DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy a területfejlesztésrõl és területrendezésrõl szóló törvényjavaslat benyújtására mindenképpen szükség volt, hiszen aki csak egyszer végigutazik mondjuk a 3-as úton, elhagyja Gyöngyöst, látja, mintha elhagyta volna Európát; és ha továbbutazik esetleg Debrecen vagy Nyíregyháza irányába, és elhagyja azt, mintha Ázsia legbelsejébe jutna. De ha Mátészalkát is elhagyja és annyira bátor személy, hogy ott is szeretne körülnézni, akkor meg kell érteni, az ott élõ lakosság miért tartja, hogy Mátészalkán túl már az isten is megszûnik.
Úgy gondolom, aki egy olyan Magyarországot szeretne a jövõben látni, amely eltünteti ezeket az óriási különbségeket, amelyek ma jobban szétszakítják az országot, mint a török megszállás alatt szétszakították azt, annak egyet kell értenie azzal a törekvéssel, hogy szükség van ilyen törvényre, és minél elõbb megszületik az ilyen törvény, annál inkább jó ez az elmaradott térségeknek. Hadd legyen szabad arra utalnom, hogy természetesen nemcsak az elmaradott térségeknek van szükségük erre a törvényre. Mert aki például célul tûzi ki akár programjában, akár egyébként, hogy Budapestet valaha pénzügyi centrumként lehessen kiépíteni, az is meg fogja érteni, hogy egy ilyen törvény nélkül ez mennyire lehetetlen.
Aki kézbe veszi a most beterjesztett törvényjavaslatot, annak egyet kell velem értenie abban, hogy ez olyan, mint egy óriási bonbonier: szinte minden szépet és jót megtalál benne az ember, amit csak el lehet képzelni a harmadik évezredre, és az ember kedve szerint csemegézhet az óriási bonbonierbõl, mert hiszen ízesebbnél ízesebb falatok kerülnek onnan elõ olyannyira, hogy érdemes megnézni:
Például a törvényjavaslat 2. §-a elõírja a piacgazdaság kiépítésének elõsegítését, az innováció térbeli terjedésének elõsegítését, a társadalmi, gazdasági, környezeti céloknak megfelelõ térbeli szerkezet kialakítását, a fõváros, a vidék, a város és a községek közti különbség eltörlését, jelentõs infrastrukturális fejlesztést; olyan fejlesztési koncepciók, programok, tervek kidolgozását, amelyek lehetõvé tennék számunkra, hogy az egész világot magunk mögött hagyjuk. De szól ez az Európai Unióról, különbözõ adottságú térségekrõl, elmaradt térségek felzárkóztatásáról, a gazdaság szerkezeti megújulásának szükségességérõl... szóval annyi sok széprõl, jóról, hogy magam valósággal zavarba jöttem, hogy lehet itt egyáltalán felszólalni ezzel a törvénnyel kapcsolatban? Fel kell tartani mind a két kezemet, sõt szívesen a harmadikat is feltartanám, ha lenne... (Derültség.)..., mert hiszen a törvény annyi sok szép, jót terjesztett elõ.
Bajba csak akkor kerültem, amikor alaposabban elõvettem a törvényt és mondtam, hogy nézzük meg, mert érdemes ezt a törvényt megnézni, ebben annyi sok szép, gyönyörû dolog van, hogy itt aztán tényleg nem szabad az idõvel fukarkodni.
Nos, akkor gondoltam, hogy szaladjunk túl a 2. §-on, nézegessünk egy kicsit tovább. Nos, amikor eljutottam a II. fejezetig, akkor a megütközésem már olyanná vált, hogy akkor már azért kezdtem továbbolvasni a törvényt kellõ alapossággal, hogyha mint ellenzéki vezér, a kormány dilettantizmusára és teljes hozzá nem értésére akarok hivatkozni, akkor olyan anyag van a kezemben, hogy nincs az a rakétaelhárító rendszer, ami felvenné a küzdelmet ezzel az anyaggal, mert hiszen annyi bizonyíték van a kormány dilettantizmusára.
