SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! A Szabad Demokraták Szövetségében lévõ képviselõk, de ugyanígy elmondhatom, hogy nyilván a szocialista frakcióban lévõ képviselõk és az ellenzéki pártokban lévõ képviselõk sem tegnapelõtt kezdtek foglalkozni a területfejlesztési törvénytervezettel, hanem nagyon régóta, lassan már háromnegyed év óta.
Ezekben a vitákban, ezekben a véleménycserékben nagyon markáns vélemények fogalmazódtak meg a területfejlesztési törvény elõkészítésével kapcsolatosan. Ennek következménye volt az, hogy a két kormánypárt képviselõi, akik ezzel a területfejlesztési törvénytervezettel foglalkoztak, tavasszal letettek egy olyan javaslatcsomagot, amelyet iránymutatásul szántak a törvénytervezet elõkészítéséhez, majd a törvénytervezet benyújtása után újból nagyon komoly egyeztetések indultak, s ezek során - errõl Wekler Ferenc képviselõtársam részben már szólt - jelentõs módosításokat fogalmaztunk meg a törvénytervezettel kapcsolatosan. Ezzel csak azt szeretném jelezni, tudatában vagyunk annak, hogy egy nagyon fontos törvénytervezetrõl van szó, s éppen ezért rendkívül sok aggály, rendkívül sok probléma vetõdött fel ezzel a törvénnyel kapcsolatosan, és nyilván maradnak nyitott kérdések is, amelyeket a késõbbiekben tisztázni kell, hiszen ez a törvénytervezet gyakorlatilag egy teljesen új területet próbál szabályozni, próbál mûködésbe hozni.
Most arról szeretnék beszélni, hogy melyek azok a vitapontok s az ezekkel kapcsolatosan megfogalmazott módosító javaslatok, amelyekben a két kormánypárti képviselõ, illetve az elõterjesztõ miniszter úr gyakorlatilag megegyezett, illetve konszenzusra jutott. S azt gondolom, akkor némiképp eleget teszek Balsay képviselõ úrnak is, hiszen nem általános politikai kérdésekrõl, amelyek mindig élénk vitát váltanak ki a Házban, inkább a törvény szakmai oldaláról beszéljünk, amely ebbõl a szempontból meghatározó.
Nyilván ezek a kérdések elsõsorban két területtel kapcsolatosan vetõdtek fel. Egyrészt magának a területfejlesztésnek az intézményrendszerével kapcsolatosan, másrészt pedig a területfejlesztés forrásoldalával kapcsolatosan. Ez a két terület az, amely a törvénytervezet gerincét alkotja. Már a törvény-elõkészítés kezdetekor leszögeztük, megmondtuk, aláhúztuk, fontosnak tartottuk, hogy a területfejlesztési törvénytervezet intézményrendszerének egy többszereplõs intézményrendszernek kell lennie, amely a partnerség elvén kell hogy szervezõdjön és lehetõség szerint minél nagyobb módon és formában konszenzusos mûködési technikát kell hogy megvalósítson.
(17.40)
Másrészt fontos, leszögeztük azt, hogy a területfejlesztési törvénytervezetnek erõteljesen kell a piaci feltételekhez is igazodnia és alakulnia, és ezt nagyon sokszor szeretném aláhúzni, hogy irányultságának programcentrikusnak kell lennie, tehát adott, konkrét programok finanszírozását kell hogy megvalósítsa.
A területfejlesztés intézményrendszere alapvetõen három szintbõl tevõdik össze, s a szintek közül volt, amelyik nagyobb vitát váltott ki, volt, amelyik kevesebbet. Az országos szinten tulajdonképpen három szereplõ jelenik meg: az Országgyûlés, a kormány és az Országos Területfejlesztési Tanács, és itt nyilván nagyon figyelni kell arra, hogy e három szint összehangolt mûködése megtörténjék.
A másik szint, és én tudatosan így fogalmaznék, a regionális, megyei szint, amelyik nyilván a középszintû területfejlesztésnek a problémakörét kell hogy kezelje, és a harmadik szint, amely az SZDSZ számára mindig nagyon fontos volt, a települési, vagy önkormányzati társulások, kistérségi társulások szintje.
Mindhárom szintnél fontosnak tartottuk azt, hogy az ügyrendjét, s ez megjelenik a módosító javaslatokban, hogy az ügyrendjét egyhangúlag határozza meg. Ezzel teremtünk arra lehetõséget, hogy ezekben a területfejlesztési tanácsokban megjelenõ több szereplõ az ügyrend során a partnerség elvét ki tudja alakítani és érvényesíteni tudja.
