DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Igen tisztelt Elnök asszony! Kedves Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Amirõl Balsai István képviselõ úr tervezete szól, rendkívül jelentõs és igen fontos jogintézmény.
Úgy érzem, hogy a politikai rendszerek közötti átjárhatóságnak alapvetõ feltétele lett volna minden olyan körülménynek az egyértelmû tisztázása, amely megakadályozza bizonyos nemkívánatos erõknek, személyeknek, személyiségeknek a politikai értelemben vett túlélését egy idejét múlt politikai formációból a jövõbe. Azonban sajnos meg kell állapítanunk, hogy idõközben elmúlt öt-hat év, és nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a történéseket, azokat a folyamatokat, amelyek sajnos objektíve lezajlottak.
Úgy érzem, annak a törvénynek a célja, mondanivalója, amelyet ez az önmagában igen tiszteletre méltó gondolatsor, ez a törvénytervezet felölel, ez valami egészen más, mint amit egy mai törvényerejû végrehajtás jelentene. Ugyanis ennek az lett volna a célja vagy az lenne a célja, hogy megakadályozza a hatalomátmentéseket, és mindennemû mesterséges korlátozás nélkül egyenletesen érvényesítse a hatalomból való kizárási szempontokat minden olyan személlyel szemben, aki egy elõzõ rendszer haszonélvezõje vagy netán annak oszlopos tagja volt.
Elmúltak az évek, idõközben ezek a folyamatok sajnálatos módon lezajlottak. Aki olyan helyzetben volt, hogy konvertálja a személyét vagy a hatalmi elõjogait, öt-hat év alatt megtette, megtehette.
A másik szempont: teljesen mesterségesnek minõsítenék mindenfajta leszûkítést a kontroll alá veendõk körében. Mennyiben érdemel nagyobb társadalmi elítélést közmegítélés szerint egy végrehajtó közeg, mint az, aki számára õ akkor dolgozott vagy áttételesen dolgozott, mert hiszen nem csupán abban a hatalmi struktúrában közvetlenül résztvevõk politikai utóélete lett volna nemkívánatos, amelyet ez a - még egyszer mondom - önmagában igen tisztességes szándékú törvénytervezet felölel. Én a magam részérõl ennél sokkal, de sokkal szélesebb körben láttam volna öt évvel ezelõtt célszerûnek egy ilyen átvilágítást.
További szempont - és igyekszem röviden kifejezi gondolataimat, hiszen mindjárt nyolc óra:
Akkor, amikor tudjuk, hogy idõközben sajnos voltak bizonyos iratégetések, ezeknek a tényétõl nem tudunk eltekinteni. Milyen átvilágítás, milyen valódi jogbiztonság tudata lehetne ma egy ilyen eljárásban, amikor egyesekkel kapcsolatosan netán eltûntek adatok, másrészt - akár vissza lehet menni a nyolcvanas évekre is -, ha figyelembe veszem, hogy mondjuk mesterséges terhelõ dokumentumok elhelyezését ma már nem tudjuk egyértelmûen kontrollálni azokban az archívumokban, amik megmaradtak.
Tehát én a magam részérõl úgy érzem, hogy az értelmezési tartományán kívül esne ma már egy ilyen törvény végrehajtása annak a gondolatsornak, annak az igen fontos, kívánatos és becsületes politikai szándéknak, amelyet ez a törvényjavaslat ezelõtt mondjuk öt évvel ki tudott volna fejezni, és tudott volna az országunkban garantálni. Hiszen látjuk, hogy a hasonló közép-európai sorson keresztülment országok közül nem egyben - például Csehországban - ezt végrehajtották, de nem ma. Ma én nem látom ennek ilyen formában a realitását. Ma egészen másképp érnénk el azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat tartalmaz.
Ha megtörténtek azok a hatalomátmentések a vagyonba konvertálva, amit esetleg az öt évvel ezelõtti szituációban kiszûrhetett volna, akkor nézzünk szembe az élet tényeivel, és ma már ne ilyen típusú átvilágítás legyen az, ami fontos, hanem a vagyonosodás, a privatizáció kontrollja, a meglevõ milliárdos vagyonok mondjuk adó szempontjából történõ felülvizsgálata, hogy milyen adózott jövedelmekbõl lehet egyeseknek több száz millió forint értékû magánvillájuk, nem is beszélve az egyéb vagyontárgyakról.
Azok, akikre ez a törvény elsõdlegesen vonatkozott volna - mondom, csaknem több mint fél évtizeddel ezelõtt -, azok talán az életkoruknál fogva is már nemcsak hogy nincsenek azokban a helyzetekben, amelyeket az ilyen típusú törvény tõlük védene, hanem mondjuk már a korábbi politikai vagy egyéb tevékenységükért hitbizományként részükre átengedett szövetkezeti elnöki pozícióikban sincsenek benne - vagy általában már nincsenek benne -, hanem nyugdíjasok, és legfeljebb valamilyen, egyébként igen tiszteletre méltó tevékenységet folytató társadalmi szervezetben lettek tagok. Vagy nemcsak társadalmi szervezetben - itt nem akarom ezt korlátozni.
(20.00)
Úgy gondolom, hogy abban az esetben, ha mi szembe akarunk nézni a saját tükörképünkkel, és nem zárkózunk el a valóság elõl, akkor meg kell állapítsuk, hogy ennek a jogszabálynak a majdani javított formájában - mert ha ez jogszabály lenne, több szempontból magam is javasolnék benne módosításokat -, nem most kellett volna egy kiváló jogtudóstól elõterjesztettnek lennie, hanem annak idején, az úgynevezett rendszerváltás pillanatában; ma már túl van az értelmezési tartományon. Ez legfeljebb egy tiszteletre méltó politikai gesztus, de lezajlottak azok a folyamatok, amelyek meggátlására lett volna hivatva ez a jogszabály. Köszönöm szépen.