselõtársaim bõvebben fognak ezekrõl szólni.
Az egyik: Szinte érthetetlen, hogy az öt minisztériumban nem volt egy személy, aki ismeri a magyar nyelvtan szabályait. Különösen sok a mondatszerkesztési hiba, ami miatt több módosító javaslat benyújtása várható.
A másik, a 326. § a következõt írja elõ: "Az országos parancsnokot és helyettesét elhalálozás esetén akkor is, ha ez a nyugállományba helyezés után következett be, a vám- és pénzügyõrség halottjának kell tekinteni." Vajon ez nem illetné-e meg a többi országos parancsnokot is? - ez a kérdés. Igen, ha az elõbb említetteket megilleti, de gondolom, hogy ezt az illetékes miniszterre kell bízni, és nem törvényileg szabályozni.
Befejezésül, tisztelt képviselõtársak, a Szocialista Párt képviselõcsoportja szeretné, ha közösen a mának, de inkább a holnapnak szóló törvényt alkotnánk. Olyan törvényt, amely egyben kielégíti a hivatásos állomány azon várakozását is, hogy rendezõdik jogviszonya, elõmenetele, pályája kiszámíthatósága, érdekképviselete, egzisztenciális megbecsülése; olyan törvényt, amely egységesíti a hivatásos állomány tagjainak mint egyenruhás állampolgároknak a nyugat-európai normáknak megfelelõ jogait és kötelességeit.
Abban a reményben, hogy minden képviselõcsoport segíti az elmondottak megvalósítását, amikor a Szocialista Párt képviselõcsoportja nevében a benyújtott törvényjavaslatot elfogadom, javaslom - szintén a képviselõcsoport nevében - a törvénytervezet megvitatását, kiegészítését és konszenzussal történõ elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)