DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevõszék elnöke: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék soron kívül készítette el véleményét a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetésérõl. Az errõl szóló dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Ma már nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat - annak novemberi benyújtása ellenére - jóváhagyására ebben az esztendõben nem kerül sor. Meggyõzõdésem azonban, hogy ennek nem oka az ÁSZ véleményének december 8-i átadása.
A költségvetés elfogadását olyan rendszerbeli okok akadályozzák, ami miatt lényegében már a harmadik évet kell az Országgyûlés által jóváhagyott költségvetés nélkül megkezdeni. Ez a helyzet az immár szokásos átmeneti szabályozással áthidalható ugyan, de azt be kell látni, hogy a költségvetés hiánya nagymértékben korlátozza az alapok önálló gazdálkodását, feladatellátását, az egészségügyi intézmények mûködõképességét.
Tisztelt Országgyûlés! Szeretném ezt az ellentmondásos helyzetet egy kicsit bõvebben érinteni. Megismétlõdik a korábbi évek gyakorlata, amely szerint a központi költségvetést a társadalombiztosítási alapok költségvetésétõl függetlenül fogadják el. Ugyanez vonatkozik az Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetési tételeit megalapozó 1975. évi II. törvény módosítására is.
Látszólag úgy tûnik, hogy mindig az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése van késésben. Valójában a helyzet nem ilyen egyszerû. Az alapprobléma abból adódik, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetését az önkormányzatok közgyûlése fogadja el, s azt kell jóváhagyásra az Országgyûlés elé terjeszteni. Ilyen értelemben a Pénzügyminisztérium szerepköre postás, s ez természetes következmény.
(10.00)
Ugyanakkor az alapok költségvetéseivel összefüggõ, illetve azt megalapozó jogszabályok, törvénymódosítások - legfontosabb ezek közül a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény - esetében az önkormányzatoknak csak kezdeményezõ, illetve véleményezõ jogkörük van. Ez a probléma ebben az évben különösen kiélezõdött.
Az önkormányzatok javaslatait, véleményét a kormány számos ponton nem támogatta, azt az Országgyûlés elé beterjesztett törvényjavaslat csak részben tükrözi vissza. Elég, ha csak a járulékmértékben, a táppénzszabályok változtatásában megmutatkozó nézetkülönbségekre gondolunk.
Ennek számszerû hatásai nyilvánvalóan megjelennek a biztosítási alapok beterjesztett költségvetéseiben is. A központi költségvetés és a társadalombiztosítási alapok költségvetése közötti konzisztencia hiányát tükrözi, hogy - a biztosítási elv érvényesítésére hivatkozva - mindkét alap számol a költségvetés által biztosítandó járulékbevétellel. Az Egészségbiztosítási Alap azon személyek egészségügyi ellátásáért, akik valamilyen oknál fogva nem biztosítottak, a központi költségvetésben elõirányzott 12 milliárd forinttal szemben 26,8 milliárd forint megtérítését vette figyelembe. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése pedig a járulékbefizetéssel nem fedezett szolgálati idõk - ilyen például a sorkatonák szolgálati ideje - után számol 11,3 milliárd forint megtérítésével. Ezt a központi költségvetés egyáltalán nem tartalmazza.
Az elõbb említettek nyilvánvalóan jelzik azokat a megoldandó kérdéseket, amelyeket a tárgyalás, illetve az elfogadás során rendezni kell. Az összhangot meg kell teremteni a különbözõ törvények között. A problémák az alapok pénzügyi egyensúlya szempontjából sem mellékesek, ami az összhang hiánya miatt most meglehetõsen bizonytalannak tûnik.
Tisztelt Országgyûlés! A benyújtott törvényjavaslat az említett ellentmondások mellett más gondokra is felhívja a figyelmet, amelyeket az ÁSZ egy alkalommal sem mulaszt el megemlíteni, és amelyek rendezése mindeddig várat magára.
A társadalombiztosítás az államháztartás alrendszere. A nemrég módosított államháztartási törvény azonban a társadalombiztosításra vonatkozó elõírásokat semmiben sem változtatta meg. Az irányítási, mûködési, hatásköri, eljárási szabályokra, a gazdálkodásra, a vagyonra, a központi költségvetéssel való kapcsolatra vonatkozó elõírásokat még nagy vonalakban sem érinti. Az alapokra és az alapkezelõkre a költségvetés gazdálkodási elõírásai vonatkoznak ugyan, de a kétségtelenül meglévõ sajátosságok törvényben való rögzítése hiányzik.
Megítélésem szerint ez nem halasztható tovább, figyelemmel a nyugdíjbiztosítás és az egészségbiztosítás ellátórendszerének reformjára is. Eközben nem lehet megfeledkezni arról a tényrõl sem, hogy a társadalombiztosítás két alapja önkormányzati irányítás alatt áll. Ez a különleges státus érzékelhetõen sok zavart okoz, maguk az önkormányzatok, a kormány, de még az Országgyûlés részérõl is.
Az önkormányzatok nagyobb mozgásteret, jogosítványaik erõsítését szeretnék elérni, sok tekintetben sajátosan értelmezve az önkormányzatiságot. Ez a törekvés a most beterjesztett költségvetési javaslatban is megjelenik az egészségbiztosítás területén. E törekvésekkel szemben a többi szereplõ részérõl viszont erõs ellenállás tapasztalható, részben szakmai, részben pedig politikai alapon.
Az Állami Számvevõszék - feladatkörébõl adódóan - csak konkrét kérdésekben tud állást foglalni. Tapasztalataink alapján azonban úgy látjuk, hogy a több mint kétesztendõs önkormányzati mûködés áttekintése, a vitatott kérdések tisztázása, jogi rendezése igen idõszerû lenne.
Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítási alapok ellátási kiadásainak tervezett összege 1996-ra megközelíti az 1100 milliárd forintot, amit 200 milliárd forinttal növel az alapok által folyósított, külsõ forrásokból finanszírozott ellátások kiadásainak összege. A költségvetés egyes tételeire itt most nem kívánok kitérni, az ezekkel kapcsolatos észrevételeinket az ÁSZ- vélemény részletesen tartalmazza.
Zárógondolatként csupán annak megfontolását vetném fel ismételten, hogy a jövõben a két elkülönült biztosítási ágra ne egy, hanem két költségvetési zárszámadási törvény szülessen, átláthatóbbá téve az alapok sajátos helyzetét. Ugyanakkor megfontolandónak tartanám, hogy nem lenne-e célszerû - legalább egyszer - a tb vezetését is meghallgatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)