DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetésérõl szóló T/1680. számú törvényjavaslat általános vitája - akárcsak elõdeié - másként szokott kezdõdni a Házban, mint más törvényeké.
Ennek a törvénynek az esetében mindig azzal kezdjük a vitát, hogy - elõször - mikor tárgyaljuk a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését; másodszor: megfelel-e a benyújtás az errõl szóló törvényeknek. Igazából ez a mostani vita is ilyen volt: megfelel-e a benyújtás az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvénynek, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól és azok 1993. évi költségvetésérõl szóló 1992. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a társadalombiztosítási önkormányzat igazgatásáról szóló, többször módosított 1991. évi LXXXIV. törvény elõírásainak.
Mivel képviselõtársaim már jó néhány kérdésrõl szóltak - és majd még szólnak is -, s mivel elõttem Szolnoki Andrea képviselõ asszony mintha végszavazott volna, igazából két kérdésrõl szerettem volna röviden elmondani a véleményemet; majd arról a dilemmáról - tudniillik véleményemmel kisebbségben maradtam a szociális bizottságban -, miszerint továbbengedni és módosításokkal, helyesebben szólva teljes átdolgozással elfogadni a költségvetést, vagy pedig átdolgozásra való visszaadás után újrakezdeni az egészet... - hogy melyiket kellene támogatni.
Elõször tehát arról - Kis Gyulát idézve -, hogy mitõl született halva ez a költségvetés. Egyáltalán a jelen feltételek mellett születhet-e élve egy társadalombiztosítási költségvetés? Vitathatatlan ellenzéki képviselõtársainknak az az érve, hogy a "terhesgondozást" jelenleg mi végezzük - tehát a kormánypártok. De úgy gondolom, hogy a hiba - tehát a halvaszületés oka - ennél valahol mélyebben, már a fogantatás pillanatában keresendõ. Lehetséges, hogy genetikai okból nem nagyon várható, hogy ebbõl a házasságból életképes újszülött szülessen - akár túlhordva, akár nem túlhordva. Tehát igazából ez van...
Itt utalnék arra, ami szó szerint így hangzott el: "Egyeztetések helyett idõben ide kellett volna hozni az önkormányzatok költségvetési javaslatát és a saját költségvetési javaslatát a kormánynak ahelyett, hogy beterjesztette volna ezeket." Ez egyébként megint ellentmondásba kerülne az államháztartásról szóló törvénnyel, a jogalkotásról szóló törvénnyel et cetera, et cetera - ez volt egyébként tavaly, amikor a kormány A- és B-variációban tényleg idehozta a saját ötleteit, a saját véleményét, és idehozta a társadalombiztosítási alapok által elfogadott költségvetési tervezetet. Akkor ezért megkaptuk a magunkét - mint kormánypártok. Támogattunk is minden olyan indítványt, miszerint a kormány a saját variációját vonja vissza, tehát kerüljön ki ez a költségvetésbõl.
Most már azt hiszem, érdemes lesz - hátha még valaki figyeli a Háznak a munkáját - nyilvánvalóvá tenni, hogy megint annak az esete forog fenn, hogy amikor a kormánypártiak fején van sapka, akkor azért kapnak, ha nincs rajtuk sapka, akkor pedig azért kapnak. Tehát ebben az esetben azt hiszem, errõl van szó.
Emellett természetesen az egész ügymenetnek és ügyrendnek számos hibája van. Talán ott kezdeném, megint Kis Gyulát idézve, aki azt mondta - Polonius után mondta õ -, hogy "ez egy õrület, de van benne némi rendszer". Én inkább egyetértenék Hagelmayer elnök úrral, aki azt mondta, illetve írta le, hogy rendszerbeli okot lát abban, hogy ez a harmadik gazdasági év, amit így kell elkezdeni.
(12.10)
Tehát módosítva Poloniust, én vallom, ez inkább egy rendszer, amiben van valami õrület. És ez az õrület nem most keletkezett ebben a rendszerben. A mi kormánypárti felelõsségünk abban van, hogy másfél éve hagyjuk - vagy nincs idõnk rá, vagy nincs elég energiánk rá -, hogy ezt az õrületet ebbõl a rendszerbõl megszüntessük.
