DR. HACK PÉTER, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló 1989. évi XVII. törvény értelmében az Országgyûlés illetékes bizottsága - a jelenlegi helyzetben az alkotmány- és igazságügyi bizottság - jogosult és köteles népi kezdeményezés, illetõleg népszavazásra irányuló kezdeményezés ügyében határozati javaslatot terjeszteni a tisztelt Ház elé. Ennek a kötelességemnek teszek eleget, amikor a H/1858. számú javaslatot az Országgyûlés elé terjesztem.
A javaslat indokaként szeretnék néhány szót elmondani, hiszen nem az elsõ olyan határozati javaslatot vagyunk kénytelenek az elmúlt idõben az Országgyûlés elé terjeszteni, amely javaslat elutasítja a népszavazási kezdeményezést. Ebben az esetben amikor az Országgyûlés alkotmányügyi bizottsága megvizsgálta a kezdeményezést, elõször abban a kérdésben kellett hogy állást foglaljon: a kezdeményezés a népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvény IV. § (2) bekezdésében meghatározott döntéshozatal céljából kiírandó népszavazás lenne-e vagy sem. A bizottság a lefolytatott vita eredményeként egyhangú döntéssel úgy foglalt állást, hogy a kezdeményezés nem minõsülhet döntéshozatal céljából kiírandó népszavazásnak, hiszen a döntéshozatal céljából kiírandó népszavazás eredménye kötelezi az Országgyûlést. Márpedig az köztudott a tisztelt Ház elõtt, hogy jelen pillanatban a NATO-hoz való csatlakozás csak valamennyi parlamenti párt programjában szereplõ követelmény, de ennek a csatlakozásnak a feltételei még nem adottak. És bár azt hiszem, ebben a teremben mindenki bízik abban, hogy még ezen országgyûlési ciklus keretében sor kerülhet a NATO-csatlakozásra, de erre senki sem - a magyar kormány sem, a Magyar Országgyûlés sem - vállalhat garanciát.
Tehát amikor számba vettük azokat a lehetõségeket, hogy a népszavazás eredményeként milyen döntések születhetnek és ezek a döntések mire kötelezhetik az Országgyûlést, azt kellett látnunk, hogy olyan kötelezettséget is támaszthat ez a népszavazás - ha döntéshozatal céljából kiírandó népszavazásnak minõsítjük -, amely kötelezettséget a legnagyobb jóindulattal sem tudja teljesíteni a tisztelt Ház. Ezért a bizottság egyhangú állásfoglalása úgy szólt, hogy "A kezdeményezés csakis a törvény 4. § (3) bekezdésében meghatározott véleménynyilvánító népszavazás kiírására irányulhat." Ez derül ki magából a kezdeményezés szövegébõl is. Tehát a kezdeményezés véleménynyilvánító népszavazásnak minõsül a bizottság egyhangú véleménye szerint.
A népszavazásról szóló törvény értelmében ez a döntés azzal a konzekvenciával jár, hogy az Országgyûlésnek kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a rendelkezésre álló benyújtott aláírások alapján kiírja-e a népszavazást 3 hónapon belüli idõpontra vagy sem. Tájékoztatnom kell a tisztelt Házat, hogy az alkotmányügyi bizottság úgy ítélte meg, hogy ezen utóbbi kérdésben - nevezetesen, hogy indokolt-e a népszavazás kiírása, szükséges-e, megvannak-e a népszavazás kiírásának a megfelelõ feltételei vagy sem - úgy ítéltük meg, hogy nem az alkotmányügyi bizottság a kompetens, hanem felkértünk két illetékes bizottságot, az Országgyûlés honvédelmi bizottságát, valamint az Országgyûlés külügyi bizottságát, hogy foglaljanak állást abban a kérdésben, nyilvánítsanak véleményt abban a kérdésben, hogy a bizottság elutasító vagy a kiírást lehetõvé tevõ javaslatot terjesszen-e az Országgyûlés elé.
Az utánam szóló bizottsági elõadók nyilván ismertetni fogják bizottságaik véleményét. Ehhez az tartozik hozzá, hogy minket úgy tájékoztattak, hogy mindkét bizottság a népszavazás kiírását elutasító állásfoglalás mellett döntött. Ennek a mi megközelítésünk szerint a legfontosabb indoka az, hogy a népszavazás kiírása nem idõszerû, mert ebben a kérdésben a Magyar Köztársaság jelenleg nincsen döntési helyzetben.
