POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Valamennyien tudjuk, hogy sajnos a magyar egyetemek - de a fõiskolák is - sorra-rendre jelentik be igen jelentõs hiányaikat. A sajtónyilvánosság két nagy intézményünk, nagy hírû és nagy rangú intézményünk nehéz anyagi helyzetének adott igazán teret: az egyik a Testnevelési Egyetem, a másik pedig az ELTE. A Testnevelési Egyetem hiánya az év végére el fogja érni a 100 millió forintot, az ELTE pedig félõ, hogy 500 milliós hiánnyal fogja zárni a költségvetést. Az arányokhoz annyit kell tudni, hogy az ELTE közel 6 milliárd forinttal gazdálkodik, és a Testnevelési Egyetem 100 milliós hiánya is meghaladja az egyetem költségvetésének 10 százalékát.
Ezt a gondot jó elõre jelezték az adott egyetemek vezetõi. '95. október 2- án kelt, miniszter úrnak szóló levelükben jelzik az ELTE vezetõi például, hogy ezzel a gonddal mindenképpen szembesülni fog az egyetem vezetése, gazdálkodása. De már '94 novemberében, az ez évi költségvetés tervezésekor is megjósolták, hogy körülbelül 400-450 millió forinttal kevesebb az ELTE rendelkezésére álló összeg, mint amibõl ki lehet jönni.
A drámai helyzetet jól festi az, hogy ez a hiány úgy állt elõ, annak ellenére állt elõ, hogy rákényszerült az egyetem 650 álláshely megszüntetésére, 780 fõ elbocsátására, mert egy álláshelyen több egyetemi oktató is dolgozott, hiszen van, aki részmunkaidõben dolgozik. Tehát igen jelentõsen meghúzták a nadrágszíjat, ahogyan ezt mondani szokták, hírlapírói fordulattal az egyetemek; az ELTE mindenképpen. De hasonlóképpen takarékoskodott a Testnevelési Egyetem is.
Félõ, hogy sorra-rendre hasonló jelentésekkel fog elõállni több tucat magyar egyetem és magyar fõiskola, és ennek az okait mindenképpen érdemes számba venni, mindenképpen beszélnünk kell róla. Hiszen legjelentõsebb intézményeinkrõl van szó, és elfogadhatatlan az a helyzet, az az állapot, ami ma például a budapesti egyetemek többségén jelentkezik, hogy a 20 Celsius fok, a munkavégzéshez alkalmas 20 Celsius fok bizony csak elvétve található a magyar egyetemeken és a fõiskolákon. Egyszerûen ilyen pénzügyi körülmények között élnek ezek az intézmények, és félõ, hogy hosszas szénszünetre kell majd berendezkedniük.
Én sorra vettem, de idõ hiányában nem ismertetem azt a bûnlajstromot, ami szerintem a minisztérium számláját terheli. Melyek azok az intézkedések, amelyeket nem tett meg, illetve rosszul tett meg '94 õsze óta, ami félig- meddig idevezetett, kezdve onnét, hogy a '95-re készített, a kormány által elfogadott gazdaságpolitikai irányelvek a hallgatói létszám csökkentésének politikai programját írják le és nem a növelését, ami még a kormányprogramban szerepel. Ezt utólag persze lehetett az akkori pénzügyminiszter, Békesi László által gépelési hibának nevezni, de sajnos tudjuk azt, hogy ezt a kormány jóváhagyta.
A dolog nem az, hogy a távozó miniszter felelõsségét vagy a felsõoktatásért felelõs államtitkár-helyettes bûneit itt soroljuk a parlamentben, hanem az, hogy mi lehet most a megoldás.
Elsõ: a már beállt csõdök kezelése azonnali és sürgõs kormányzati intézkedést kíván; mind a Testnevelési Egyetem, mind pedig az ELTE esetében.
A második - és talán ez a fontosabb -, hogy hogyan tudjuk elkerülni a csõdök beálltát. Egy utat már láttunk: amikor az MSZP Miskolcon tartotta kongresszusát, akkor rohanvást kormányhatározat rendezte a miskolci egyetem csõdjét. De félõ, hogy az év lezártáig már nem lesz több kongresszus, és ezt a megoldást már nem tudja alkalmazni a kormány több egyetem esetében.
A hibák beismerése nem szégyen, és a miniszter úr lemondó levelében ezt félig-meddig meg is tette. Én azt gondolom, hogy a kormányzati munka hiányosságából fakad, fedezni kell központi forrásokból ezeket a hiányokat. Hozzáértõ szakembereknek sürgõsen el kell készíteni a teljesítményelven alapuló finanszírozási reformot, amely kiszámíthatóvá teszi az egyetemi gazdálkodást, nagyobb gazdálkodási szabadságot ad a megkötöttségek helyett, megnöveli az intézményi vezetõk felelõsségét (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmezteti a képviselõt a felszólalási idõ leteltére.), és garanciát nyújt az évközi elvonásokkal szemben. A mai helyzet azonban nem ez; hasonlatos sokkal inkább a vakrepüléshez, így készülnek egyetemi vezetõink a '96-os évre, nem tudják, mit hoz számukra a következõ év, a jövendõ. Köszönöm a figyelmüket. (Az elnök ismételten megkocogtatja poharát.)
Kérem, hogy a kormány mostani tagjai és jövõbeni tagjai szívleljék meg mind a két szempontot. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)