CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mai napon Párizs mellett megkezdõdik az a békekonferencia, amely remélhetõleg lezárja a délszláv háborút. Minden valószínûség szerint holnap Párizsban aláírják ezt a történelmi jelentõségû békeszerzõdést, amelynek az aláírása elõl elhárult egy utolsó akadály is a két francia pilóta szabadon bocsátásával.
Én azért merem ezt itt napirend elõtti témaként felvezetni, mert ez egy országos jelentõségû ügy, mert nemcsak Magyarország jövõbeni történetére van igen jelentõs befolyással, hanem a magyar gazdaságra, az emberek életszínvonalára is.
Amikor kitört a délszláv háború, akkor mindenki érezte, hogy itt Kelet- Közép-Európa egész térsége veszélybe került, amikor a trianoni békerendszernek ez a déli oldala összeomlott, és felszabadultak olyan indulatok, amelyek ezt a háborút kiváltották, mindenkiben veszélyérzet volt, különösképen az ott élõ magyar kisebbség miatt.
Sajnálatos módon ebben a háborúban olyan események történtek, fõleg az etnikai tisztogatások révén, amelyeket sajnos abba a sorba lehet illeszteni, amely a XX. századi történelem legsötétebb foltjait jelenti, hogy földrajzi helyiségneveket mondjak: Katyn, Lidice, Auschwitz - ebbe a sorba tudnám illeszteni most már Srebrenicát, ahol még fel nem tárt módon tömeggyilkosságot hajtottak végre.
A magyar közvéleményt kezdettõl fogva foglalkoztatta ez a kérdés, s emberek kérdezték egymástól, hogy miért nem segít a Nyugat, miért közömbös ennek a kérdésnek a megoldása.
Most, amikor végre elérkeztünk a remélhetõleg végkifejlethez, akkor én úgy gondolom, hogy a közvé
lemény aggódásának immár logikus következménye az, hogy Magyarország is tevõlegesen részt vesz majd a békefenntartásban, s annak is külön örülünk, hogy a párizsi békeszerzõdés aláírásánál Magyarország is jelen lesz.
A KDNP frakciója a Honvédelmi Minisztériumban tett látogatása alkalmával tájékozódott arról, hogy milyen körülmények közt folyik a kiküldendõ kontingens felkészítése és örömmel hallotta, hogy ott bizony még a történelembõl is kapnak oktatást, s felhívják figyelmüket ennek az akciónak a történelmi felelõsségére, a békefenntartás történelmi jelentõségére.
Ami mindenképpen ide kívánkozik: az a magyar kisebbség helyzete. Mi úgy véljük, ha valóban megvalósul a béke, akkor a magyar kisebbség helyzete mindenképpen könnyebb lesz, és az ottani autonómiatörekvéseik is jobban valóra válhatnak. Ezt kell mindenképpen a magyar kormányzatnak elõmozdítani.
Külön meg szeretném említeni Kelet-Szlavónia ügyét, ahol még az utóbbi hónapokban is háborús veszély volt, örülünk annak, hogy sikerült ezt is megoldani, és bár ott kezdõdött a háború, végül is nem ott végzõdött, hanem találtak egy olyan megoldást, amelynek alapján talán Kórogy és Szent László magyar lakosai is visszatérhetnek majd.
Egyáltalán a menekültkérdés megoldásában is reménykedünk és reménykedünk abban, hogy a Vajdaságban végül is nem fog megváltozni a magyarság kárára az etnikai összetétel.
Úgy vélem, hogy az európai integrációnk ügyében, ezen belül természetesen a kisebbségi jogok érvényesülése ügyében jelentõs fejlemény ez az esemény. Megemlítem még, hogy remélhetõleg az ujjáépítésben a magyar részvételt is biztosítani tudjuk, ez is fontos kormányzati feladat.
És végül arra a drámai kérdésre, amit a címben jeleztem, hogy "Lesz-e béke Boszniában?", reményemet, de talán meggyõzõdésemet is szeretném kifejezni, hogy lesz, mert amikor a nemzetközi közösség végre így összefog és egy ilyen komoly lépést tesz, amelyben, még egyszer hangsúlyozom, hogy Magyarországnak is részt kell vennie és a parlament határozata alapján részt is vesz... (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idõ leteltét.).., akkor valóban jogosan reménykedhetünk abban, hogy végül is béke lesz Boszniában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)