DR. TORGYÁN JÓZSEF, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, alelnök asszony. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy mielõtt a Független Kisgazdapárt nevében felszólalok, az elnökváltásra tekintettel külön köszöntsem Salamon alelnök urat is. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a Független Kisgazdapárt sem tudja elfogadni a beterjesztett törvényjavaslatot, mert úgy gondolja, ha létezik az állatorvosi ló fogalma egy beterjesztett törvény esetében, akkor ezt a fogalmat a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak most elõterjesztett 1996. évi költségvetésével kapcsolatban alkalmazni kell.
De ahogy rövidesen rá fogok mutatni, ha ezt az állatorvosi lovat jobban vizsgáljuk - bár igaz, hogy a társadalombiztosításnak, a költségvetésnek és a jelenlegi kormányzati munkának mindenfajta betegségét tartalmazza -, úgy gondoljuk, hogy ez az állatorvosi ló alaposabb vizsgálat után maximum ha öszvérnek bizonyul - de ez az öszvér is olyan, hogy a karámból kiszabadulván néhány lépés után erõtlenül összecsuklik. Ez az oka annak, hogy mi nem tartjuk ezt már feljavíthatónak; ezért gondoljuk, hogy célszerû lenne azt visszavonni és átdolgozva ismét a parlament elé terjeszteni.
Nézzük most már a konkrét kifogásokat.
A Független Kisgazdapárt is azzal kezdi a kifogások sorát, amire már a többi igen tisztelt felszólalók is utaltak, és ami az ÁSZ véleményébõl éppúgy kiderül, mint az MSZP vezérszónokának felszólalásából: elfogadhatatlan, hogy most már harmadik éve késedelmesen kerüljön sor a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetésérõl szóló törvény beterjesztésére.
(11.10)
Nemcsak arról van szó, hogy elfogadhatatlan ez a folyamatos jogszabálysértés - mert hiszen alkotmányossági kérdést sért az, hogy a kormány nem hajlandó betartani a rá vonatkozó törvényeket -, hanem arról is szó van, hogy a beterjesztés rendszere önmagában is ellentmond a kötelezõ törvényi elõírásoknak, az államháztartásról szóló törvény ugyanis egyértelmûen elõírja, hogy a költségvetési adatokat össze kell vetni az elõzõ év adataival, ezek pedig többnyire hiányoznak a beterjesztésbõl. Itt nemcsak arról van szó, hogy ilyen módon nem lehet megítélni, hogy ténylegesen van-e változás, hanem külön gondot okoz az, hogy ha van változás, akkor nem lehet megállapítani a változás irányát, ez pedig egyértelmûen kezelhetetlenné teszi az egész törvényt.
Külön ki kell térnem arra, hogy ez azért is különösképpen elfogadhatatlan a tb-költségvetésnél, mert hiszen a költségvetéssel mindenképpen egyidõben kellene tárgyalni ezt a törvényjavaslatot, hiszen enélkül megnyugtató módon az egész kérdéskomplexum nem kezelhetõ. Ne feledkezzenek meg képviselõtársaim arról a tényrõl, hogy a mintegy 2000 milliárd forintos összköltségvetéshez viszonyítva a tb-költségvetési alapok durván a felét teszik ki a költségvetési pénzeknek. Hogy lehet egy országot ilyen gazdasági krízishelyzetben megnyugtató módon vezetni, hogy ha a költségvetési fõösszeg felére nézve már elõre lehet tudni, hogy ezek az adatok kellõen át nem gondoltak?
A tb állam államban; rendkívül keveset lehet tudni az egész tb mûködésérõl kívülrõl. Ha a tb költségvetése azokban a hiányosságokban szenved, amelyeket úgy tudnék összefoglalni, hogy a tb-önkormányzatok másként ítélik meg a pénzügyi folyamatokat, mint a kormány, az Állami Számvevõszék vagy a különbözõ pártok; másként ítéli meg az Egészségbiztosítási Önkormányzat, mint ahogy megítéli a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, akkor a kívülálló már körülbelül képet kaphat arról, hogy milyen káosz van ennek az országnak a vezetésében, ha ilyen rendkívül nehéz gazdasági helyzetben ilyen képtelen módon kerül elõterjesztésre a tb-önkormányzatoknak a fõ költségvetés - tehát a nagy költségvetés - felét kitevõ költségvetése.
Itt rögtön utalni kell arra, hogy ebbõl fakadóan látható, hogy nem lehet elkerülni a továbbiakban a tb-önkormányzatok igen alapos átvilágítását. Ne vegyék rossz néven képviselõtársaim, de már elõre jelzem, hogy nem országgyûlési vizsgálóbizottságot kell felállítani, mert az országgyûlési vizsgálóbizottságok nem rendelkeznek kellõ hatáskörrel és eszközökkel ahhoz, hogy ezt az átvilágítást elvégezhessék. Egyértelmû, hogy itt a szakértõk tucatjainak kellene megbízást adni, mert a tb-önkormányzatok költségvetésének elégtelensége az állami vagyon olyan elherdálásával járhat együtt, amelyet mindenképpen fel kell deríteni.
