DR. MÉSZÁROS GYULA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Régi adósságát törleszti a tisztelt Ház a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvényjavaslat napirendre tûzésével. Régóta várják a katonák, a határõrök, a rendõrök, a polgári védelem tagjai, a vámõrök, a tûzoltók, a nemzetbiztonsági szolgálat tagjai, hogy feladatukat, jogállásukat és illetményrendszerüket törvény szabályozza.
Az említett szervezetek tagjai különleges közszolgálati viszonyban állnak az állammal. Szolgálatukat önkéntesen vállalták, élethivatásukat szigorú függelmi rendben, sokszor életük és testi épségük kockáztatásával végzik. A nehéz munka mellett elfogadják állampolgári jogaik korlátozását is, ezért méltán megilletik õket az e törvényben biztosított jogosultságok és illetmények.
Miben nyilvánulnak meg ezek a jogkorlátozások? A hivatásos állomány tagja szolgálati helyérõl áthelyezhetõ, vezényelhetõ, szabadidejében és szabadsága alatt is behívható, még ha a helyzet úgy kívánja, egy külföldi nyaralásból is hazarendelhetõ.
(12.30)
Megnyilvánul ezen kívül a jogkorlátozás a véleménynyilvánítás szabadságában is. Korlátozza a törvény a gyülekezési és egyesülési jogaikat. Ma már a hivatásos állomány tagjai is megszervezték érdekképviseleti szerveiket, amelyek szabadon mûködhetnek, azonban a jogkorlátozások ezen a területen is érvényesülnek: például sztrájkot nem szervezhetnek.
E törvényben kell arra is jogi garanciákat adni, hogy a hivatásos állomány szakszervezeti és érdekképviseleti szervezeteinek tagjait és vezetõit e tevékenységükbõl eredõen hátrányos megkülönböztetések ne érhessék. Úgy gondolom, az eddigi tapasztalatokat figyelembe véve ilyen esetek ritkán fordulnak elõ. Például a honvédségi szakszervezetek vezetõit a honvédelmi bizottság többször meghallgatta, a parancsnokok jelenlétében õszintén feltárhatták problémáikat.
A szolgálati viszony szüneteltetésérõl szóló 51. § segíteni akarja a hivatásos állomány passzív választói jogának gyakorlását azzal, hogy akit országgyûlési képviselõi, fõpolgármesteri, polgármesteri, önkormányzati vagy kisebbségi önkormányzati képviselõi választáson jelöltként nyilvántartásba vettek, annak szünetelteti szolgálati viszonyát. Ezzel gyakorlatilag ki is zárja a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait ezen tisztségek elérésébõl.
Állításomat példával is igazolom. Egy választáson a jelölt nyilvántartásba vétele és a választás napja között legalább egy hónap eltelik. Nos, tegyük fel, hogy egy rendõrtiszt indul mondjuk a polgármesteri tisztségért egy kisvárosban. Szolgálati viszonya szünetel, vagyis legalább egy hónapig nem kap fizetést, de talán van megtakarított pénze, és elviseli az egy hónap fizetéskiesést annak reményében, hogy polgármester lesz belõle. Milyen esélyekkel indul? Miután e törvény 18. §-a szerint pártnak tagja nem lehet, nem valószínû, hogy bármelyik párt támogatását elnyerné. Mibõl lesz pénze hirdetésre, plakátra, kampányra, hiszen arra a hónapra még fizetést sem kap? Ismert sem nagyon lehet, hiszen politikai gyûlésen meg sem jelenhet egyenruhában. Tehát esélyei minimálisak, így aligha fogja megkockáztatni az indulást, mert ha a választás után vissza akar térni eredeti beosztásába, kérdés, hogy megvan-e még az a státusz, vagy már mást vettek fel a helyére?
Tehát a törvénynek csak akkor kellene szüneteltetni a példánkban szereplõ rendõrtiszt szolgálati viszonyát, ha megnyerte a választást és polgármester lett belõle. Hiszen a jelöltség nem jár akkora elfoglaltsággal, hogy közben feladatát ne tudná ellátni. Például egy orvos vagy tanár is végzi hivatását a jelöltség alatt is, sõt adott esetben még polgármestersége idején is.
