DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Igen tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen nagy örömömre szolgál - megjegyzem -, hogy a minisztérium legmagasabb politikai vezetése egységesen képviselteti magát ezen törvényjavaslat tárgyalása során. Néminemû szomorúságot viszont érzek amiatt, hogy egykori hivatalom, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetõi közül senki nincs itt; pedig az én idõmben az elnök mindig jelen volt, amikor ilyen törvényjavaslatot tárgyalt az Országgyûlés - hisz ez a hivatal életét érinti.
A 7. pontban az elhagyni javasolt indítvány megint figyelemfelkeltõ jellegû, hogy a szöveg nem jó, a szöveg rossz. Úgy tudom, hogy a mezõgazdasági bizottság már dolgozik egy szövegpontosító javaslaton, amely lehetõvé fogja tenni, hogy az élethez igazítsuk a jogi szabályozást.
(21.10)
Hiszen ha ez így került volna megszavazásra, akkor az azt jelentené, hogy soha semmilyen körülmények között március 31-ét követõen nem lehet árverezni. Az általános vitában utaltam rá, hogy számtalan eset elõfordulhat - bíróság megsemmisít egy árverést, az OKKH megsemmisít egy árverést, fölfüggesztésre kerül egy árverés; nem akarom tovább sorolni a példákat az idõ elõrehaladtára való tekintettel -, amikor lehetõvé kell tenni a jogszabálynak magának egy árverés késõbbi idõpontban történõ megtartását. Nagyon örülök annak, hogy a mezõgazdasági bizottság ezt támogatja.
Azonban szeretnék továbbra is az ellen a szó ellen tiltakozni, hogy meghirdetésre ne kerülhessen sor március 31-ét követõen. Ugyanis a meghirdetés a közigazgatási szervezetnek egy olyan aktusa, amely az árverésnek az idõpontját jelöli ki. Így elképzelhetõ, hogy március 31-én meghirdetnek egy árverést 1996. december 20-ára. Eleget tesznek a törvényi feltételeknek szó szerint, mert meghirdetni nem fognak március 31-én követõen. Megtartani viszont fognak. A kormánynak az a szándéka, hogy valamikor szabjunk idõbeli határt a II. földalap árveréseinek. Ez valóban egy jó szabály. Be kell fejezni a földek árverését egy végsõ határidõvel, mert a II. földalap által érintett mezõgazdasági nagyüzemeket sem lehet hosszú idõn keresztül bizonytalanságban tartani, hogy a kijelölt földjeik elkelnek vagy nem kelnek el. Ekkor viszont nem a meghirdetést kell szabályozni, hanem az árverés megtartását.
Még egyszer utalnék rá, hogy akár májusra is ki lehet tûzni egy árverést, ami az új mezõgazdasági év esetében talán már bizonytalanságot okoz, de ha '96 végére fogják kitûzni, amire joga van a közigazgatási szervezetnek, és e tekintetben nem lehet utasítani az elsõfokú hatóságot, hogy egy adott árverést mikor tartson meg, a jogszabály legfeljebb a végsõ idõpontot tudja meghatározni. A "meghirdetés" szó nem jó, nem megfelelõ.
A 8. ponttal kapcsolatban megint az a kodifikációs aggály merült fel, amelyet a mezõgazdasági bizottság tagjai részben osztottak, hogy erre a szabályra ebben a törvényben megint nincs szükség. A vagyoni sérelmek miatt kapott kárpótlási jegyek életjáradékra váltását az 1992. évi XXXI. törvény szabályozza. Az megmondja, ki mikor, milyen feltételek mellett válthatja be a kárpótlási jegyét életjáradékra. Ott a fõ szabály az, hogyha valakinek jogerõs határozata van, 90 napon belül jelentkezhet és életjáradékra válthatja.
Tekintettel arra, hogy körülbelül hatszáz darab vagyoni igény elbírálatlan jelenleg, és 1996. december 31-ig meghosszabbítjuk az életjáradékra váltás lehetõségét, elméletileg '96. december 31-én igazából már senki nem lesz - vagy csak néhány tíz vagy húsz ember -, aki akkor fogja megkapni a jogerõs határozatát. Semmifajta indokunk nincs arra, hogy ezeknek az embereknek a 90 napját lecsökkentsük egy hónapra, és 50-60 vagy akár 100 ember esetében azt mondjuk, hogy nektek kevesebb idõtök van gondolkodni, mint elõttetek mondjuk másfél millió embernek. Teljesen érthetetlen, hogy miért kell a XXXI. törvényhez úgy hozzányúlni, hogy akkor nem azt a törvény módosítja a jogalkotó, hanem egy ettõl független, különálló törvényben olyan szabályokat alkot, amelyek egyébként utalás nélkül, de mégis az alaptörvényt módosítják. Ez jogtechnikai szempontból nagyon rossz, mert adott esetben, aki meg akarja tudni a szabályozást, az igazából nem fogja tudni, mert megnézi az alaptörvényt, és ott semmiféle utalás nem lesz arra, hogy egyébként néhány speciális esetben ettõl eltérõ lesz az igénybejelentési határidõ. Azt hiszem, hogy 30 nap és 90 nap között néhány ember esetében a különbség olyan csekély, hogy semmiféle gazdasági, jogpolitikai indok nem teszi lehetõvé azt, hogy mi a fõszabálytól eltérjünk.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)