DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Köztudottan, kifejezetten felemelõ dolog, ha a jobb sorsa érdemes magyar állampolgár dagadozó keblekkel nézi a kacsalábon forgó bankpaloták, irodaházak, úszómedencés villák szaporodását. Ugyanakkor lesújtó dolog, ha megdöbbentõen kevés együttérzés kíséri a túlnyomó részben önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált családok kilakoltatását. Az pedig már országos jelentõségû, rendkívüli ügynek minõsül, ha teljes társadalmi közömbösség fogadja azt a kultúrának szánt újabb pofont, hogy rövidesen az Írószövetség is székházának elhagyására és kiürítésére kényszerülhet.
A közömbösség azért meghökkentõ, mert történelmi eszmélkedésünk során nálunk - más nemzetekétõl gyökeresen eltérõen - szoros és sajátos volt a társadalom és az irodalom kapcsolata. A franciáknál az számít igazi politikusnak, aki legalább egy-két könyvet letett az asztalra: Mitterrandtól de Gaulle-ig, Mendes-France-on keresztül. Németh László ugyanakkor valahogy úgy fogalmazott, hogy: mi, írók vagyunk a kút, de a kút vizét nem tudjuk széthordani. A franciáknál a politikusok vizet vittek a kútba, nálunk éppen az írók, az irodalom volt az - az írók által megfogalmazott gondolatokat a politika igyekezett megvalósítani. Gondoljunk vissza a testõrírókra, az 1848- as vezetõ reformkori irodalomra, vagy leginkább gondoljunk vissza '56-ra, '56 irodalmi elõzményeire, hiszen a kút akkor töltõdött meg igazán, és a politika által széthordható és széthordott víz is akkor volt a legnagyobb.
De térjünk vissza a mához: lépjünk be a Bajza utcai székházba, és nézzük meg, hogy mit mûvelnek ott az írók, és valójában mit is csinál az 1995 novemberében 1041 taglétszámú - most már a határon túli magyar írókat is teljes jogú tagként befogadó - Írószövetség az 1945 óta birtokol 1132 négyzetméteren a Bajza utca 18. alatt. Természetesen ebben a székházban vannak az Írószövetség irodái, de itt szerkesztik a Kortársat, a Magyar Naplót, az Európai Utast. Az épületben mûködik a színes és széles körû tevékenységet lebonyolító klub. A számok egy kicsit mindig unalmasak, de ebben a klubban könyvpremiereket, folyóirat-bemutatókat, kiadói bemutatkozó esteket - többek között például 19 szerzõi estet, 11 több hétig nyitva tartó kiállítást - rendeztek.
(15.40)
Sokszor beszélünk irodalmi szekértáborokról, de itt békés az együttélés, mert az Írószövetség ad otthont olyan eltérõ stílusú társaságoknak, mint a Németh László, a Berzsenyi, a Pilinszky Társaság, a Móricz Zsigmond Kör vagy a Nagy Lajos Társaság. Az épületben szépen látogatott, gazdag könyvtár mûködik 94-95 ezer kötettel, bekötött folyóiratokkal, 136 féle jelenleg is folyamatosan járó folyóirattal. Csak lidérces álomként képzelhetõ el 95 ezer kötetnek a várható elköltöztetése.
Említést kell tenni az itt folyó nemzetközi tevékenységrõl, mert sokan valahogy a kultúrdiplomáciának nem tulajdonítanak jelentõséget. S mindezt mibõl?
Az Írószövetség költségvetése 24 millió forint, ehhez kap 11,5 milliót, a többit össze kell szednie.
S miért beszélünk fenyegetõ helyzetrõl? Azért, mert a korábbi hárommillió forint bérleti díjat jelenleg hétmillió forintra akarják felemelni, aminek a megfizetésére az Írószövetség képtelen. Az Írószövetség most megválasztott elnöke biztató ígéretekrõl beszélt ugyan, de az ígéretek nehezen forintosíthatók.
Így karácsony táján suhogó szárnyakkal járnak az ajándékosztó angyalok, de én azt hiszem, hogy az Írószövetség angyalka helyett biztosan megelégedne azzal, ha a napirend elõtti felszólalások kialakult liturgiája szerint a kormány részérõl a kétperces hozzászólásban elhangzana valami számon kérhetõ, konkrét elkötelezettséget tartalmazó nyilatkozat is.
Annak beismerésével köszönöm meg szíves figyelmüket, hogy a kétpercest meghaladóan ez a felszólalás nem hozta önöket lázas izgalomba, de valahogy úgy érzem, hogy mégis országos jelentõségû ügy az Írószövetség sorsa, és azt hiszem frakcióvezetõ úr sem fogja megkifogásolni ennek a színvonalát, mert azért egy országos jelentõségû kérdés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)