DR. EGERSZEGI LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Én a területfejlesztésrõl szóló törvénynek néhány, már eddig is vitatott és várhatóan a jövõben is a viták kereszttûzében álló és valóban sarkalatos kérdésével kapcsolatban szeretném a véleményemet elmondani.
Az egyik kérdés a megyeprobléma, azaz pontosabban a megyei önkormányzat és képviselõtestület szerepe a területfejlesztés folyamatában.
Tisztelt Országgyûlés! Teljesen világos, hogy a területfejlesztés sikere azon múlik, hogy milyen mértékben sikerül kialakítani a területfejlesztés hiányzó közbülsõ szintjét, azaz a megyei szintjét. Az is teljesen világos, azt gondolom, hogy ez a közbülsõ szint csak a megye lehet, amely szerintem megkerülhetetlen adottság. A megyei önkormányzatnak és képviselõtestületnek ezt a predesztinációját figyelmen kívül hagyni nem szabad.
A megye kulcsszerepét a területfejlesztésben számos adottság indokolja. Az egyik a tradíciók, és ezek alatt a tradíciók alatt nem feltétlenül az államszocialista tradíciókat értem, és elsõsorban nem azokat. De mindenesetre kétségtelen és figyelemre méltó az, hogy a megye az utóbbi 100 évben az ellene induló támadásoknak ellen tudott állni és fenn tudott maradni.
Az adottságok közé tartozik továbbá az is, hogy megyei szinten vannak meg a megfelelõ partnerek, hiszen megyei szinten épültek ki a kamarák, a szakszervezetek, az érdekképviseleti szervek, a társadalombiztosítás, a statisztikai rendszer, ami biztosítja a megyéknek a kommunikációját, illetõleg információ-ellátását.
Az adottságok közé tartozik a még mindig meglévõ szakemberállomány a megyei önkormányzatoknál, már azok, akik nem szaladtak szét az utóbbi években a bizonytalanság folytán.
Az adottságok közé tartozik az is, hogy itt, a megyei önkormányzatoknál gyûltek össze évtizedek során a területfejlesztés tapasztalatai. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítani kell.
(16.20)
A megyei önkormányzat erõs politikai legitimitású, és úgy látom, hogy ez az erõs legitimitás szembenáll a megyék még most is gyenge hatáskörével. Azt gondoltam, tisztelt Országgyûlés, hogy régen túlvagyunk az elõítéleteken, és nem próbáljuk a korábban felhalmozott, összegyûjtött elõítéleteinket a mai intézményekre ráoktrojálni. Elképesztõnek tartom azt a gyanakvást, ami esetenként még mindig körülveszi a megyéket, a megyei önkormányzatokat. Végül is úgy látom, hogy nem gyengíteni kellene a megyei önkormányzatok és képviselõ-testületek szerepét a területfejlesztés folyamatában, hanem inkább erõsíteni, például abban a tekintetben, hogy én nagyon is elképzelhetõnek tartanám azt, hogy a megye területfejlesztési koncepcióját a megyei önkormányzat, illetve képviselõ-testület fogadja el a mostani törvénytervezetben megfogalmazott szabályozással szemben, amelyik meglehetõsen értelmezhetetlen szabályokat ír elõ a megyei hosszú távú területfejlesztési koncepció elfogadására nézve.
A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék, a régióképzõdés, a régióképzés problémája, a regionalizálás kérdése. Az Európában szokásos régiók, amelyek a NUTS II-nek felelnek meg - mint ez ismeretes - meghatározott lakosságszámnak, illetõleg területi nagyságnak felelnek meg. Ha európai statisztikákat olvasunk, akkor azt látjuk, hogy e régiók 1-2 millió lakost foglalnak magukban, mint például az alsó-normandiai régió 1,4 milliót, Közép- Macedónia 1,7 milliót, Friuli-Venezia Giulia 1,2 milliót. Tehát ilyen mértékû régiókkal találkozunk az európai elemzéseket olvasva és erre építik a támogatási rendszerüket is. A települések együttmûködésére, természetes koncentrálódására alapuló régióképzõdés - ami itt elhangzott - nem képes arra, hogy az európai gyakorlatban szokásos régiónagyságot alakítson ki. Erre csak a megyei területfejlesztési tanácsok megállapodása lehet képes, ha pedig ez így van, akkor a régiók határainak az én megítélésem szerint egybe kell esni az õket alkotó megyék határaival. Ezért én a törvénytervezet felfogását a régióról osztom, és szerintem ez egy helyes felfogás. Másrészt az a véleményem, hogy stabil régiókat kellene kialakítani. Elgondolkodtatónak tartok egy esetleges olyan szabályozást, hogy a megyék különbözõ régióhoz csatlakozzanak. Így voltaképpen a régióknak nem lennének határai. Ez az amõbaszerû régió kezelhetetlen lenne, és nem tudná kielégíteni azt az európai uniós követelményt, hogy ki kell alakítani a tervezés és a fejlesztés regionális szintjeit. Tehát én a régió tekintetében a megyei elhatározásból kialakult és a megyék által stabilan határolt regionalizálás híve lennék.