Ezen kívül a törvénynek garantálni kellene, hogy a ciklus elteltével négy év múlva rendõrtisztünk visszakapja eredeti beosztását, és amennyiben a rendfokozatára elõírt várakozási idõ eltelt, elõ is léptetik.
Még rosszabb a helyzet a társadalmi megbízású önkormányzati és kisebbségi önkormányzati képviselõ választása esetén. Erre az esetre is mondok egy példát. Egy nagy laktanya van a kisváros szélén, és a kapcsolattartás miatt is jó lenne, ha legalább egy katonatiszt is tagja lenne a városi képviselõ- testületnek. Egy századparancsnok jelentkezik, a jelölés megtörténik, a jelöltet nyilvántartásba vették és bekerül a képviselõ-testületbe. Ezzel az 59. § c) pontja szerint négy esztendõre elvesztette állását, fizetést nem kap, legfeljebb a várostól némi tiszteletdíjat. Elfoglaltsága 3-4 hetenként egy este, amikor ülésezik az önkormányzat.
Tudom, az elõterjesztõ jót akar, hiszen végül is jog szerint biztosított a hivatásos állomány tagjának passzív választójoga, vagyis minden tisztségre választható, aktív részese lehet a közéletnek - csakhogy ezek elméleti lehetõségek, mert alig hihetõ, hogy ilyen feltételekkel bárki is jelöltséget vállalna. Tehát az egész 51. §-t újra kell gondolni, amire két lehetõség kínálkozik: vagy valódi lehetõséget és esélyegyenlõséget adni a választáson részt venni kívánó hivatásos állománynak, vagy pedig ki jell jelenteni a törvényben, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai nem választhatók közéleti tisztségekre. Ha a törvény így marad, látszólag, de jure, nem korlátoztuk a hivatásos állomány tagjainak állampolgári jogait, a valóságban azonban igen, mégpedig súlyosan.
A szolgálat teljesítésére vonatkozó szabályok közül pontatlannak és aggályosnak találjuk a 69. §-t. A hivatásos állomány tagja szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, kivéve, ha azzal bûncselekményt követne el. Mondjuk egy bankrabló elfogásánál az elöljáró tûzparancsot ad, de a beosztott rendõr a végrehajtást mérlegeli. A parancs elrendelését a (2) bekezdés szerint írásban kérheti, mert õ úgy ítéli meg, hogy bûncselekményt követne el. Mire a pecsétes, írásos parancs megszületik, a rabló túl van árkon-bokron.
Úgy gondolom, az elöljárónak tudnia kell, milyen parancsot ad, a beosztottnak a legtöbbször nincs ideje a parancsot értelmezni és mérlegelni. A parancs kiadásáért mindig az a parancsnok felel, aki kiadta.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk álló törvénytervezetnek egy nagyon fontos fejezete az illetmények rendszere. Jól kidolgozott rendszer, bár kissé bonyolult. A táblázatok szerint az elsõ besorolási osztályba a tiszti, fõtiszti és tábornoki beosztások, a második besorolási osztályba a tiszthelyettesek és a zászlósok vannak. A két fizetési kategória összesen 13+25, vagyis 38 fizetési fokozatból áll, ami tökéletesen elegendõ az érdemek szerinti illetmények differenciálására. Ezen kívül még van illetménykiegészítés és illetménypótlék is. Az illetménykiegészítést azok kapják, akik minisztériumban, országos parancsnokságokon dolgoznak. Mi, kereszténydemokraták úgy gondoljuk, hogy inkább az ország távoli vidékein, a határokon, a legeldugottabb helyeken nehéz körülmények között dolgozó csapattiszteknek kellene adni az illetménykiegészítést.
