KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy mindazzal, amit képviselõ úr az Európai Unió és a NATO, az ezekhez történõ csatlakozás fontosságáról elmondott, maximálisan egyetértek. Azt is remélem, hogy kérdésére megnyugtató választ tudok adni.
Ausztria mint az Európai Unió egyfajta peremországa, természetesen érdekelt abban, hogy határai lehetõség szerint minél rövidebb ideig legyenek egyúttal az Európai Unió határai is, vagyis Ausztria bõvítéspárti. Ez nem jelenti azt, hogy a bõvítés vagy egy-egy ország csatlakozása nem sérthet bizonyos osztrák érdekeket. Klestil elnök, Vranitzky kancellár és más osztrák vezetõk, legutóbb novemberben Schallenberg úr, a külügyminisztérium fõtitkára nyilatkozott úgy, hogy véleménye szerint Magyarország helyet kap a bõvítés elsõ körében.
A Schüssel-interjú a bécsi Standardban augusztus 7-én jelent meg, így volt idõnk tisztázni ezt a félreértést, hiszen kiderült, hogy félreértésrõl van szó. Szeptember 13-án Szent-Iványi István külügyminisztériumi államtitkár bécsi konzultációja alkalmával Schüssel külügyminiszter úr már személyesen erõsítette meg, hogy Ausztria Magyarországgal a bõvítés elsõ körében számol, s úgy nyilatkozott, hogy szavait az interjút készítõ újságíró félreértette. Õ ugyanis arra válaszolva nevezte meg Csehországot és Szlovéniát, hogy mely közép-európai országok gazdaságát tartja a legkiegyensúlyozottabbnak. Schüssel miniszter úr mindezt nekem is megerõsítette, a külügyminisztérium államtitkára, Ferrero Waldner asszony ugyancsak félreértésnek minõsítette a megjelent szöveget.
Tisztelt Képviselõ Úr! Szeretnék néhány további adalékkal is szolgálni a kérdés tisztázásához. Meggyõzõdésem, hogy az Európai Unió bõvítése visszafordíthatatlan folyamat, ami nem jelenti azt, hogy nincs véleménykülönbség a tagállamok között a bõvítés mértékérõl, ütemérõl, a csatlakozás sorrendjérõl vagy akár a követelményekrõl. A bõvítés, a csatlakozási tárgyalások legkorábban a '96 tavaszán kezdõdõ kormányközi konferencia befejezését követõen, esetleg hat hónappal azután kezdõdhetnek meg, vagyis 1997 végén vagy 1998 elején. Jelenleg még arról sincs döntés, hogy egyszerre mind a 12 társult állammal, vagy csak a csatlakozásra leginkább esélyesnek látszó három-négy országgal.
A döntésnél nagyon sokféle szempontot mérlegelnek majd, történelmi érdemeket sajnos nem. Mérlegelik azonban a gazdaság stabilitását, a jogrend megfelelését, a demokratikus intézmények mûködését, az emberi és kisebbségi jogok érvényesülését, és mindezek megfelelésérõl a vélemény a másfél-két éves tárgyalássorozat közben fog kialakulni.
(15.50)
Ezért nincs ma igazán komoly jelentõsége annak, hogy egyes politikusok, kutatók vagy újságírók milyen sorrendet tartanak valószínûnek. Ezek a nyilatkozatok ugyanis nem álláspontot, nem érdekeket, hanem az esélyekrõl alkotott pillanatnyi véleményt fejezik ki. Kérem válaszom elfogadását, köszönöm. (Taps a bal oldalon.)