Legyen szabad külön rámutatnom arra, hogy elfogadhatatlan az, ahogy a kormány ennek a törvénynek a beterjesztésekor eljárt. Nagyon helyesen mutatott rá arra az Állami Számvevõszék, hogy lényegét tekintve a postási szerepet vállalta a kormány, mert hiszen a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az Egészségbiztosítási Önkormányzat véleményeit egymás mellé tette, hiába van azok között óriási ellentét és ellentmondás. Elég, ha arra utalok, hogy az egészségbiztosítás körülbelül másfél százalékos tb-járulékcsökkentést vett alapul, a nyugdíjbiztosítás szerint ugyanakkor nem lesz változás, a tb-törvény szerint 3 százalékpontos munkáltatói tb-járulékcsökkenéssel kell számolni, a munkavállalói tb-járulékot ugyanakkor 2 százalékponttal akarja növelni, a nyugdíjbiztosító 11 milliárd forint olyan forrást vett figyelembe, amit a központi költségvetésnek kellene átadnia a részére, de ugyanakkor - ha megvizsgáljuk a központi költségvetést - látjuk, hogy a központi költségvetésben ez a 11 milliárdos tétel nem szerepel.
Ezek olyan képtelenségek, igen tisztelt képviselõtársaim, amiknek nem lenne szabad Európa közepén a harmadik évezred küszöbén elõfordulniuk. Ebbõl is látható, hogy az államháztartási törvénynek az az elõírása, hogy a költségvetést a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetésével együttesen kell tárgyalni, milyen bölcs elõrelátásról tesz tanúbizonyságot, mert így nem fordulhatnának elõ ilyen 11 milliárdos tételt kitevõ tévedések.
Hadd hivatkozzam arra, hogy az a hiányosság, hogy az elõzõ évi adatokat nem tünteti fel a kormány, és így nem lehet a változtatások tényére vagy irányára következtetni, olyan lehetetlen helyzetbe hozza a Házat, hogy - mondjuk - ha megnézem például a fürdõkkel kapcsolatban elõterjesztett 750 millió forintos tételt, honnan tudjam, hogy az sok vagy kevés, ha nem ismerem az elõtte lévõ év adatait. Tehát kezelhetetlen a Ház számára a törvény, annál is inkább, mert olyan helyzet elé állít minket a kormány, hogy nem törõdik azzal, hogy a tb- önkormányzatok közül a Nyugdíjbiztosító Önkormányzat egész mást mond, mint az Egészségbiztosító Önkormányzat, hanem ezeket az ellentmondásokat Augiász istállójaként elénk borítja, és elvárja a képviselõktõl, hogy mi olyan módosításokat terjesszünk be, amelyek ezeket a hiányosságokat kezelni tudják. Úgy gondolom, ez egy olyan elvárás, aminek már eleve nem lehet eleget tenni, hiszen a mi jogalkotási rendünk szerint a kormány van abban a helyzetben, hogy a jogszabályokat úgy készítse elõ, hogy azok a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseinek megfeleljenek.
De ha semmi mást nem teszünk, csak meghallgatjuk - mondjuk - az ÁSZ parlamenti bizottságának a jelentését, akkor már kitûnik, hogy milyen rendszerbeli ellentét van a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az Egészségbiztosítási Önkormányzat között, mennyivel más szempontok alapján mûködik az egyik, mint a másik, mennyire eltérõek azok a szempontok, amelyek alapján a költségvetéseiket össze kell állítani. Egyértelmû, hogy itt egy sokkal alaposabb munkát - az államháztartási törvényben elõírtak szerint - kellene elvégezni, mert ellenkezõ esetben nem lesz mód arra, hogy a '96-os tb- költségvetés ténylegesen átmenjen a gyakorlatba, mert számos olyan eleme van ennek az elõterjesztésnek, amelybõl kitûnik, hogy össze fog omlani ez a költségvetés.
(11.20)
Elég, ha arra utalok, hogy a tb-költségvetés további óriási hiányossága, hogy átveszi a kormány makrogazdasági prognózisát a gazdasági növekedésre, a munkanélküliségre, a feketegazdaságra. Itt ugyan megjegyezném, hogy a kormány által sokszorosan beharangozott óriási hadjárat a feketegazdasággal szemben a miniszterelnök szájából úgy hangzott el, mintha az olyan összegeket hozna majd az országnak, hogy csak gyõzzük eldönteni, hogy ezt a sok pénzt mire fordítjuk. Ugyanakkor a tb-önkormányzatok költségvetésében - elnézést a kifejezésért - egy kanyi krajcár nem szerepel ezzel kapcsolatban, hát miként veszi át akkor a kormány ezen makrogazdasági mutatóit, ha ténylegesen a feketegazdaság elleni küzdelem kapcsán semmi többletbevétellel nem számol. De itt van mindjárt az infláció kérdése, e tekintetben abból indul ki az egész tb-költségvetés, hogy a jövõ évi infláció mértéke összesen 19-20 százalék lesz.
