DR. KIS GYULA JÓZSEF, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm elnök asszony, köszönöm tisztelt Ház! Azt kell mondjam, hogy véteni fogok az illemszabály ellen, miszerint halottakról vagy jót, vagy semmit. Ez az elénk került törvényjavaslat ugyanis halva született, és mégsem tudok róla egyetlen jó szót sem szólni. Mert semmiképpen sem lehet élõ javaslatnak tekinteni azt a beterjesztést, amelyrõl a Számvevõszék a következõket mondja: "Számítani kell arra is, hogy a költségvetéseket át kell dolgozni. Számszaki változtatások az ÁSZ észrevételei miatt is szükségesek." Vagy valamivel késõbb: "A tervezett pénzügyi egyensúly megalapozatlannak tûnik". És végül: "A törvényjavaslat nem felel meg az államháztartási törvény elõírásainak."
Akkor vajon minek felel meg? Egyedül annak a politikai szándéknak, hogy még az idén elkezdje tárgyalni a Ház az elénk terjesztett, törvénynek alkalmatlan indítványt.
Ugyanakkor természetes, hogy ez a beterjesztés halva született, hiszen biológiai csoda lenne, ha egy koraszülött, akit túlhordtak, életképesnek bizonyulna. Túlhordott, hiszen az államháztartási törvény szerint a társadalombiztosítás költségvetését az állami költségvetéssel egyidõben, szeptember 30-áig kell benyújtani. Erre azért van szükség - és ennek elmulasztása nem csupán formai hiba -, mert így nyílik lehetõség az Országgyûlés számára, hogy a nemzetgazdaság két alrendszerét, az állami költségvetést és a társadalombiztosítási költségvetést egymással egyensúlyba hozza, hiszen e kettõ alapvetõen határozza meg az állampolgárok életkörülményeit. Természetesen, ehhez még az adó-, illetve a járuléktörvények, a társadalombiztosításról szóló törvények megfelelõ részeinek ismerete is szükségeltetik.
Ezért döntött úgy annak idején az Országgyûlés, hogy amíg a központi költségvetést a pénzügyminiszter terjeszti elõ, addig a társadalombiztosítás költségvetését a munkaadók és munkavállalók közel egyenlõ arányú részvételét megtestesítõ társadalombiztosítási önkormányzatok és utána az Országgyûlés, ezek és az egyéb törvények ismeretében alkotja meg a két költségvetést, amelynek végrehajtása egyfelõl a Pénzügyminisztérium feladata, másfelõl a társadalombiztosítási önkormányzatok feladata. Az õ feladatuk a továbbiakban annyi, hogy igazolják a végrehajtás törvényességét, célszerûségét, amikor beterjesztik a zárszámadásukat.
Ebben a törvényes rendszerben a pénzügyminiszter nem tehetné meg azt, mint jelen esetben történt, hogy kizárólag saját személyes jogának tekinti a nemzetgazdasági egyensúly megteremtését, és ennek érdekében a törvényes rendet is áthágja azzal, hogy elvonja az Országgyûléstõl a döntési jogkört, hiszen hónapokig tartó egyeztetésekkel megakadályozza, hogy idõben a Ház elé kerüljön a társadalombiztosítási költségvetési törvény. Idézném errõl a számvevõszéki jelentést: "A társadalombiztosítási önkormányzatok és a kormányzat közötti több hónapon át tartó egyeztetési folyamat ellenére a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap 1996. évi költségvetése nélkülözi a kölcsönös egyetértést, az álláspontok alapvetõ kérdésekben eltérõek."
Így azt kell mondanom, természetes az a káosz, ami az országban uralkodik, beleértve a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás helyzetét is. Jobb lett volna és célszerûbb lett volna, okosabb lett volna, ha a pénzügyminiszter úr nem ezekre az egyeztetésekre és sikertelennek bizonyult egyeztetésekre fordítja ezeket a hónapokat, hanem idõben a Ház elé hozza az önkormányzatok és a saját javaslatait, hiszen a Ház összetételének ismeretében nagyobb esélye lett volna álláspontja érvényesítésére, mint így. Mert e sikertelen egyeztetések következtében túlhordva megszületett törvényjavaslat is életképtelennek bizonyult ezek szerint. Azt, hogy koraszülött, noha túlhordott, még az is bizonyítja, hogy elemi létfeltételeként az 1994-es zárszámadás sem került beterjesztésre. Nem hiszem, hogy van a világon olyan pénzügyminiszter - még Panamában sincs -, aki úgy terjeszt elõ egy költségvetést, hogy az azt megelõzõ két év zárszámadását sem teszi megismerhetõvé.
(Dr. Trombitás Zoltán helyett a jegyzõi széket dr. Kávássy Sándor (FKGP)
foglalja el.)
De koraszülött azért is ez a törvényjavaslat, mert a társadalombiztosítási költségvetés bevételi oldalát és kiadási oldalát meghatározó törvények sem voltak ismertek a beterjesztés pillanatában.
