DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarok minden ilyen, nem egészen célszerû közbevetésre reagálni, de úgy érzem, Bauer képviselõtársam talán késõbb kapcsolódott bele ennek a... (Bauer Tamás: Nem!) Akkor lehet, hogy nem olvasta el a számára két hónappal ezelõtt kikézbesített beadványomat, amelyben azért hivatkozom ennek a törvénynek a szükségességére, mert az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Gondolom, ebbõl következõen alkotmánysértõnek tartotta egyes részeit annak a törvénynek, amelyet alapvetõen - az elmúlt törvényhozói szándékkal egyetértve - alkotmányosnak, szükségesnek, sõt bõvítendõnek tartott.
Nagyon nehéz az Alkotmánybíróság erre vonatkozó döntését a korábbi törvény kritikájaként értékelni. Bauer képviselõ úrnak ez sikerült.
Ami pedig a konkrét bírósági üggyel kapcsolatban a felvetését illeti:
Tisztelt Képviselõtársam! A probléma a következõ: önök hoztak egy jogsértõ döntést. Annyira jogsértõt, hogy még azt is elõírták benne, hogy ez ellen nincsen helye bírói útnak, jogorvoslatnak. Csak éppen a bíróság nem így látta. Sõt továbbmegyek: az Alkotmánybíróság sem így látta, hanem áttette az ügyet a munkaügyi bírósághoz. Nem a papírkosárba, hanem a munkaügyi bírósághoz. Kérdezem én: most nyomást gyakorolt az Alkotmánybíróság a munkaügyi bíróságra, hogy igenis, van helye jogorvoslatnak?
Kedves Képviselõtársam! Be kell látnia, hogy amikor ön megnyomta azt a rossz gombot annak idején, ebben az évben júniusban, akkor bizony egy súlyosan jogsértõ döntést hozott. Ennek az elsõ jele az Alkotmánybíróság végzése, és az, hogy a tárgyalásba belebocsátkozott a munkaügyi bíróság. (Gulyás József: Várjuk meg az ítéletet! - Taps az MDF padsoraiban.)