HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én is néhány szót szeretnék mondani az I. mellékletben a 18. fejezet néhány tételével, illetve az azokra vonatkozó módosító indítványokkal kapcsolatban. Az egyik tétel az egyházak általános mûködésének - szakmai zsargonnal - hitéleti mûködésének támogatása, amelyben 250 millió forint elosztásra került bontatlan tételben. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy ezt milyen módon kell az egyházak között felosztani.
(10.10)
Csak megemlíteném itt, hogy pontosan holnap az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ennek a részletes felosztásával foglalkozni fog, és ez országgyûlési határozatban fog elénk kerülni.
A másik tétel, amit megemlítenék - ami az eredeti költségvetésben nem szerepelt -, ebben a fejezetben már megjelent a módosító indítványok hatására a Pázmány Péter Katolikus Egyetem mûködési támogatása 310 millió forinttal. Természetesen nagyon örülünk, hogy ez a tétel végül is elfogadásra került, ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy különbözõ módosító indítványok vannak fejezeten belüli átcsoportosításra a Károli Gáspár Református Egyetem mûködésével kapcsolatban. Azt hiszem, mindenki elhiszi, hogy õszintén mondom, természetesen mindkét felekezetû egyetem mûködése egyformán fontos. Utalnék azonban arra, hogy a Károli Gáspár egyetemre az eredeti költségvetési elõterjesztésben is szerepelt egy bizonyos tétel: 50 millió forint, míg a Pázmány Péter egyetem esetében ilyen nem szerepelt; tehát ezért volt szükséges valamilyen költségvetési tétel beállítása.
Egyébként pedig utalnék arra, hogy amikor például a Mûvelõdési Minisztérium különbözõ egyházi intézményeknek nevesítve határozza meg bizonyos összegek kiadását, akkor ezt az egyházak vezetõivel való konzultáció után teszi meg. Most persze innen nehéz felülbírálnunk, hogy ez a konzultáció mennyiben volt pontos és tökéletes, ezzel együtt nyilvánvaló, hogy rendezni kell a nem állami - esetünkben ez felekezeti -, egyházi egyetemek mûködésével kapcsolatos finanszírozást. Úgy hiszem azonban, hogy a költségvetés fejezetében az, ami jelenleg szerepel, minimálisan elfogadhatónak nevezhetõ és találkozik az egyházak minimális igényeivel.
Módosító indítványok voltak az egyházak nemzetközi rendezvényeinek, nevezetesen a pápalátogatásnak, a református és baptista világtalálkozónak a fedezésével kapcsolatban. Azt hiszem, végül is azt kell elfogadnunk, ami ebben van, és nem másfajta elõterjesztést, magyarán, hogy maradjon a miniszterelnökségi fejezetnél ez a 300 millió forint, hiszen itt olyan különbözõ kiadásokról van szó, amelyek nem egy minisztériumhoz tartoznak; hiszen például a pápalátogatás egészen nyilvánvalóan a Belügyminisztériumot, a Mûvelõdési Minisztériumot és más minisztériumokat is egyformán érint. Úgy hiszem tehát, hogy ennek a tételnek a meghagyása itt helyénvaló.
Végül pedig elnök asszony nagy türelmével visszaélve, három mondatot szeretnék mondani általánosságban az egyházak finanszírozásával kapcsolatban.
Azt hiszem, nagyon rossz az a gyakorlat - nemcsak az egyházakkal kapcsolatban, hanem más költségvetési, pontosabban nemcsak költségvetési problémákkal kapcsolatban -, hogy mind a minisztériumok, mind mi, parlamenti képviselõk hajlamosak vagyunk arra, hogy az ország összes gondját megpróbáljuk a költségvetési vitában módosító indítványok és kapcsolódó módosító indítványok formájában megoldani.
Így kerülhetett sor arra, hogy már a költségvetés részletes vitájában az egyházak támogatásával kapcsolatban itt egy majdnem ideológikus vita bontakozott ki, amelyben nyilvánvalóan minden fél jó szándékkal szólalt fel, csak a hely és az idõ nem volt alkalmas ennek a megvitatására.
Én nem akarok ezeknek a képviselõknek a hibájába esni, ezért csak annyit szeretnék mondani, hogy azokat, akik kellõ buzgalmat mutattak arra, hogy különbözõ módosító indítványokban e témához hozzászóljanak - beleértve magamat is -, arra biztatnám, hogy a költségvetési vita után, januárban, februárban kerítsünk idõt arra, hogy az egyházak közép és hosszú távú finanszírozásával kapcsolatos gondokat áttekintsük. Néhány tétel biztos, ahogy ezek a számok is bizonyítják, így az, hogy ez a kormányzat a lehetõségeihez mérten nem akarja csökkenteni, nem akarja megvonni az egyházak támogatását, ugyanakkor az a véleményünk - és ebben egyetértünk nagyon sokan, az egyházak vezetõivel együtt -, hogy a jelenlegi finanszírozási módszer hosszú távon így nem tartható, hosszú távon reformra szorul. Ezt azonban csak az egyházakkal való egyetértés, konzultáció és közös döntés alapján lehet megvalósítani, nem rohammunkában, költségvetési módosító és kapcsolódó indítványokban, hanem nyugodt, hosszú tárgyalások után, megegyezéssel.
Mindenkit arra biztatnék, hogyha lesz a parlamentben nyugodtabb idõ, bár ezt mindig elõre jósoljuk, aztán soha nem lesz nyugodtabb idõ - de mégis az év elsõ felét használjuk fel arra, hogy átgondoljuk az egyházak költségvetési támogatásával kapcsolatos gondolatainkat, javaslatainkat, és akkor nem fordul elõ, hogy egy kapcsolódó módosító indítvány kapcsán majdnem vallásháború tört ki ebben a teremben.
Köszönöm figyelmüket, és még egyszer köszönöm a Pénzügyminisztériumnak, hogy legalább az egyházak minimális igényeit elfogadta és beépítette a költségvetésbe. Köszönöm szépen. (Taps.)