DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A száz éves Interparlamentáris Unió eszméjét átvette a Népszövetség, amely sajnos rövid életû volt, mert a náci erõszak szétverte. Az Egyesület Nemzetek Szövetsége ugyanezt folytatta, de már három, korunk nagy szellemi áramlatával bõvülve: a nemzetek önrendelkezési joga, az alapvetõ jog - akkor még nem hívtuk emberi jogoknak - a szociális biztonság. Sajnos, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége elkésett a nemzeti kisebbségi jogoknak a meghatározásával és határozatával, és 1945 után több évtizeddel, 1993 februárjában hozta meg ebben a tárgyban az elsõ határozatát.
Az Interparlamentáris Unióban a részvételünk nemcsak építõ szellemû, nemcsak nagy eszméket tárgyalunk át és azok gyakorlati megvalósítását, de barátokat szerzünk, ismeretségeket és nagy lehetõségünk az, hogy ez a kormány és az ellenzék együttmûködik, ahogy a magyar interparlamentáris csoportban is.
(15.10)
Mi, amikor megszavazunk egy határozatot, az véleményem szerint döntõ jellegû, az egész világra kihat. A baj az, hogy amikor hazaérkezünk, akkor a napi politika hínárjában ezek a nagy eszmék elvesznek, néha nem tudjuk átvinni a kormányhatározatba, sem pedig országgyûlési törvénybe. Tehát a feladatunk nagy. Nem tehetünk mást, mint hogy amit ott megszavazunk és megtárgyalunk, azt igyekszünk átvinni a törvényhozásba, mert különben elveszti értékét ez a nagy jelentõségû szervezet.
Két jelentõs határozatban vett részt a magyar csoport. Az egyik: Madridban a nõk jogai. Tizenhárman vettünk részt: 11 nõ és 2 férfi. Úgy érzem, sikerült meghozni azt a határozatunkat, hogy a nõk részvétele rendkívül fontos a közéletben, és hogy egyforma legyen a hatalom és a felelõsség megoszlása - ami nem minden esetben sikerült a vitában, mert a kanadai és a svéd hölgyek többet akartak a hatalomból, mint a felelõsségbõl.
A másik, amit lényegesnek tartok, és úgy érzem, hogy ebben a magyar csoport jelentõs munkát végzett: elõször hangzott el Koppenhágában a nemzeti kisebbségi jogok vonatkozásában egy nagyon fontos határozat. Az eredeti szöveg - részt vettünk a szerkesztõbizottságban - úgy hangzott, hogy "Minden államnak kötelessége megteremteni azokat a lehetõségeket, hogy az emberei jogokat gyakorolják, azokat védjék és fejlesszék". A magyar csoport azt javasolta, hogy mivel az "emberi jogok" nem fejezi ki a nemzeti kisebbségi jogokat, kérjük mellétenni, hogy az emberi jogok és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását kelljen az államoknak biztosítani, megvédeni és fejleszteni. Három-négyórás vita volt - fõleg az indiaiak voltak ez ellen, a kanadaiaknak sem volt könnyû a helyzetük -, mégis, a harmadik napon sikerült elfogadtatni azt a határozatot, amely így szól: "Minden államnak kötelessége megteremteni azt a lehetõséget, hogy az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokat szabadon gyakorolják, azokat megvédjék az államok és a fejlõdésüket elõsegítsék".
Azért fontos, igen tisztelt Ház, kiemelnem, mert amikor a mi kisebbségeink, akár Szlovákiában, akár Romániában, követelik vagy kérik jogaik érvényesítését, akkor nem kegyet kérnek, és nem õk azok, akik békét rontanak vagy békétlenek, hanem az a kormány, amely nem biztosítja azt a lehetõséget, hogy az emberi, nemzeti kisebbségi jogaikat gyakorolják. Igenis, joguk van e határozat és az Egyesült Nemzetek Szervezete határozata alapján ahhoz, hogy emberképpen biztosítsák kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat és politikai gyakorlatukat.
Úgy érzem, az IPU-nak ez a tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy legalábbis a nemzeti kisebbségi jogok vonalán elindítsunk a kormány részérõl is egy olyan áramlatot, amely ezt a határozatot igyekezzék a valóságban is létrehozni. Köszönöm. (Taps.)