PÁVA ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a törvényjavaslat vitája elkezdõdött, Baráth Etele elnök úr azt mondta, hogy nagyon idõszerû volt ennek a törvénynek az elõterjesztése. Úgy érzem, az elnök úr rendkívül finoman fogalmazott. Véleményem szerint egy-két esetben már elkéstünk. Elkéstünk, mert a rendszerváltással egyidõben egy úgymond szerkezetátalakítási kényszerhullám söpört végig az országon, és ehhez képest egy kissé megkésve került ez a területfejlesztési törvény a tisztelt Ház elé.
Így alakulhattak ki olyan válságövezetek, mint az Alföld, Szabolcs, Borsod egy része, vagy mint Ózd, valamint Komló környéke. Engedjék meg, hogy errõl a térségrõl egy kicsit bõvebben szóljak.
Az elõbb említett Nemzeti Területfejlesztési Koncepció, amit most kaptunk meg a hét végén, Dél-Dunántúl címszó alatt a következõket írja: "Ez az országrész Magyarország legkevésbé integrált és egyben erõsen diverzifikált régiója. Nincsenek olyan súlyos, akut válságproblémái, mint az Alföldnek vagy Észak-Magyarországnak, a válságjelenségek itt lokálisan jelentkeznek, nagyon komoly környezetrehabilitációs igényekkel." Valóban így van ez.
A piacgazdaság átalakulása Baranya megyében az ország összetettebb gazdasági struktúrájú térségeinél nagyobb visszaesést eredményezett. Az ország korábban mesterségesen fenntartott fejlett térségébõl egy átlagos teljesítményû megye lett. A gazdasági alapkutatók azonban azt jelzik, hogy a pillanatnyi átlagos fejlettség huzamosabban nem tartható fenn, a megye tartalékai kimerültek, a gazdaság tényleges szerkezeti átalkítását meg kell kezdeni, különben Baranya megye fokozatosan lecsúszik a kedvezõtlen pozíciójú megyék alsó harmadába.
E kedvezõtlen folyamatot kezdetét mutatja, hogy amíg 1990-ben az egy fõre jutó hozzáadott érték az országos átlag 90 százaléka volt, '93-94. évben már 75 százalék alá esett Baranya megye gazdaságában.
Az elmúlt évtizedben lezajlott folyamatok, a kitermelõipar visszaszorulása, a budapesti székhelyû feldolgozóipari telephelyek bezárása, az export irányultságának megváltozása, az agrártámogatások drasztikus csökkenése és a privatizáció következtében az Európai Unió normái alapján a megye népességének 11 százaléka elmaradott területeken, 44 százaléka pedig iparilag hanyatló térségben - itt Pécs és Komló agglomerációjáról van szó - él.
A megye problematikus jellegét a korábbi kormány központi területfejlesztési apparátusa elvileg ugyan elismerte, a pécs-komlói szénbányászat visszafejlesztése által érintett terület reorganizálására kormányhatározat született - errõl majd késõbb részletesen szólnék -, a tényleges támogatás azonban elmaradt. A Területfejlesztési Alapból Baranya megye 1990 és '94 között csupán 108 millió forintot kapott, ez az alap kifizetésének 0,6 százaléka.
Sokszor halljuk, hogy a megyén belüli erõforrások hasznosítására programokat dolgozzunk ki. Ugyanakkor akadályozza ezen programok megvalósulását az, hogy a megye gazdasági szervezetei között kevés az olyan innovatív egység, amely motorikus szerepet tölthetne be a vállalkozások fejlesztésében.
A legfontosabb célfeladatokat a megyében mi a következõkben látjuk:
Egy közforgalmú regionális repülõtér megépítése Pécsett, a 6. számú fõközlekedési út korszerûsítésének meggyorsítása, Baranya déli közlekedési út korszerûsítésének meggyorsítása, illetve a Dél-Alfölddel való kapcsolat megteremtése - itt a mohácsi Duna-híd megépítésére gondolunk konkrétan.
(18.40)
A megye innovációs potenciáljának erõsítése, kutatási, fejlesztési park telepítése, egy ipari park, egy vállalkozói zóna létesítése, a Dél-Zselic, Szigetvár és környéke kistérség fejlesztése, és végül, de nem utolsósorban Komló és térségének fejlesztése.
Én Komló, Sásd és 47 község országgyûlési képviselõje vagyok, ezért engedjék meg, hogy egy kicsit többet foglalkozzak ezzel az üggyel. Az elõbb már említett nemzeti területfejlesztési koncepcióban is sok szó esik Komló és Pécs térségében a szén- és az uránbányászat megszüntetésérõl, és ez a tény jelenti számukra a legnagyobb gondot. A bányák bezárásával, a bányászkodás visszafejlesztésével együtt nem történt meg a szerkezetátalakítás, nem jöttek létre azok az új munkahelyek, ahol a bányászatból kikerültek ezrei munkalehetõséget találtak volna. Erre csak a megye vagy a város képtelen, ehhez kormányzati segítségre van szükségünk.