Az idei év volt az, amiben végrehajtottuk azt, amit az elõzõ parlament egyébként az akkori, ma kormánypárti, akkor ellenzéki pártok támogatásával együtt elfogadott egy rendszert, hogy hogyan mûködjön a társadalombiztosítási alapok költségvetésének a beterjesztése. Íme, itt van, kristálytisztán, majdnem laboratóriumi példaként, hogy az elõírásoknak megfelelõ beterjesztés így mûködik.
Minek alapján készítik el az alapok a költségvetési javaslatukat? Idézek az általános indoklásból; az általános indoklást nyilvánvalóan ugyanúgy a társadalombiztosítási alapok fûzték a beterjesztett költségvetéshez. "A jogszabályi környezet alapvetõ változatlanságából kiindulva a tervezet csak azon jogszabály-változtatási elképzelések hatását vette figyelembe, amelyekkel a nyugdíjbiztosítási önkormányzat is egyetért és amelyeket kifejezetten a nyugdíjbiztosítási önkormányzat javasolt. Ennek megfelelõen az elõirányzatok nem tartalmazzák a kormány által javasolt járulékpolitikai lépéseket, struktúra- és mértékváltoztatási intézkedések hatásait." Vagy ugyanez, már egy kicsit késõbb: "Járulékmérték-változással ugyanakkor a nyugdíjbiztosítási önkormányzat döntésének megfelelõen az elõirányzat nem számol". Idézhetném ugyanezt az egészségbiztosítási önkormányzatok költségvetési javaslatából is.
Elvitatható-e az önkormányzatoknak az a joga, hogy hatályos jogszabályok alapján állapítsák meg a költségvetésüket? Azt hiszem, ez vitathatatlan. Nem hiszem, hogy elképzeléseket figyelembe kellene vagy lehetne venni egy költségvetés megfogalmazásakor. A tervezett módosításokkal sem lehet igazából mit kezdeni. Sõt, hogyha az idei évet nézzük, akkor kiderülne, ha komolyan vették volna a tervezett módosításokat a vita azon fázisában, akkor 4 százalékos járulékcsökkentéssel számolnak, ennek alapján építik ki a költségvetést, miközben az érdekegyeztetés végeredménye, ahol ma tartunk és ahol az állami költségvetés tart, az körülbelül másfél százalékos járulékcsökkentést jelent. Tehát ugyanolyan megalapozatlanná váltak volna az akkor elfogadott számok, ha figyelembe vették volna véletlenül.
Vagy ugyanígy: az 1975. évi II. törvény módosítását ma fogjuk befejezni. A törvény jelenleg nyitva van, ma lesz a végszavazás. Figyelembe vehette-e hónapokkal ezelõtt a társadalombiztosítási önkormányzatok akármelyike, hogy mi majd még mit fogunk kitalálni. Köztünk legyen mondva, én ezelõtt egy héttel sem tudtam még pontosan, hogy mit fogunk kitalálni; mint ahogy még ma is van némi reményem abban, hogy nem minden úgy alakul, mint ahogy azt egyébként elképzeltük. Tehát ebben az esetben nem lehet igazából egy meghatározott, egy elfogadható, élõ, életképes tervezetet hozni a Ház elé.
Ugyanakkor nem elvitatható a kormánynak, a kormánypártoknak és a parlamentnek az a joga, hogy strukturális változásokat kezdeményezzen és hajtson végre a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás és a nyugdíjrendszer terén. Úgy gondolom, hogy ez a joga a kormánypártoknak, a kormánynak, a parlamenti többségnek, sõt - mivel ezeket a kérdéseket nagyon sok esetben konszenzus szokta kísérni -, a parlamentnek joga van ezeket megtenni.
Ugyanakkor itt többen megjegyezték, hogy nem látják ezt a költségvetésben. Hát nem is láthatják; mert mint hogyha a rendszerváltásnak nem állnánk azonos helyén, az az idõszak ebben az országban hála istennek elmúlt, hogy a kormánypártok a programjukban meghirdetnek valamit, aztán mondjuk a társadalombiztosítási önkormányzatok meghatározzák a kormányprogramból rájuk háruló speciális feladatokat, mint korábban tettük volt ezt évtizedeken keresztül egyes párthatározatok esetében. Ez megszûnt. Mi tehát az, ami befolyásolhatja a társadalombiztosítási önkormányzatokat? Az addigra elfogadott hatályos, hatályba léptetett törvények. Tehát amikor nyáron elfogadtunk, megváltoztattunk egy törvényt, és az hatályba lépett, akkor a társadalombiztosítási önkormányzatok kénytelen-kelletlen, akarva, nem akarva, elvi egyetértéssel vagy elvi egyetértés nélkül, de azzal a törvénnyel számolva kell hogy költségvetésüket elkészítsék, és az Állami Számvevõszék nyilvánvaló, hogy ezzel a javaslattal együtt fogja mérlegelni annak törvényességét.