A harmadik kérdés a megyei területrendezési terv és a települési rendezési terv viszonya. Amint a vezérszónoki felszólalások egyike kifejtette, ezzel a viszonnyal kapcsolatban még az alkotmányellenesség gyanúja is felmerült. A helyzet úgy néz ki, hogy a törvényjavaslat 10. §-a elõírja, hogy a megyei önkormányzat a megye területére területrendezési tervet készít. Ez az egyik. A másik: ez a rendelet más jogszabályokban elõírtnál kizárólag nagyobb mértékben korlátozó területfelhasználási szabályokat állapíthat meg - mondja a törvénytervezet. A 23. § (3) bekezdése szerint pedig ezeket a szabályokat a településrendezési terveik készítése során figyelembe kell venni. Azt gondolom, hogy az önkormányzati törvénybe ütközés gyanúját vagy vádját ezek a szabályok alapozzák meg.
Az a véleményem, hogy mindez önmagában nem vitatja a települési önkormányzatoknak ama jogát, hogy saját rendezési tervüket elfogadják és nem látok okvetlenül kollíziót a területfejlesztési és területrendezésrõl szóló terv, illetõleg az önkormányzati törvény között. Ugyanis a területfejlesztési törvényjavaslat 23. § 4. pontja kimondja azt is, hogy a területrendezésre vonatkozó részletes szabályokat külön jogszabály állapítja meg. Amennyiben ugyanis a megyei rendezési terv az érdekeltek elõzetes egyeztetésén alapul, az érdekelt önkormányzatok bevonásával készül, és ha az érdekelt települések konszenzusára építkezik - amit én nagyon is el tudok képzelni -, akkor nem sérülhet az önkormányzatok önállósága és az önkormányzati törvényben rögzített joga sem. Egyébként megyei területrendezési tervek még nem készültek, úgyhogy a megyei területrendezési tervek és az önkormányzati törvény esetleges ütközése véleményem szerint csupán elõfeltevés lehet.
A negyedik kérdés az, ami felmerült az eddigi viták során, hogy lobbytörvény-e ez a területfejlesztési törvény. Ennek megítéléséhez azt kell áttekinteni, hogy a törvénytervezet tartalmazza azt, hogy a területfejlesztés alapvetõ kérdéseiben az Országgyûlés dönt, a kormány két évenként beszámol az Országgyûlésnek, a miniszterek évente számolnak be a kormánynak, a megyei területfejlesztési tanácsok pedig a tervezet szerint részt vesznek a területi kiegyenlítést szolgáló elõirányzatok, elkülönített állami alapok elosztásának elõkészítésében és a felhasználás értékelésében. A megyei területfejlesztési tanácsokban ott ülnek a leginkább érdekeltek, a megyei fejlesztési tanács pályázati rendszer keretében dönt a pénzeszközök felosztásáról és így tovább. Tehát a pénzek elosztása kölcsönös, állandó és folyamatos ellenõrzés mellett történik. Ehhez képest azt állítani, hogy a törvény a különbözõ lobbyigényeknek martalékul odadobott fejlesztési pénzek elosztásáról szól, enyhén szólva, legalábbis számomra, nem tûnik megalapozottnak. Pontosabban szólva, hangzatos, de egyáltalán nem helytálló elõítéletnek tûnik. Én ezt a törvényt inkább antilobby törvénynek nevezném, mivel a jelenlegi berendezkedés és a jelenlegi szisztéma ad inkább alapot a lobbyzásra megítélésem szerint. A törvényben leírt döntési és intézményrendszer pedig éppen a lobbyzás elkerülését szolgálja.
