IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Gondolom, hogy belügyminiszter úr ezzel a kérdéssel teljesen tisztában van, és megfelelõ választ tud nekem adni. A kérdés igazából már nem az, hogy szerepelt-e a határmenti találkozón a Bács Épszer és az Üllõi úti építkezés, hiszen ezt Tóth államtitkár úr már elismerte. Az igazi kérdés az, hogy a gazdaság szereplõinek összefonódása a politika szereplõivel sérti-e az igazságosság kritériumait, és veszélyt jelent-e hazánk érdekeire.
Az Agrobank-botrány is rávilágított arra, hogy a kalandortõke - legyen az külföldi vagy belföldi - gátlástalanul felhasznál minden eszközt a jogtalan elõnyszerzésre. Szerencsére jelen esetben egy ilyen tipikus kalandortõke- akciót - melyre ma a független magyar bíróság a korábban már megalapozott jogos, jogerõs ítéletet kimondta - a szakmai hozzá nem értés is segített meghiúsítani. De ha dr. Petrovai László - az 1990 elõtti idõszak építésügyi miniszterhelyettese - és fia tervezõirodája nem követ el olyan dilettáns lépéseket, mint például hogy engedély nélkül kezd el építtetni, és a meglévõ részletes rendezési terveket nem hágja át, akkor a Farkas International által produkált csalárd csõdkísérlet sikerül, és kereket oldanak 300 millió forinttal.
Milyen védekezési lehetõség van ma az ilyen akciókkal szemben? Eljárunk-e a nemzetközi szerzõdéseink megkötésekor az ilyen ügyek jogi hátterének a kidolgozásában? Mûködik-e megfelelõ beruházásvédelem? Belföldön is felkészültünk-e az ilyen és hasonló akciók kivédésére?
Ha rendben állnánk ezeken a területeken, akkor nem kellene olajgate-rõl beszélni, nem kellene Alföld Fûszért és Bács Épszer-esetekrõl szólni, nem kellene most a már eddig meglévõ 85 millió forintos kárról beszélni ezen ügy kapcsán, ha a jogorvoslati pályák, a szankcionálások elérnék a kor követelményét.
Várom miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)