Nehezítette a helyzetet a környéken elõtte mûködõ termelõszövetkezetek tönkretétele, a délszláv válság miatti gazdasági, kereskedelmi tevékenység visszaesése, és az, hogy valóban ezen a környéken található a legtöbb aprófalvas település. Sok képviselõtársam talán még sohasem hallotta Gerényes, Tékes, Tarrós, Kisvaszar, Köblény, Szalatnak vagy Ág nevét; talán ez utóbbiét néhány keresztrejtvényfejtõ kolléga már megismerte. Ezek a kisközségek Baranya, a Mecsek legszebb területén helyezkednek el, és dolgos lakóinak a komlói bányák és a környezõ termelõszövetkezetek nyújtottak megélhetési lehetõségeket. Ma nincs polgárainak munkahelye, a környezõ erdõket távoli városiak vették meg, földjüket kárpótoltak kerítették be, jó, ha néhány gazdaságban folyik valamilyen gazdálkodás, a fiatalok elmenekültek, az idõsek napi megélhetési gondokkal küzdenek.
Ha még hozzáveszem, hogy lakóhelyemen volt egy olyan könnyûipari vállalat, mint a Carbon Részvénytársaság, amely hét évvel ezelõtt még egymillió pár csizmát gyártott, nagyrészt a keleti piacokra gyermekbútorokat és konfekciókat importált, s csaknem háromezer bányászfeleségnek nyújtott munkalehetõséget, ma a felszámolás alatt álló részvénytársaság utódüzemeiben jó, ha kétszáz fõt foglalkoztatnak.
A komlóiak egy pillanatra fellélegezhettek 1994. január 27-én, amikor a kormány 1007. számon határozatot hozott Pécs-Komló térségének hosszú távú koncepciójának kialakításáról és rövid távú fejlesztési feladatairól. Ezzel a határozattal a kormány a Mecseki Szénbányák szerkezetátalakítása, illetve visszafejlesztése miatt egy decentralizációs fejlesztési koncepció megvalósítását tartotta indokoltnak. A kormány a következõ prioritásokat jelölte meg:
A meglévõ életképes ipari létesítmények vállalkozásokon alapuló fejlesztése mellett a helyi adottságokra támaszkodó élelmiszeripari, faipari, feldolgozóipari fejlesztésekkel, a kis- és a középvállalkozások ösztönzésével, az ipar struktúrájának átalakításával új munkahelyek megteremtését; az idegenforgalmi adottságok hasznosítását a kapcsolódó kereskedelmi és szolgáltató szektor megerõsítésére; az agrárgazdaság fejlesztését, a tulajdonosi szervezeti átalakulás során létrejött vállalkozások segítségével a gazdálkodási feltételeknek megfelelõ környezeti állapot javítását és a mûszaki infrastruktúra fejlesztését. Mindezen prioritások lehetõséget teremthettek volna a térség fellendülésére, hiszen a kormány intézkedése a részletes feladatokra adott határidõt és felelõsöket is meghatározott.
Ezek a határidõk döntõ többségükben 1994. március 31. és június 30-i idõszak közötti idõszakra estek, a felelõsök pedig a miniszterek voltak; a külügyminiszter úr és a nemzetbiztonsági miniszter úr kivételével minden kormánytagnak volt benne feladata. Ekkor jöttek a választások, a régi kormány már nem, az új kormány még nem foglalkozott vele, így jelentõsen csúsztak a határidõk egy kivételével; ez pedig a Komló-Mánfa közötti kapaszkodósáv megépítése, ami határidõre megtörtént.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az a válasz, amit jó néhányszor hallottunk, hogy az elõzõ kormánynak több ilyen ígérvénye volt, amit nem lehetett határidõre teljesíteni, bennünket nem vigasztal. A komlóiakat nem az érdekli, hogy az Antall-, a Boross- vagy a Horn-kormány hozta-e a határozatot, hanem az érdekli, hogyha a Magyar Köztársaság kormánya határozott egy ügyben, jelen esetben Komló és térsége fejlesztésében, akkor ez kerüljön végrehajtásra, és különösen figyelmébe ajánlom a tisztelt kormánynak a határozat 13. pontját, amely így szól:
"A Pécs-Komló térség fejlesztési programjának megvalósulását a következõ három évben évenként át kell tekinteni, és be kell számolni a kormányhatározatban foglalt feladatok végrehajtásáról."
Úgy érzem, a tisztelt parlament ellenõrzõ szerepének ezen esetben is érvényesülnie kellene, amelyet itt, ezúton is kérek önöktõl.
A miniszter úr expozéjában említette, hogy e törvény egyértelmûen kistérségpárti, és egyértelmûen azt a célt szolgálja, hogy ezen kistérségek önszervezõdése az elkövetkezõ idõkben felgyorsuljon. Én elhiszem ezt és remélem, hogy az elõzõekben elmondottakkal kapcsolatban a kormány politikája is kistérségpárti lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)