DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy így a vita vége felé már csak azokat a tényeket kell tisztázni, amelyek a vitában úgy hangzottak el, hogy bárkit akár dehonesztáló módon vagy pedig szakmaiságában ítéltek volna meg. Ilyen volt a múltkor távollétemben Sepsey Tamás képviselõtársam megnyilvánulása, amelynek a szubjektív tartalmára nem kívánok semmiféle reakcióval élni, azonban a szakmai tartalmára két vonatkozásban igen.
Képviselõtársam kifogásolta, hogy az alkotmányügyi bizottság kormánypárti többsége nem szakszerûen járt el, amikor alkotmányos kételyeket vetett fel Balsai képviselõtársunk törvényjavaslatával kapcsolatosan. Abban a vitában bizottsági elõadóként, most magánelõadásban szeretném közölni képviselõtársammal és a tisztelt Házzal, hogy az alkotmányos aggályaink csak erõsödtek.
Akkor is elmondtam, most is szeretném megerõsíteni, hogy Balsai képviselõtársam javaslatának 10. §-ában - amely az Ftt. 12. §-át hivatott módosítani - az szerepel, hogy a bizottságot az ellenõrzés során az igazságügyi szervek jogállása illeti meg. A hatályos magyar alkotmány alapján ez értelmezhetetlen. A hatályos magyar jogszabályok alapján is értelmezhetetlen ez a kategória, tudniillik egy jogelméleti vagy jogtudományi kategóriaként felfogható az igazságügyi szervek jogállása általában, azonban a tételes jogban nem nyomon követhetõ. Ugyan melyik igazságügyi szervrõl lenne szó, hiszen az igazságügyi, igazságszolgáltatási... itt egy definícióbeli zavar van a közjogban is. Az igazságügy, igazságszolgáltatás területén különbözõ szervtípusok vannak, a magyar alkotmány felsorolja ezeket. A magyar alkotmány utal arra, hogy ezeknek a szerveknek a jogállását önálló törvényekben kell szabályozni - bíróság, ügyészség, és így tovább -, de még az államigazgatási szervek egy része is igazságszolgáltatást végez, például a szabálysértési eljárás területén.
A fegyveres erõkrõl külön törvény rendelkezik, mindegyik más típusú szabályozást alkalmaz tagjai tekintetében, más feladatokra rendeltek, így önmagában ez a jogszabályhely a hatályos magyar alkotmány és a hatályos magyar törvények alapján értelmezhetetlen. Hacsak nem egy minisztériumot gondolok e mögé, ami az Igazságügyi Minisztérium lenne, de gondolom, a képviselõtársam javaslata messze nem arra irányult - mint a javaslat többi szakaszából kiderül -, hogy az Igazságügyi Minisztérium jogállásával, vagyis egy ilyen közigazgatási szerv jogállásával kívánja felruházni ezt az eljáró bizottságot.
Ezért fejtettük ki ezt, és hiányzott a tételes alkotmányos értelmezés, mert a magyar alkotmányban nincs ilyen definíció és ilyen fogalom; és az alkotmányjogban sincs nagyon. Mindebbõl következik, hogy az alkotmányosságra való utalásunk jogszabályi megjelölés hiányában kellett hogy elhangozzék, pont ezeknek az érveknek az alapján.
A másik ilyen kérdés volt - ahol szintén alkotmányossági aggályokat fejtettünk ki - a bírák jogállásával kapcsolatos mentelmi jog kérdése. Itt talán Sepsey képviselõtársam nem is értette igazán a problémának sem az elméleti, sem a gyakorlati oldalát. Van egy elméleti oldal, ami általában a közjogi immunitás fogalomkörébe tartozik. Ez általában többféle módon jelenik meg a jogalkotásban, de mindenhol alkotmányos erejû vagy alkotmányhoz közeli törvények biztosítják ezt az alapvetõen garanciális jellegû jogot a hatályos magyar jog területén is.
Két ilyen terület van, ahol abszolúte érvényesül az immunitás: ez az országgyûlési képviselõk jogállásához kapcsolódó mentelmi jog, illetve az a tétel, hogy a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, és ebbéli tevékenységükért felelõsségre nem vonhatók. Ez a bírói immunitás fogalmába tartozik, ez részben több, részben kevesebb, mint a mentelmi jog intézménye, de mind a kettõben van egy tipikus összefüggés, hogy a hatályos magyar alkotmány alapján minõsített többségû törvényhez köti ennek a megfogalmazását. A képviselõk jogállásával és a bírák jogállásával kapcsolatosan is kétharmados törvény állapíthat meg ilyen immunitáshoz vagy mentelemhez kapcsolódó jogosítványt, ez a törvényjavaslat pedig a bírákkal kapcsolatosan a mentelmi jogot egy egyszerû többséggel elfogadandó törvényben határozza meg. Az alkotmány ilyen jellegû felhatalmazást nem tartalmaz, nem ad és a jogrendszertõl idegen.
Tehát ha Sepsey képviselõtársam ismerte volna ennek az elméletét és a tételes jogi megfogalmazását, akkor a múltkori alkotmányossági kifogásaimmal kapcsolatosan nem tette volna meg azt az észrevételét. Mindössze errõl kívántam volna, inkább a szakmai becsület érdekében, mintsem politikai állásfoglalás ügyében megnyilvánulni. Köszönöm figyelmüket.