Kérdezem én, mibõl vonja le ezt a következtetést, amikor ebben az évben 30 százalékos az infláció a kormány beismerése szerint is, és az eddig ismert tények és adatok egyértelmûen arra utalnak, hogy ezt a 30 százalékpontos inflációnövekedést nem nagyon lehet lejjebb szorítani; de hogy 19-20 százalékpontra nem lehet, ezt biztosan állítjuk.
Ezért úgy gondoljuk, hogy a tb-önkormányzatok egész költségvetését át kell dolgozni, annál is inkább, miután egy olyan helyzet állt elõ, hogy nincs meg az összhang a törvényjavaslat és a korábban benyújtott, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény tervezett módosítása között; eltérések vannak a központi költségvetés és a tb-alapok egyes elõirányzatai között. Az egészségbiztosítással kapcsolatban kiemelném, hogy 1995-ben 10 ezer kórházi ágyat szüntettek meg, amire a kormány többször büszkén hivatkozott, hogy ennek milyen jelentõs következményei lesznek majd az egészségügyi ellátás javítása területén. Ugyanakkor a mostani beterjesztésben semmiféle számszaki adat nem szerepel, hogy az állítólagos megtakarítás összege mennyi, azt mire fogják fordítani, ez majd hol jelentkezik az egészségbiztosítás magasabb színvonalú ellátásában.
Tehát úgy gondolom, hogy itt a tb-költségvetésben egy csomó feszültség és bizonytalanság együtt jelentkezik, és ha a törvényjavaslat mindkét alap esetében kiegyensúlyozott költségvetéssel számol - márpedig ezt teszi a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az Egészségbiztosítási Önkormányzat is -, hadd jelezzem rögtön, hogy a Független Kisgazdapárt viszont egészen mást jósol. Tehát nem lesz kiegyensúlyozott központi költségvetés, tehát a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat és az Egészségbiztosítási Önkormányzat is olyan téves makrogazdasági következtetésekre épít, ami biztos prognózisként csak azt vonhatja maga után, hogy össze fog omlani az önkormányzatok elõterjesztése.
Legyen szabad arra is külön kitérnem, hogy a gyógyszertámogatást összesen 4,1 százalékkal növeli az önkormányzati költségvetés, ami a lakossági terhek további növekedését jelenti. Hiszen 30 százalékos inflációnál csupán 4,1 százalékkal növelni a támogatást - ez azt fogja jelenteni, hogy tovább bõvül azoknak a köre, akiket a különbözõ felmérések már az ország lakossága 30 százalékának jelölnek meg, akik egész egyszerûen nem tudják kiváltani az egészségük vagy az életük megóvása szempontjából szükséges gyógyszereket. De legyen szabad arra is külön kitérnem, hogy ugyanakkor, amikor ilyen szûkmarkúan bánik a tb-önkormányzat - és itt mindkét önkormányzatról szólnom kell - a társadalommal, akkor önmagával szemben igazán nagyvonalú, hiszen 26 milliárd forintot meghaladó összeget biztosít az önmaga adminisztrációjára, ami azt jelenti, hogy amíg mondjuk a gyógyszertámogatásnál 4,1 százalék többlettel számol, önmaga költségeinél viszont 36 százalékkal számol.
Hát kérem, adjuk hozzá még ehhez, hogy olyan újabb székházakkal számolnak a tb-önkormányzatok, amelyeket ingyenes állami vagyonjuttatásból vagy beruházásból akarnak megszerezni, így például ha a Fõvárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság '96. VI. 30-ig nem kap ingyenes ingatlanokat, joga van tervezett beruházásait megvalósítani, és ennek összegével a költségvetés kiadásait növelni. A nyugdíjbiztosítás 12 milliárd forintos mûködési elõirányzatában például van egy 1,7 milliárdos elõirányzat, amellyel szabadon rendelkezhet, tehát akár béremelésekre vagy premizálásokra is fordíthatja, miközben a nyugdíjasok az éhhalál küszöbén vannak.
Hadd utaljak arra, hogy elfogadhatatlan, hogy a "gazdag központ - szegény intézmények" rendszerét alakítsuk ki 1996-ban, ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy egy olyan tb-költségvetést, amely önmagának mérhetetlenül nagy javadalmazásokat állapít meg, a társadalommal szemben pedig olyan szûkmarkú, hogy még az alapvetõ ellátásokat sem biztosítja - egy ilyen tb- költségvetést nem lehet elfogadni. Rendkívül megdöbbentem, amikor hallottam az MSZP képviselõjének egyébként sok tekintetben igen tárgyilagos felszólalását, amelyet azzal zárt le, hogy a józan ész szabályai szerint ugyan nem lehet elfogadni...