(11.00)
Mit lehet errõl többet beszélni még hat perc húsz másodperc után? Talán inkább arról kellene beszélni, hogy véletlen balfogások sorozata ez, vagy pedig Shakespeare Poloniusának szavaival: "Õrület, de van bent némi rendszer." Én az utóbbira hajlok, mert ha visszagondolok arra, hogy Békesi László elsõ pénzügyminisztersége idején, 1989-ben történt meg a nagy forráscsere az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés között - amikor is a családi pótlék átkerült a társadalombiztosítástól az állami költségvetésbe és helyette a társadalombiztosítás feladata lett az egészségügy mûködési költségeinek finanszírozása -, nos, az 1990-es költségvetésben 60 milliárd volt a családi pótlék összege - amely azóta 85 milliárdra nõtt, tehát 42 százalékkal emelkedett, messze lemaradva az infláció mögött -, ugyanakkor egykoron, 1990-ben 67,7 milliárd volt az egészségügy közvetlen finanszírozási költsége, amely mára 215 milliárdra nõtt - megháromszorozódott, sõt több mint megháromszorozódott. Kíváncsi lennék, hogy a mai pénzügyminiszter mit szólna ahhoz, hogyha 85 milliárd helyett 250 milliárd terhelné a költségvetését.
Ez a csere egy nagyon jó üzletnek bizonyult a költségvetés számára. Közben azonban megalakultak a társadalombiztosítási önkormányzatok, amelyek - autonómiájuk miatt és külön költségvetésük következtében - meglehetõsen nehézkessé tették a nyugdíjasok és a betegek pénzének átcsoportosítását az állami költségvetésbe. Erre direkt technikák helyett sokkal áttételesebb, finomabb technikákat kellett találni, és úgy tûnik, hogy ez a költségvetési elõterjesztés ezeket a finomabb technikákat tartalmazza.
Mirõl van szó? Az elsõ az, hogy nincs jövõ évi tb-költségvetés, tehát a tavalyi öt százalékkal növelt összegét lehet elkölteni. Ez azt jelenti, hogy például a kórházak mai napi hatmilliárdos hiánya havonta ugyanennyivel fog nõni. Mi lesz ebbõl? A kórházak kénytelenek hitelt felvenni, és a hitelek kamatai a bankokba folynak be.
A második: nincs 13. havi munkabérre fedezet. Az egészségügy hitelt vehet fel a társadalombiztosítástól, az egészségpénztártól, amelynek ezzel tovább nõ a hitele, tehát õ is kénytelen lesz bankkölcsönt fölvenni, amelynek kamata ismét a bankokba megy át. Így tehát a nyugdíjasok, betegek pénze odavándorol.
De mi köze ennek az állami költségvetéshez? - kérdezhetnék. Egyszerûen az, hogy a bankok nyereségét az állam viszont rendszeresen leszívja az államkötvények formájában, illetve az, hogy bankok jelentõs részben állami tulajdonban vannak. Ez azt jelenti azon a direkt transzferen, tehát pénz- átcsoportosításon túl, ami 20 milliárdot tesz át a tb-bõl a költségvetésbe - azáltal, hogy a tényleges kiadásoknál ennyivel kevesebbet térít meg a nem biztosítási díjat fizetõk után a költségvetés a társadalombiztosításnak -, hogy újabb 20 milliárdra lehet szert tenni.
Természetesen ez az eljárás még nem az egész társadalombiztosítási költségvetést érinti, de pénzügyminiszter urunk eddig bevált jóslatai szerint az várható, hogy a társadalombiztosítás autonómiájának korlátozásával és a társadalombiztosítások pénzügyi alapjainak a Kincstárba történõ bevonásával a teljes társadalombiztosítás újraállamosításra kerül.
Minderre tekintettel a szociális és egészségügyi bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot - elsõsorban az Állami Számvevõszék véleményére alapozva. Ugyanakkor csodálatos, hogy a számvevõszéki bizottság, amelynek feladata alapvetõen a Számvevõszék véleményének közvetítése a parlament felé, a Számvevõszék véleményével ellentétben alkalmasnak tartotta - hallottuk a bizottság elnökének errõl kifejtett véleményét.
Az az érv, miszerint a költségvetést majd a parlament helyrehozza, azért különös, mert hogyha az önkormányzatoknak és a kormánynak - amelyeknek a kezében vannak az információk, rendelkezésükre állnak a szakemberek, megfelelõ számítástechnikai háttérrel rendelkeztek - hónapok alatt nem sikerült elfogadható költségvetést alkotni, akkor miért gondolják, hogy mindezek híján az Országgyûlés a téli szünet alatt - valami csodálatos megvilágosodás következtében - elvégzi helyettük ezt a munkát. Én erre nem látok esélyt.
Éppen ezért a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja arra kéri a kormányt, hogy vonja vissza és megalapozott elõkészítés után terjessze ismét a parlament elé a társadalombiztosítások jövõ évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot, természetesen kijelentve azt, hogy a késedelemért kizárólag az alkalmatlan elõterjesztést elkövetõ kormányt terheli a felelõsség. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)