Azért tartom fontosnak hangsúlyozni ezt az elemet, mert a határozati javaslatunk, amit a tisztelt Ház elfogadására ajánlunk, egyértelmûen leszögezi, hogy úgy ítéljük meg: a NATO-hoz csatlakozás kérdésében népszavazásnak kell döntenie. Meg kell jegyeznem, hogy ezt tartalmazza a kormányprogram is, és meg kell jegyeznem: valamennyi parlamenti párt e mellett voksolt a bizottsági szavazás során.
Egyetértés volt tehát abban a kérdésben, hogy a csatlakozási döntéshez szükséges pontos feltételek megismerését követõen a Magyar Köztársaság NATO- hoz való csatlakozásának kérdésében népszavazást kell elrendelni. De ezt csak akkor tehetjük meg, ha a csatlakozás pontos feltételeit megismerhetjük.
(19.30)
Tisztemnek tartom tájékoztatni a tisztelt Házat arról is, hogy a bizottságnak számolnia kellett és az Országgyûlésnek is számolnia kell azzal a lehetõséggel, hogyha kiírjuk a népszavazást most, amikor a döntéshez szükséges pontos feltételek ismeretében nem vagyunk, akkor ebben a kérdésben a népszavazás kiírásától számított két éven belül újra népszavazást kiírni nem lehet. Tehát a népszavazási törvény nem teszi lehetõvé, hogy ugyanabban a kérdésben két éven belül népszavazás újra kiírásra kerüljön. Ezért azt a kockázatot is mérlegelni kellett, hogy esetleg márciusra kiírt népszavazás sikertelensége vagy eredménytelensége esetén két éven belül nem nyílik lehetõség arra, hogy ugyanebben a kérdésben újra népszavazással döntsenek már akkor a választópolgárok, amikor a döntéshez szükséges ismeretekkel rendelkeznek.
Meggyõzõdésem szerint valamennyi bizottság - amely mérlegelte ezt a kérdést - ezt a szempontot is figyelembe vette, amikor azt javasolja a tisztelt Háznak, hogy az Országgyûlés elnökéhez eljuttatott kezdeményezés ügyében ne írja ki a népszavazást, de ebben az országgyûlési határozatban az Országgyûlés jelentse ki, hogy kötelezettségének tekinti, hogy amikor a döntés feltételei adottak, akkor a népszavazást kiírja, és a népszavazás fogja eldönteni érdemben a NATO-hoz csatlakozás kérdését.
Szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra is, hogy a bizottsági ülésen immár többedszer vetõdött fel az, hogy az 1989-ben megszületett és azóta érdemben nem módosított törvény rendelkezései nagyon sok kívánnivalót hagynak maguk után, ezért indokolt, hogy februárban hatpárti tárgyalások keretében induljon meg egy törvény-elõkészítõ munka annak érdekében, hogy a következõ ülésszak - tehát az 1996 tavaszi ülésszak - alatt a népszavazási törvény hibáit, hiányosságait kiküszöbölhessük.
Tájékoztatnom kell a Házat arról is, hogy az alkotmányügyi bizottság részérõl is megfogalmazódott az a kritika, hogy a népszavazási törvény nem egyértelmû megfogalmazásai zavart okozhattak, és az aláírókat esetleg olyan kezdeményezés támogatására késztethették, amely kezdeményezés teljes jogi konzekvenciáival nem lehettek tisztában, illetõleg nem világos az, hogy ezek a kezdeményezések milyen szándékból milyen eredményekre vezethetnek. Ezeknek a késõbbi zavaroknak - és ebben a vonatkozásban utalok nemcsak a mostani kezdeményezésre, hanem az ezt megelõzõ két, elutasított népszavazási kezdeményezésre is - a tapasztalatai is pontosabb, korrektebb jogi megfogalmazásra intenek, arra, hogy az új törvényben már elkerülhessük azt, hogy esetleg jó szándékú aláírók is olyan kezdeményezésekhez csatlakozzanak, amelyeknek teljes konzekvenciái nem világosak a számukra.
Mindezt összegezve kérem a tisztelt Házat, hogy a határozati javaslatunkat vitassa meg, és annak támogatása mellett foglaljon állást.
Köszönöm szépen. (Taps.)