Tisztelt Országgyûlés! Ezeket szerettem volna az egyes felmerülõ vitatott és ezután is valószínûleg vita alatt álló kérdésekrõl elmondani. Most pedig szeretnék néhány gondolatot a törvény összességével kapcsolatban felvetni, pontosabban a várakozásaimat megfogalmazni a törvénnyel kapcsolatban. Lehet, hogy egyesek ambivalens érzésekkel tekintenek erre a törvényre. Megmondom õszintén, én nem tartozom ezek közé. Ellenkezõleg, én úgy gondolom, hogy majd a nemzeti területfejlesztési koncepcióval együtt ez a törvény a ciklus egyik legfontosabb törvénye lesz. Elsõsorban azért gondolom ezt, mert ezzel a törvénnyel befejezõdik az az idõszak, amikor igazi eszköz- és intézményrendszer hiányában Magyarországon nem folyt területfejlesztés, éppen abban az idõszakban volt ez az interregnum, amikor a hagyományos differenciák torlódtak össze az új területi válságokban, amelyek az ipar, a mezõgazdaság válságából, a külkereskedelem átrendezésébõl és egyéb körülményekbõl adódtak. Nagyon rossz volt, hogy pontosan ebben az idõszakban nem volt az országban területfejlesztési politika, mert a területfejlesztési politika hiánya nyilván visszahatott a területi válságok elmélyülésére.
Másodszor: véleményem szerint teljes joggal lehet majd várni ettõl a törvénytõl azt, hogy inspirálni fogja a területi szemléletet minden szinten, a központi kormányzat, a parlament, illetõleg az önkormányzatok szintjén is, ami bizony nagyon hosszú ideje hiányzik a közgondolkodásból és a közgazdasági gondolkodásból is. Ha ez bekövetkezne, akkor - azt hiszem - a magyar közgazdasági gondolkodás történetében elõször nyerne a területi szemlélet igazából polgárjogot.
Várom a törvénytõl harmadrészt a demokratikus berendezkedésnek, elsõsorban a területi, vidéki demokratikus berendezkedésnek a megszilárdítását. Teljesen logikus, hogy miután a megyei területfejlesztési tanács a meglévõ új intézményekre, kamarákra, munkaügyi tanácsra, a megújult önkormányzatokra épül, ezért a megyei területfejlesztési tanács tevékenysége kedvezõen fog visszahatni ezeknek az intézményeknek a tevékenységére, gondolkodására is és erõsíti azokat.
(16.30)
Természetesen az ottani hiányosságok is meg fognak jelenni a megyei területfejlesztési tanács munkájában és tevékenységében.
Továbbá azt is várom ettõl a törvénytõl, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok hatékonyan fogják majd kezelni a helyi kistérségi válságokat, mert eddig a megyékben nem volt olyan intézményrendszer, amely képes lett volna ezeket a válságokat gyorsan megoldani. Ez hiányzott, és közrejátszott abban, hogy ezek a válságok elhúzódtak és így elmélyültek. Bár azt a törvénytervezet mostani megfogalmazásában nem teljesen értem, hogy miért szükséges ezeknek a válságmegoldó testületeknek vagy albizottságoknak kialakítását a munkaügyi miniszter javaslatához kötni, hiszen itt nem kizárólag a foglalkoztatási válságokról lehet szó, hanem más, egyéb válságokról is. Ezzel kapcsolatban azt hiszem, jogosult vagy indokolt módosító indítványt benyújtani.
Várom még továbbá, hogy ez a törvény elõsegíti majd az ország felzárkózását Európához, ahol - mint ismeretes - mindenütt vannak területfejlesztési vagy hasonló törvények, és mindenütt kialakultak a területfejlesztést elõsegítõ szabályrendszerek.
Végül a törvényben átfogott körben nyilvánvalóan különbözõ érdekek futnak össze, és fognak összetalálkozni majd a további parlamenti viták során is. Itt a különbözõ érdekek, Budapest és a vidék, a depressziós területek és a fejlõdõ területek, a falu, a város, esetleg ágazati érdekek találkozási pontján helyezkedik el ez a törvény. Nyilvánvaló, hogy a módosító indítványok tömegét fogja ez a törvénytervezet magához vonzani.
Egy dolog lenne, azt hiszem, a továbbiak során kifejezetten káros a végleges törvényre nézve: ha a pártérdekektõl nem tudnák távol tartani a területfejlesztési törvényt, ha az határozná meg a törvény kialakulását, hogy melyik párt milyen pozíciót foglal el a területfejlesztési rendszer döntési pontjain. Én azt hiszem, kizárólag a racionalitást, az ésszerûséget kellene érvényesíteni a területfejlesztési törvény végsõ kialakításánál. Ez a feltétele annak, hogy olyan törvény születhessen meg, amely évekre, esetleg évtizedekre meghatározza Magyarország életét.
Köszönöm a tisztelt Országgyûlés figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)