DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényt az elõttem szóló képviselõtársaim számtalan és igen színes jelzõvel illették, ezért én a kereszténydemokraták nevében álláspontunkat egyetlen mondatban fogalmazom meg, mégpedig abban, hogy ezt a törvénytervezetet általános vitára sem tartjuk alkalmasnak.
Egyetértünk azzal - elõttem többen szóltak errõl -, hogy az egyik legjelentõsebb és legfontosabb törvényrõl van szó, hiszen ez a társadalom valamennyi állampolgárát érinti. Ha csak a nyugdíjra, az egészségügyre, a táppénzre - és nem sorolom tovább - gondolunk, akkor számunkra teljesen elfogadhatatlan és érthetetlen az a felelõtlenség, amellyel az önkormányzatok és a kormány ezt a törvényt, ezt a nagyon fontos törvényt kezeli.
(11.30)
Sokan idéztek elõttem az Állami Számvevõszék jelentésébõl. Én most hozzászólásomban nem kívánom részleteiben sem megismételni ezt a jelentést, amelyet rendkívül színvonalasnak és nagyon jónak tartok. Ezért arra kérem a kormányt, ha majd úgy dönt - nagyon bölcsen -, hogy visszavonja ezt a törvénytervezetet, és egy újat készít, vagy a szocialista képviselõket, akik módosító indítványok formájában kívánnak egy új törvényt a Ház elé benyújtani, hogy erre a jelentésre feltétlenül építsenek.
A törvényjavaslat alapjaiban a társadalombiztosítási önkormányzatok véleményét tükrözi. A kormány itt valóban csak a postás szerepére vállalkozott. Úgy is tûnhet, hogy ez törvényes, hiszen az 1991. évi LXXXIV. törvény szerint a költségvetés megalkotása az önkormányzatok közgyûlésének feladata, ugyanakkor maga a kormány - szögezzük le - jelentõs mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat ismét egy súlyos törvénysértést valósítson meg.
Szóltak elõttem arról, hogy formai és tartalmi kifogások kerültek megállapításra, hogy tartalmilag nem felel meg ez a törvényjavaslat az államháztartásról szóló törvénynek, mert nem tartalmazza az elõzõ évi tényadatokat, az ez évi várható értékeket, csupán csak 1996-ról szól. A társadalombiztosítási alapok önkormányzatai ezzel számunkra azt bizonyították, hogy alkalmatlanok feladataik ellátására.
A kormány végül is benyújtotta ugyan ezt a javaslatot - nyilvánvalóan véget akart vetni az önkormányzatokkal való meddõ egyeztetéssorozatnak. Valódi szándékait azonban - ismét a szokásos módon - már csak majd a módosító indítványokból ismerhetjük meg, és ez számunkra most is, ismét elfogadhatatlan.
Az egész eljárást nevezhetném cinikusnak is, de én felelõtlennek és komolytalannak fogom nevezni. A kormány ugyanis egyik javaslatot sem bocsátotta tárcakörözésre, arról maga nem vitatkozott, vele kapcsolatban nem alakította ki álláspontját. Ezért most már csupán csak a pénzügyminiszternek lesz lehetõsége, hogy elképzeléseit, ötleteit, terveit önkényesen érvényre juttathassa.
A parlamenti demokrácia tehát ismét kap egy súlyos sebet, és ezt a kormány ejti rajta.
Azt talán már hangsúlyoznom sem kell, hogy a társadalombiztosítási alapok költségvetését megint az állami költségvetés után fogja csak a parlament elfogadni. Ez törvénysértõ, ugyanakkor nagyon nehéz helyzetet fog teremteni a társadalombiztosítás számára. Az állami költségvetés társasalombiztosítással kapcsolatos kötelezettségei úgy kerültek meghatározásra, hogy a parlament, mi, képviselõk, még csak nem vitatkozhattunk az alapok költségvetésérõl. Nem ismerjük, nem ismerhettük meg a valós igényeket, és amikor majd megismerjük, akkor már nem lesz mód változtatni ezen.
Olyan törvényjavaslat fekszik most elõttünk, képviselõk elõtt, amivel az ÉT sem ért egyet. A munkáltatók vitatják a táppénzszabályok megváltoztatását, azt teljes mértékben elfogadhatatlannak tartják. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat elutasította a kormány tervét, a jövõ évi kiadásokat a régi rendszer szerint tervezte. Teljes a káosz, hisz Bokros Lajos pénzügyminiszter úr az ÉT-n ezzel ellentétesen tárgyalt és kötött állítólag részmegegyezéseket. Kinek higgyen most a képviselõ és - ami talán még fontosabb - kinek higgyen az állampolgár, akirõl mindez szól?
Úgy beszél az elõterjesztés a munkáltatókat terhelõ egészségbiztosítási járulék 3 százalékos csökkentésérõl és az egyéni nyugdíjjárulék 2 százalékos emelésérõl, hogy az ÉT-megállapodások tükrében ez ma már egyáltalán nem igaz. A kormány egész egyszerûen bolondját járatja a képviselõkkel.
A mostani elõterjesztés a magyar demokrácia, a magyar parlamentarizmus megcsúfolása. A jelenlegi tervezet mögött - számunkra már nem is meglepõ - nincs semmilyen hatásvizsgálat, nincs semmilyen hatásszámítás. Mi lesz az egészségüggyel? Ki mondja majd meg a lakosságnak, hogy ezt az utat követve betegebb lesz, nyomorultabb, meggyötörtebb, és sokkal hamarabb fog meghalni?
Külön szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét az ÁSZ-jelentés 27-28. oldalára, ahol leszögezi, hogy ezen törvény 15. §-a kicsavarja a Népjóléti Minisztérium kezébõl az utolsó döntési lehetõségeket is, és a kormány számára ellenõrizhetetlenné teszi az egészségpolitikát meghatározó finanszírozási kérdéseket.
A csata most el fog dõlni: az alapok felett immár nem lesz ellenõrzésre lehetõség, döntései politikailag nem lesznek számonkérhetõk.
Összefoglalva - így most sikerül megtakarítanom Torgyán elnök úr túllépését - nem tudunk most, és úgy látjuk, nem is érdemes több szót vesztegetni erre a jelenlegi javaslatra. Meg szeretnénk várni azt a módosító indítványt kormánypárti oldalról, amely majd egy teljesen új törvényjavaslatot fog letenni a parlament asztalára. És akkor mi, kereszténydemokrata képviselõk, érdemben fogunk vitatkozni a jövõnkrõl, az egészségünket, szociális biztonságunkat jelentõs mértékben meghatározó törvényrõl.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)