Mire kívánok utalni?
A 6. §-ban a területfejlesztésrõl szóló törvény átírja a Magyar Köztársaság alkotmánya II. fejezetét. Egy kissé megütköztem ugyan, hogy miként teszi ezt, mert hiszen az alkotmány 19. §-a határozza meg az Országgyûlés jogállását, jogait, de a mi derék beterjesztõnk bizony a javaslata 6. §-ában a), b), c), d), e), f), g) számozás alatt az Országgyûlésre további feladatokat ró. Olyan feladatokat sorol fel, amelyek az alkotmányban egyáltalán nem szerepelnek. Így például elõírja, hogy az Országgyûlés határozza meg a kiemelt térségek körét, beszámoltatja a kormányt a területfejlesztési politika végrehajtásáról.
(16.40)
A gondom csak ott van, hogy - ha jól tudom - alkotmányozási moratóriumot beszéltünk meg akkor, amikor az alkotmányozási folyamat elindult. A Kisgazdapárt ugyan ellenezte ezt, de végül is csatlakozott az alkotmányozási folyamathoz.
És van még egy kis apróság, amelyet szabad legyen megemlítenem: az alkotmány módosításához általában kétharmados többség kell, a jelen esetben négyötödös többség, de itt szó sincs arról, hogy a "lopakodó alkotmányozást" a területfejlesztés megoldhassa. Amikor mi korábban az ügyészi törvény és a legfõbb ügyész jogállása kapcsán hivatkoztunk a "lopakodó alkotmányozásra", akkor bizony nagyon keményen visszautasítottak minket, hogy ne beszéljünk mi "lopakodó alkotmányozásról", mert ez a kormánynak eszébe sem jutott.
Hát kérdezem, igen tisztelt miniszter úr, minek tekinti ön az elõterjesztése 6. §-át, amely - ismétlem - a Magyar Köztársaság alkotmánya II. fejezetével tökéletesen szemben áll; szemben áll az alkotmány 19. §-ával; és egy olyan jogalkotási káoszt kíván létrehozni, amelyet még a harmadik évezred jogászai sem tudnának helyrehozni, ha önnek netán sikerülne most a kormánytöbbséggel ezt a dilettáns törvényt elfogadtatni.
Ha megtekintem a 7. §-t, akkor még nagyobb zavarba jövök, mert itt már az alkotmány VII. fejezetéhez is hozzányúl ez a törvény, és az alkotmány 35. §- ában felsorolt kormányfeladatokat ugyancsak nagyvonalúan, bõségesen kiegészíti. Csakhogy, igen tisztelt miniszter úr, hadd hozzam a szíves tudomására - ha már a minisztériumnak nem tellett olyan jogászokra, akik ezt megmondhatták volna önnek -, ily módon nem lehet a Magyar Köztársaság alkotmányát módosítani. Tehát ilyen módon ez az egész törvény olyannyira használhatatlan, hogy egy másodpercig sem lehet a Ház asztalán, mert lejáratja a Házat úgy, ahogy van. Azzal, hogy ez a törvény egyáltalán ide kerülhetett, és minden egyes másodperc, amelyben ez a törvény ennek a Háznak az asztalán szerepel, tulajdonképpen e Ház tekintélyét porig rombolja, sárba tapossa.
Legyen szabad külön kitérnem arra, hogy persze szólhatnék a miniszterek feladatairól is, mert itt is vállalja a területrendezésrõl szóló törvény, hogy - az 1990. évi XXX. törvénnyel és annak a legkülönbözõbb kiegészítéseivel, alkotmánymódosításaival szemben - a miniszter és más miniszterek feladatait meghatározza. Kérdezem, akkor miért volt szükség a miniszterek tevékenységével kapcsolatban törvényt alkotni, azt módosítani. Legutóbb - amint azt ön is tudja, miniszter úr - a minisztériumok felsorolására vonatkozó törvényt módosították 1994-ben; az 1/1994-es miniszterelnöki rendelet pedig a miniszterelnök helyettesítésérõl rendelkezett; de a minisztériumok felsorolásáról és a miniszterek feladatairól szóló jogszabályt az ön által beterjesztett területrendezési törvénynek nincs joga módosítani.
