CSOMÓS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! A tizenhárom évvel ezelõtt félbehagyott és az állagmegóvás miatt évi 200 millió forintot felemésztõ recski rézbánya beruházásának befejezéséhez mintegy 150 millió dollár szükséges, mely összeg a befektetõ, illetve a hitelezõ részére megtérülne. Nem várható viszont az eddigi beruházás 50 millió dollárnyi értékének megtérülése az osztalékból. Az ÁV Rt. 1994 õszén végelszámolást rendelt el, és zárt körû pályázatot hirdetett az addig jelentkezõ három cég részére. A végelszámolással az ércbányászatban és a nemzetközi üzleti életben járatlan Mininvest Rt. magáncéget bízta meg, amely egyébként bevétel nélkül maradt volna.
A Minivest az ÁV Rt. tudtával közel egy éve megsérti a csõdtörvényt, mely számára kötelezõvé teszi a felszámolás haladéktalan kezdeményezését. A pályázók közül kettõ - egy kínai-amerikai igen tõkeerõs konzorcium és egy osztrák cég - a beruházás két éven belüli befejezésére és a vállalat adósságainak kifizetésére tett ajánlatot úgy, hogy a magyar állam mentesül minden további költségtõl és kockázattól. A termelés során az ország exportja 50-100 millió dollárral növekedne, az osztalékon kívüli állami bevételek pedig 10-20 millió dollárt jelentenének évenként. Több mint kétezer fõ részére teremtenének munkát a munkanélküliséggel sújtott Salgótarján-Ózd közötti térségben.
A cégek elfogadták a tenderkiírásban közölt 10 millió dolláros vállalati vagyonértéket és azt, hogy az osztalékból a magyar állam 25 százalékban kíván részesedni. Az ÁV Rt. a Mininvest javaslata alapján ez év májusában mégis egy kanadai-magyar konzorciumot hozott ki gyõztesnek, mely csak a geológiai kutatások hároméves folytatását vállalta, és majd ezek eredményeinek függvényében a befektetõ megtalálását, amennyiben nevére íratják a bányászati jogot.
Miután nyilvánosságra került, hogy az összehasonlíthatatlanul legrosszabb kanadai pályázatot hozták ki gyõztesnek, az ÁPV Rt. kénytelen volt augusztusban a pályázatot eredménytelennek kihirdetni. Az ÁPV Rt. felkérésére a cégek ismét megerõsítették ajánlatukat, de az ÁPV Rt. minden egyeztetõ tárgyalás nélkül - feltehetõleg presztízsokok miatt - ismételt eredménytelenséget hirdetett ki. Egyúttal sikerült elfogadtatni az ÁPV Rt. igazgatóságával, hogy fizesse ki a vállalat 350 millió forintos tartozását, és továbbra is finanszírozza az állagmegóvás költségeit, ismét a Mininvest vagyonkezelése mellett.
Kérdezem tisztelt miniszter úrtól:
Mi az oka a beruházást a kockázataival együtt vállaló külföldi jelentkezõk elutasításának?
Ki a felelõs azért, hogy egy év alatt több mint 600 millió forint költséget kellett az ÁPV Rt.-nek feleslegesen magára vállalnia?
Miért hagyja az ÁPV Rt. kiszolgáltatni magát egy eléggé megkérdõjelezhetõ munkájú cég véleményének?
Miért hagyjuk veszendõbe menni ezt a jelentõs nemzeti kincset?
Várom miniszter úr válaszát. (Taps.)