Helytelenítjük, hogy idegennyelv-pótlékot csak az kap, aki olyan szolgálati beosztást tölt be, amelyben az idegennyelv használata szükséges. Nem olyan sok honvéd, rendõr és határõrtiszt tud idegen nyelveket, hogy ne lehetne mindenkinek nyelvpótlékot adni, akinek nyelvvizsgája van. A NATO-ba és az Európai Unióba készülünk. Nagyon fontos ilyen kis országban a nyelvtudás, és meg kell becsülnünk, akik idegen nyelveket beszélnek, fõként a világnyelvek nagyon fontosak. Vannak viszont olyan területek, például a határõrség, a vám- és pénzügyõrség, ahol a szomszédos népek nyelvének ismerete is nagyon fontos, és ennek értékét a nyelvpótlékban is kifejezésre kell juttatni.
Mi, kereszténydemokraták, úgy gondoljuk, hogy ez az illetményrendszer jól kidolgozott, és életbe léptetését már várják az érintettek. A legnagyobb probléma az vele, hogy a 339. § szerint 1999. január 1-jéig kell életbe léptetni. Úgy véljük, meg kell teremteni annak lehetõségét, hogy a jövõ évi költségvetésben erre forrást találjunk, és 1997. január 1-jével lépjen életbe ez a jól kidolgozott illetményrendszer.
Az összes fegyveres szervezetek, a katonák, határõrök, rendõrök, büntetés- végrehajtásban dolgozók illetménye évek óta nem követi az inflációt, reálbérük csökkent, ideje, hogy áldozatos munkájukat anyagi megbecsülés ellensúlyozza. A fegyveres szerveknél igen jelentõs a pályaelhagyás, a honvédségnél átalakítás van, sok tiszt alacsonyabb beosztásba kényszerül, vagy más helyõrségbe kell költöznie. Ezért fontosnak tartjuk, hogy az új illetményrendszer életbe léptetése 1997-nél tovább ne halasztódjék.
(12.40)
Ezenkívül az illetményrendszer bevezetését politikai okból sem etikus tovább halasztani, hiszen 1998-ban országgyûlési választások lesznek, és a jelenlegi kormány döntését a következõ kormánynak kellene végrehajtani. Ez a törvényjavaslat nagyon sok elembõl áll, felöleli a hivatásos állomány életének minden területét, de kétségkívül az egyik legfontosabb része az illetményrendszer, és mi, kereszténydemokraták csak akkor tudjuk támogatni, ha az elõterjesztõ elfogadja a módosító javaslatunkat, és 1997-tõl ezt az illetményrendszert alkalmazná valamennyi érintett esetében.
Emlékeztetünk rá, hogy a hadsereg átalakítása folytán a Magyar Honvédség létszáma 37 százalékkal csökken 3 év alatt, és a kormány ígérete az volt, hogy kisebb, ütõképesebb, jól felszerelt és jól fizetett hadseregre van szükség. Most itt a lehetõség, az egy év halasztást talán még elviselik a fegyveres szervek dolgozói, de három év türelmi idejük alig hisszük, hogy lenne.
A törvénytervezet második része az egyes szolgálatokra vonatkozó különleges szabályokat taglalja, mert az egyes szolgálatok között lényeges eltérések vannak. De nemcsak az egyes szolgálatok között, hanem még azokon belül is igen nagyok a különbségek a feladatokat illetõen. Ezért például a hivatásos katonák a fokozottan veszélyes szolgálatért illetménypótlékot kapnak.
A tiszti rendfokozatokban a várakozási idõt egy évvel javasoljuk csökkenteni. Vagyis hadnagynál 2 év, fõhadnagynál 3 év, századosnál 4 év, õrnagynál 5 év, alezredesnél 6 év. Ez összesen 19 év, így aki 25 évig szolgál, az az utolsó 6 évet ezredesi rendfokozatban töltheti. Ez annál inkább indokolt, mert most négy tábornoki fokozat van a régi három helyett. Így aki végigszolgálta az életét, nyugdíjas koráig érhesse el az ezredesi rendfokozatot.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja nevében ígérhetem, hogy amennyiben legalább a legfontosabb módosító javaslatunkat - nevezetesen az illetménytábla '97. január 1-jei bevezetését - elfogadja a tisztelt Ház, úgy számíthat a törvényjavaslat elfogadásánál az igen szavazatainkra. Köszönöm türelmüket. (Taps a KDNP padsoraiból.)