Nagyon fontosnak tartom azt is, fõleg a területfejlesztési, a megyei területfejlesztési és az önkormányzati, kistérségi társulási szintnél, hogy mindkettõ önálló jogi személyiséggel bír.
Harmadrészt nagyon fontosnak tartottuk a három szint esetében azt, hogy mindhárom szintben megjelenjék a másik szint képviselõje. Tehát ilyen formában az Országos Területfejlesztési Tanácsban kapjanak helyet a regionális jogállással rendelkezõ területfejlesztési tanácsok, a megyei területfejlesztési tanácsok képviselõi is, azon túl, hogy az országos kamarák képviselõi is nyilvánvalóan, de ugyanakkor megyei szinten is jelenjék meg a minisztériumi képviselet, és jelenjék meg nyomatékosan, jelentõs súllyal az önkormányzati társulások képviselete, és a beterjesztett törvényjavaslathoz képest egy olyan módosító javaslatot fogalmaztunk meg, hogy ebben az esetben nem statisztikai egységenként, hanem egy-egy statisztikai egységen belül az önkormányzati társulások önmaguk által megválasztott képviselõje jelenjék meg. Tehát nem lehet végül is lehatárolni úgy a statisztikai egységet, hogy az önkormányzati, kistérségi fejlesztési társulások ehhez igazodjanak.
Tehát ezekben a módosító javaslatokban és az intézményrendszer egymáshoz kapcsolódásában mindenképp azt gondoljuk és azt tartjuk fontosnak, hogy az alulról építkezés lehetõsége megvalósuljon, a területfejlesztés egyrészt a településközi együttmûködésekben jelenjék meg, és másodlagosnak tartjuk azt, és nem túlságosan hangsúlyozandónak azt, hogy ezek a társulások feltétlenül közigazgatási határokhoz legyenek kötve. Ezeket egyrészt feloldhatják az önkormányzati társulások, másrészt pedig feloldhatják a regionális területfejlesztési tanácsok, hiszen két regionális jogállású területfejlesztési tanács meghatároztatik a törvénytervezetben, de egyébként a megyei területfejlesztési tanácsoknak, az önkormányzati társulásoknak lehetõségük van rugalmasan regionális területfejlesztési tanácsokat létrehozni.
A kistérségi szint, ha alulról indulunk el, tehát úgy gondolom, hogy a módosítójavaslat-csomagban mindenképpen fontos szerepet kap. Hisz egyrészt ennek megalakításához bizonyos összeget kell letenni az önkormányzatoknak, másrészt meg kell határozni, hogy ezt területfejlesztési célra használják fel, harmadrészt pedig lehetõséget kapnak arra ezáltal, hogy a megyei területfejlesztési tanácsokban jelentõs számban részt vegyenek, s ezzel érvényesíthessék elképzeléseiket.
A megyei szint, amely regionális megyei szint talán az, amelyik a legtöbb vitát kiváltotta a két kormánypárt vitái során is, és itt Egerszegi képviselõ úr hozzászólásában is elõkerült ez a probléma. Nos, én úgy gondolom, és a módosítójavaslat-csomag is erre egyértelmû utalást tesz, hogy területfejlesztés tekintetében középszinten a megyei területfejlesztési tanács az, amelyik hangsúlyos szerepet kap, és nem a megyei önkormányzat. Az önkormányzati törvényhez kapcsolódó hatásköri törvényben is a megyei területfejlesztési tanács fogalmazódik meg. Ennek a megyei területfejlesztési tanácsnak elsõsorban az a feladata, hogy elfogadja a megye középtávú területfejlesztési koncepcióját, majd ha ez megtörténik, akkor ehhez kapcsolódóan különbözõ programokat, projecteket készítsen a koncepcióban megfogalmazódott célok megvalósítására. Ehhez nyilvánvalóan olyan menedzsment szükséges, amely alkalmas a programkészítésre.
Ezért vetõdött fel az egyeztetések, viták során a Magyar Vállalkozás- fejlesztési Alapítvány rendszere. Hisz a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, bár némileg eltérõ formákban, minden megyében megalakult, s minden megyében megalakult ennek a rendszere. Tehát célszerû lenne a programkészítéseknél és majd a pénzeszközök felhasználásánál mindenképpen figyelembe venni, hogy ez a rendszer létezik.
