DR. SZABAD GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségének elõadója: Tisztelt Elnöknõ! Tisztelt Országgyûlés! Amint arról már szó volt, az alkotmányügyi bizottság vitájában, majd az általános vitára való bocsátás kérdésében a szavazás során 9 ellenzéki képviselõ támogatást biztosított az elõterjesztés általános vitára bocsátásának. Jelezni szeretném, hogy ez a kilences szám az alkotmányügyi bizottság valamennyi ellenzéki képviselõjének számával azonos.
A Balsai István elõterjesztésében felmerülõ kérdések sokaságából három olyan mozzanatot szeretnék kiemelni, amirõl úgy gondolom, hogy a kisebbségi vélemény kialakításában meghatározó szerephez jutott. Az elsõ - errõl nagyon röviden szólhatok, hiszen Toller László is elismerõen említette - az a körülmény, hogy az alkotmányügyi bizottságnak egy olyan döntése áll fenn, amely mulasztásos alkotmánysértésnek minõsítette, hogy az Országgyûlés e téren még jogszabályt nem kezdett tárgyalni és nem alkotott meg, tehát Balsai István kezdeményezése e téren feltétlenül egybevág az Alkotmánybíróság elõbb említett határozatával.
A második, amit szeretnék megemlíteni, az a mozzanat, amellyel az elõterjesztõ a fennálló törvény 2. §-át érinti, vagyis az, amely az egyes fontos tisztségeket betöltõ személyek körét kívánja megállapítani. Az újramegállapítás során az elõterjesztõ egyfelõl bõvíteni, másfelõl szûkíteni kívánja az eredeti kört. Felmerül és most, a többségi vélemény elõterjesztésekor is felmerült, hogy vajon van-e az Alkotmánybíróság által megkívánt konzekvens elem ebben az elõterjesztésben, van-e az elõterjesztésben az Alkotmánybíróság kívánalmának megfelelõen egységes mérce alkalmazására irányuló szándék, illetve javaslat. A többségi véleményt most hallottuk. Ha nem is minõsítette valamiféle szeszélynek a rendezõelvet, de tartalmilag arra utalt, hogy itt inkonzekvens megoldással találkozunk. Szeretném idézni tulajdonképpen az indítványozótól azt, hogy az egységes mércét - most idézem - "a társadalom által kizárólag közjogi áttételeken keresztül befolyásolható intézményesült közhatalmi vagy közszolgálati szervezetek kategóriarendszerében" látja megjelenni és tartja megállapíthatónak. Aki áttekinti azt a kört, amely most a javasolt átformálás után a jelenleg tárgyalás alatt álló javaslatban jelen van ebben a 21 pontban, azt állapíthatja meg, hogy az eredeti törvényhez képest szûkítés a fõ vonása. De például a 18. pontban, amikor a köztestületek országos és területi szervezeteinek elnökeit, alelnökeit, fõtitkárait és titkárait, illetõleg a velük azonos jogállású vezetõ tisztségviselõket említi, a bõvítés irányába lép. Ugyanakkor a maga által felállított mércét egyetlen esetben sem sérti meg, és a maga által az Alkotmánybíróság kívánalmának megfelelni akarva kitûzött módszert is következetesen érvényesíti. Más kérdés az - ami elhangzott, attól eltérõ -, hogy ennek érvényesítése indokolt-e vagy sem. Ezt lehet vitatni, de inkonzekvenciát - legalábbis a kisebbségi vélemény elõterjesztõi - nem látnak.
A harmadik mozzanat, amely a kisebbségi vélemény megformálásában jelentõs szerepet játszott, most az elõterjesztõ elõadásában részletes meghatározást kapott. Én egy vonatkozásban szeretném ezt felemlíteni, éppen abban a vonatkozásban, amelyik a törvény alkalmazásánál igen sok problémát okozott, és ami - úgy gondolom - a Ház korábbi döntésének minõsítése szempontjából is eléggé perdöntõ. Az eredeti törvényt figyelemmel tartva mik a megszûnés feltételei? A megszûnés feltételei közé tudniillik a mostani elõterjesztés egy lényegeset utal. Szeretnék hivatkozni az 5. § (3) bekezdésére, amely a bizottsági tagság megszûnésének eshetõségei közé a) pontként besorolja - idézem -: "A bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény 60. §-a (2) bekezdése elsõ mondatában meghatározott esetekben is megszûnhet", azaz egy jelenleg joghatályos törvénynek egy mozzanatát emeli át a megszûnés lehetséges eseteként.
Ez a három mozzanat volt az, amelyek meghatározták a kisebbségi vélemény kialakítását, és ezeket kívántam az Országgyûlés elé tárni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(11.30)