DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm szépen. Én úgy gondolom, hogy akkor épp a kérdések utolsó köre fog elmaradni, de én nem tudok vitába szállni, ön vezeti az ülést. (Taps. - Derültség.)
Amint az ismeretes, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróság székhelyéül Esztergomot jelölte ki.
Az indokolás hangsúlyozta, hogy történelmi és közjogi hagyományainknak felel meg az a tény, hogy az Alkotmánybíróság székhelye Esztergom legyen, és emellett ez a javaslat figyelemmel van arra is, hogy a hatalmi ágak megoszlásának fõvároscentrikusságát egy vidéki irányultsággal váltsa fel, annál is inkább, miután az ország lakosságának nyolcvan százaléka vidéken él.
E döntésnek megfelelõen az esztergomi önkormányzat ellenérték nélkül tulajdonba adta a volt Sándor palotát az Alkotmánybíróságnak, és az Alkotmánybíróság és az önkormányzat között létrejött megállapodás megkötésekor, 1992. október 7-én az Alkotmánybíróság kinyilvánította azt a szándékát, hogy három év alatt ezt a palotát felújítja, és önmaga székhelyét ilyen módon a törvényben meghatározott helyre, tehát Esztergomba helyezi át.
Ezt követõen a Független Kisgazdapárt megdöbbenéssel értesült arról, hogy a törvény rendelkezéseivel szemben a költségvetés már úgy kalkulált a tényekkel, mintha az Alkotmánybíróság székhelye nem Esztergom lenne, és az Alkotmánybíróság elnöke, a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter kifejtette azt a szándékát, hogy az Alkotmánybíróság székhelye a jövõben Esztergom legyen (sic!).
Ezek után kérdezem az államtitkár asszonyt, hogy Sólyom Lászlóval, az Alkotmánybíróság elnökével folytatott tárgyalás során felmerült-e az Alkotmánybíróság székhelyének Budapestre történõ helyezése, és egyetért-e az Igazságügyi Minisztérium azzal, hogy a fõvároscentrikusság kerüljön ismét elõtérbe, és a vidéknek a szerepe ilyen módon ismét visszadegradálódjék az állampárti idõkre. Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)