DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én nem kívánok a képviselõi önálló indítvány által érintett téma történeti áttekintésébe kezdeni, ezt az elmúlt alkalommal képviselõtársaim már megtették; hogy milyen hangulatban, az egy más kérdés.
Pusztán szeretnék rámutatni a módosító indítványnak néhány olyan pontjára, illetve olyan hiányosságaira, amelyek véleményem szerint nem felelnek meg az Alkotmánybíróság döntésének, illetve nem küszöbölik ki az Alkotmánybíróság által vázolt problémát.
Az Alkotmánybíróság határozatával nincs összhangban az a javasolt megoldás, amely az információs önrendelkezési jog gyakorlásának szabályozását egy vagy akár több, késõbb megalkotandó törvényre bízza. Az Alkotmánybíróság ugyanis határozata rendelkezõ részében egyértelmûen rögzítette, hogy az Országgyûlés alkotmányellenességet idézett elõ azzal a mulasztásával, hogy nem biztosította az információs önrendelkezési jogot sem az ellenõrizendõ, sem pedig az iratokban mintegy áldozatként szereplõ személyek vonatkozásában.
(20.10)
Azzal, hogy a módosító javaslat erre a problémára nem ad választ, véleményem szerint egy struccpolitikát követ és az Alkotmánybíróság igényeinek semmiképpen sem felel meg. A javaslatban az ellenõrizendõk körének meghatározásakor megint csak nehezen fedezhetõ fel az Alkotmánybíróság által megkövetelt egységes és zárt mérce. Errõl is vitáztunk az elmúlt alkalommal, hogy szûkíteni vagy bõvíteni kellene ezt a kört. Az önálló képviselõi indítványt benyújtó képviselõtársam nagyon helyesen mutatott rá arra, itt nem az a kérdés, hogy szûkebben vagy bõvebben kell meghatározni ezt a kört, hanem a lényeg az, hogy egységes legyen az a mérce, amelynek hatásaként kialakul az ellenõrizendõk köre. A nézetkülönbség ott van, hogy véleményünk szerint a benyújtott módosító javaslat nem tesz ennek eleget. Itt felhozhatom példaként különösen a média területén, az Alkotmánybíróság döntésének tükrében esetlegesnek tûnik, hogy mit lehet politikai mûsornak minõsíteni például, de ezen a területen van még egyéb hiányossága is a benyújtott javaslatnak.
A javaslat más megközelítésbe helyezi a hatályos törvény végrehajtásának módját is. Ugyanis a bizottság által ellátandó tevékenységet kvázi igazságszolgáltatási mûködésként fogja föl, holott az eredeti jogalkotói szándék - úgy vélem - kétséget kizáróan közigazgatási mûködésként jelölte ki a bizottság tevékenységét, feladatának gyakorlását. A bizottság tevékenységét az Alkotmánybíróság is egyértelmûen az államigazgatási mûködéshez kötõdõ hivatali eljárásként fogalmazta meg, hisz kimondta határozatában, hogy a bizottság mûködését illetõen alkotmányos követelmény, hogy a bizottság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek megfelelõen járjon el. Ez az alkotmányos követelmény tükrözõdik az Alkotmánybíróság azon állásfoglalásában is, mely szerint önmagában abból a szabályból, hogy a bizottság tagjait bírói tisztséget elnyert személyek közül kell választani, nem következik, hogy a bizottság eljárása bírósági eljárás lenne. A javaslatban keverednek az államigazgatási eljárás és a polgári perrendtartás szabályai, és ez ellentétes az elõbb idézett alkotmánybírósági határozatban foglaltakkal.
Még hiányosságként említem meg a javasolt korlátlan adatszolgáltatási kötelezettséget, amely nem felel meg sem az adatvédelmi törvénynek, sem pedig az államigazgatási eljárási törvénynek, hiszen az adatvédelmi törvény korlátait, vagyis az adatkezelés célhoz kötöttségét nem lehet figyelmen kívül hagyni véleményünk szerint.
Utolsóként megjegyzem még azt is: a javaslattevõ figyelmét elkerülte az a tény, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a törvény hatálya alá tartozó adatok teljes körének államtitokká minõsítését, ráadásul javaslata nincs összhangban az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvénnyel sem. Köszönöm szépen. (Taps.)