Tehát azt állítom, hogy nem nyújtható be jelenleg élõ változat a jelenleg érvényes szabályok alapján. Nem, mert nincs megállapodási kényszer az önkormányzatok és a kormány között; tehát a jelenlegi szabályok nem írják le, hogy milyen eljárást kell követni, ha nincs megállapodás a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok között. Feltétel az lenne, hogy a parlament legkésõbb a nyáron foglalkozzon azokkal a törvényekkel, amelyek meghatározzák a társadalombiztosítási alapok költségvetését. És tisztelt képviselõtársaim, az eskütételen kívül, amit itt az elõbb egyik-másik képviselõtársam meg is tett: hogy utolsó év, amikor így elfogadunk majd költségvetést, erre az idén jó esélyt látok.
Ma tárgyaljuk a kormány jogalkotási programját a következõ fél évre, és a jogalkotási programban a nyáron, a nyár elején szerepelnek azok a strukturális törvényi változások, amelyek a társadalombiztosítási alapok költségvetését meghatározhatják. Tehát ha ezt a programot elfogadjuk, aztán be is tartjuk, akkor már csak egyetlen feltételnek kellene a parlamentnek eleget tennie: mégpedig annak, hogy önkéntes moratóriumot kellene fogadni arra vonatkozóan, hogy akármilyen nyomás is érkezik a Pénzügyminisztérium irányából, ezekre a törvényekre mi moratóriumot fogadunk, és nem hagyjuk, hogy kinyissuk õket október végén, novemberben vagy decemberben; mert akkor megint teljesen használhatatlanná válnak azok a dolgok, hogy a társadalombiztosítás minek alapján készíthetne költségvetési tervezetet.
Tehát innentõl kezdve még néhány elem van. Módosítanunk kellene a beterjesztés szabályait, rendelkeznünk kellene arról, hogy csak a két évvel korábbi zárszámadás után és az elõzõ év elsõ 10-11 hónapi tényadatainak ismeretében lehessen végleges variációt beterjeszteni a parlament elé. És akkor valóban nem marad más, mint a költségvetéssel való kapcsolódási pontok tisztázása, tehát az államháztartás, az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés közötti pontok. És ez sem lesz könnyû.
Lehet, hogy még megérjük hajas fejjel - ahogy szokták volt mondani -, amikor majd az ellátásoknak ára lesz, a társadalombiztosítási alapok rendelkeznek olyan kimutatással, amikor nem hasraütés alapján mondják meg, hogy milyen ellátási formákban milyen összegeket költöttek el járulékfedezettel, bevétellel nem fedezett ellátásokra, amikor a nyújtott szolgáltatásoknak az árát kell csak a költségvetésnek megtéríteni és nem egy ilyen bizonytalan helyzetben vitatkozni milliárdokról, amikor senki nem tudja, hogy ez fedezi-e a reális költségeket vagy nem, esetleg egyik-másik elemben túlkövetelnek a társadalombiztosítási alapok. Hát ez, azt hiszem, még odébb lesz, de addig is mindenesetre ez a néhány nyitott kérdés marad a költségvetési vitára.
Tisztelt Képviselõtársaim! Sok mindent elmondtak már, ellenzéki oldalról sok rosszat, errõl a törvényjavaslatról. Nekem akkor már egyébként jobban tetszettek Kis Gyulának és Torgyán Józsefnek azok a felvetései, amikor az egyik azt mondta, hogy túlhordott koraszülött, amelyik halva született, másik meg állatorvosi lóhoz hasonlította; ha most az ellenzéki vélemények között valami konszenzust keresne az ember, akkor ezek szerint ez egy túlhordott koraszülött, halva született csikó. De hát mindegy! Tehát ez akkor jobban tetszett, mert nem tûnik annyira komolynak, mint Szilágyiné Császár Terézia, aki a magyar demokrácia megcsúfolásának tartotta ezt a törvényjavaslatot. Én változatlanul állítom, hogy egy, valóban õrületeket is magában tartalmazó, jogilag korrekt rendszer egyenes következménye az, hogy ilyen állapotában kerül be ez a költségvetés.