Ezért egy olyan módosító javaslatban egyeztünk meg, hogy mielõtt a megyei területfejlesztési tanács kialakítja mûködési rendjét, illetve szervezetét, mindenképpen történjék egyeztetés a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal, hogy milyen formában és hogyan tudják összehangolni tevékenységüket, hisz párhuzamos struktúrák, azt gondolom, hogy szükségtelenek, s a pénzeknek nyilván nem intézményrendszereket kell elsõsorban finanszírozniuk, hanem területfejlesztést, tehát programokat.
A megyei önkormányzat feladatának leválasztása már a beterjesztett törvényjavaslatban is markánsan jelentkezik, hiszen megjelenik az, hogy a megyei önkormányzatnak elsõsorban a területrendezésben van jelentõs szerepe. Azzal, hogy rendeletben szabályozza, rendeletben fogadja el a megyei területrendezési tervet.
Ugyanakkor a viták során felmerült az, hogy mi legyen ennek a megyei rendezési tervnek a viszonya a településrendezési tervekhez. Hisz nagyon sok, vagy talán minden település elkészítette a településrendezési tervét, ezek létezõ dokumentumok, ezek fölött nagyon nehéz lenne rendeletet alkotni.
Ezért olyan megegyezésre jutottunk, hogy a megyei területrendezési terv elfogadása esetén, ha az egy települési önkormányzatot érint, akkor ennek a települési önkormányzatnak az egyetértését meg kell szerezni. Ez a rendeletalkotás ettõl nyilván lehet, hogy hosszabbá válik, de azt gondolom, hogy ezek az egyeztetések mindenképpen a települések és a megyei önkormányzat közötti konszenzusteremtés irányába fognak hatni.
Azt is nagyon fontos eredménynek tartom, s ebben is megegyeztünk, hogy a megyei területfejlesztési tanács elnöke a megyei közgyûlés elnöke lesz, de a megyei területfejlesztési tanács két évre maga közül ügyvezetõ elnököt is választ, tehát mintegy jelezve ennek a feladatnak a megosztását.
(17.50)
A regionális szint megjelenése - már utaltam erre - két esetben, fõváros és agglomerációja, illetve a Balaton térség esetében egy, a törvény által létrehozott regionális fejlesztési tanácsot jelent. Itt szeretném hangsúlyozni - és az egyeztetések során ez is pontosításra került -, hogy ezekben a regionális jogállású területfejlesztési tanácsokban meg kell jelennie az adott térség minden mérvadó képviselõjének, tehát ahogy ez már felmerült, a balatoni regionális fejlesztési tanácsban például Siófok vagy Keszthely képviseletének is. Tehát a törvényi szabályozást ilyen formában kell kialakítani.
Végezetül szeretnék szólni még az Országos Területfejlesztési Tanács szerepérõl. A Szabad Demokraták Szövetsége úgy gondolta a Magyar Szocialista Párt képviselõivel együtt, hogy az Országos Területfejlesztési Tanács szerepét a benyújtott törvényjavaslathoz képest erõsíteni kellene azzal, hogy számára döntési lehetõséget is kellene teremteni. Ilyen szempontból - azt gondolom - két lényeges javaslat fogalmazódott meg. Egyrészt az, hogy a területfejlesztési célt szolgáló központi pénzeszköz 50 százaléka decentralizációra kerül, és ennek az 50 százaléknak a felhasználásáról az Országos Területfejlesztési Tanács dönt. Másrészt pedig - azt gondolom, ez szintén nagyon fontos és nyilván majd vitákra adhat okot, illetve lehet, hogy finomításra is szorul - tehát felmerült még, hogy az ágazati minisztériumoknál meglévõ, területfejlesztést szolgáló pénzeszközöket az Országos Területfejlesztési Tanácson belül kell koordinálni, ahol hangsúlyozom, megjelennek az alsóbb szintek képviselõi is.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát nyilván nem mindent, de a legfõbb elemeit próbáltam ismertetni annak a módosító csomagnak, amelyrõl itt állandóan szó esik, csak legfeljebb a tartalmáról nem annyira részletesen. Nyilván továbbra is vannak nyitott kérdések, amelyeket az általános vita, illetve a részletes vita során finomítani kell. Azt gondolom azonban, hogy felelõs és a területfejlesztéssel némileg foglalkozó képviselõkben az már nem merülhet fel, hogy ne legyen területfejlesztési törvény. Azt gondolom, hogy legyen területfejlesztési törvény, el kell indulnia ennek a területfejlesztési törvénynek. De ugyanakkor azt is gondolom, hogy a területfejlesztési törvényt kerettörvényként is fel lehet fogni, így nyilván a területfejlesztési törvényt még számos egyéb törvénynek kell majd követnie, amik a finanszírozási és mûködési feladatokat tovább finomítják. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)