Külön kell szólnom arról, hogy az ország és az egyes régiók területfejlesztési és területrendezési kérdéseit olyan módon kívánja rendezni ez a törvény, hogy mindenféle tanácsokat hoz létre. Úgy gondolom, ezek a tanácsok elképesztõ apparátussal, valami óriási költséggel mûködõ testületek lehetnének.
Kezdem a gondok felsorolását azzal, hogy ezek tökéletesen szemben állnak az önkormányzati törvényekkel, amelyek megint csak kétharmados törvények, és el nem tudom képzelni, hogy vajon az alkotmányügyi bizottságnak hányszor s miképpen kell majd állást foglalnia, ha ennek a törvénynek a legkülönbözõbb paragrafusait be akarja azonosítani, hogy melyikhez kell négyötödös jóváahgyás, melyikhez kétharmados jóváhagyás, melyikhez kell csak egyszerû többség. De hogy olyan bürokratikus szervezetet hozna létre ez a törvény, ami eddig Magyarországon még nem volt, ezt felelõsségem teljes tudatában kijelentem.
Hiszen elég, ha csak arra utalok, hogy létrehoz országos területfejlesztési tanácsot, megyei területfejlesztési tanácsot, regionális - na, ez már nem területfejlesztési, hanem valamilyen kideríthetetlen okból már csak - fejlesztési tanácsot, de aztán az önkormányzati társulást illetõen is létrehoz egy testületet, amelyet már megint "területfejlesztési"-nek nevez.
Úgy gondolom, a bürokratikus szervezetek dömpingjén túlmenõen ez a törvény olyan hatásköri nonszenszeket tartalmaz, amelyek miatt az egész törvény - annak ellenére, hogy szívem szerint mindent elkövetnék, hogy ezt jobbítsam, javítsam, és ezen a területen végre legyen egy elfogadható, érdemi tárgyalásra alkalmas anyag - nem jó. Engedjék meg, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy külön felhívjam a figyelmüket arra, hogy ez a törvény nemcsak a negyedik tanácstörvény lehetne - ha egyáltalán azt a színvonalat meg tudná ütni, amelyet a korábbi tanácstörvények megütöttek -, hanem ez a törvény tulajdonképpen a káosz törvénye lehetne, mégpedig valami olyan elképesztõ káoszé, amilyenrõl képviselõtársaimnak rémálmukban sem lehetne fogalmuk, ha nem olvasnák el alaposan ezt a törvényt.
A vezérszónoklatot illetõen még abból indultunk ki, hogy megpróbáljuk jobbítani ezt a törvényt, vezérszónokunk be is terjesztett különbözõ módosítványokat. De a jogi átfedések miatt, és mert az egész jogalkotási törvényt félrerúgja - miniszter úr, ez a ön által beterjesztett területfejlesztési törvény, és a legkülönbözõbb alkotmányos feladatokat akarja megoldani - ami egy jogi nonszensz és képtelenség, és az egész alkotmányozás folyamatával szemben álló valamiféle területfejlesztési alkotmányozási koncepciót tartalmaz -, jogilag értékelhetetlen. Ez egy olyan elfogadhatatlan helyzetet teremt, igen tisztelt miniszter úr, hogy én úgy gondolom, önnek ezt a törvényt sürgõsen vissza kell vonnia, és utána a téli szünetet arra kell felhasználnia, hogy a székét olyan személynek adja át, aki ilyen törvényt nem fog beterjeszteni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdák padsoraiban. - Zaj a bal oldalon.)