Ez persze nem ment fel bennünket az alól a felelõsség alól, hogy valamilyen módon ezzel valamit kezdeni kéne, mégpedig sürgõsen. És itt vitatkozom azokkal az ellenzéki képviselõtársaimmal, akik azt mondják, hogy vissza kellene vonni a törvényjavaslatot, átdolgozni és az átdolgozás után, az ugyancsak ugyanerre vonatkozó szabályok után benyújtani.
Mi az, ami igazából a helyzeten nem változtatna, vagy nem változna? Az, hogy ebben az esetben, az átdolgozás esetén sincs elõírva semmilyen jogi módja annak, hogy valamilyen egyetértésre kelljen jutni az önkormányzatoknak és a kormánynak. Tehát ugyanilyen differenciával lehet beterjeszteni a javaslatot, hiszen a társadalombiztosítási alapokat egyetlenegy dolog befolyásolja közben: az, hogy lezárjuk a '75. évi II. törvényt, és lesz elfogadott költségvetése az országnak. Tehát ebbõl kiindulva kell az egészet megcsinálniuk. De ez még mindig nem jelenti azt, hogy a kormány elõtt védhetõ álláspont lenne az, ami egyébként ennek a következménye, egy akkora hiány a társadalombiztosítási alapok költségvetésében. Tehát igazából nem nagyon lennénk jobb helyzetben; hiszen ugyanúgy a hiány csökkentése érdekében valószínûleg a teljes táblákat újra kéne írnia a Háznak és új költségvetésként kellene elfogadni ezt az újonnan beterjesztettet is.
A másik, amivel elõnyösebb helyzetben lennénk, talán annyi, hogy akkor megint vissza lehetne hozni egy ilyen A-B variációt, és egy nagyon nehéz helyzet alakulna ugyanúgy ki, mint ahogy jelenleg ilyen alakult ki. Tudniillik a jogi helyzet még bonyolultabb. Hiszen ezt ugyan a kormány terjesztette be - bár semmi köze hozzá; ugye, a postás szerepe az övé -, de még csak lehetõsége sincs a Házszabály értelmében a kormánynak a saját véleményét módosító indítványok formájában megjelentetni. És innentõl kezdve... nekünk pedig ezekkel a módosító indítványokkal kellene dolgoznunk. És abban igaza van ellenzéki képviselõtársaimnak, hogy egy már elhalt, halva született ötlethez nagyon nehéz módosító indítványokat fûzni, õket igencsak érdekelné az, hogy mi a reális, valós, elképzelhetõ megoldás, amiben a módosítások egyáltalán értelmezhetõk.
(12.20)
És itt bizony gondban vagyunk. Gondban vagyunk idõnként a kormánypárti oldalon is, mert mi sem ismerünk rá mindig arra, hogy melyek azok a módosító indítványok, amelyek hasonló helyzetben a kormánytól érkeznek, csak nem felismerhetõek, mert képviselõi módosító indítványként szerepelnek.
Többféle lehetõség lenne. Egy javaslat eszembe jutott. Például azt kellene mondani, hogy Keller, Orosz, Rózsa, Miklós, Ábrahám és Nyers képviselõtársaink nyújtanak be mindig kormányt szimbolizáló módosító javaslatot, mert ebben a sorrendben neveik kezdõbetûit összeolvasva a kormányt adják ki. Megoldás van arra a problémára is, ami egyébként a kormánypártok között is felmerül, hogy képviseltesse magát az indítványokban a kormánypártnak mind a két pártja, s akkor nem vitatkozunk esetleg azon, hogy ez most kormányindítvány-e vagy csak annak látszik. Ez az egyik.
A másik: például azt mondjuk, hogy Kökény államtitkár úr nem nyújt be módosító indítványokat ilyen törvényhez, és ami Kökény államtitkár úr nevével jelenik meg, arról mi kihirdetjük egymás között, hogy kérem, ez a kormány módosító indítványa. Ilyenkor viszont élni kell azzal a gyanúperrel, hogy jobb az óvatosság, mert hátha olyat is benyújt valaki - mint ahogy erre is volt példa -, ami nem kormányindítvány volt, de mégis azonos neveken szerepelt és így olyan sorsra is jutott, mintha kormány-elõterjesztés lenne. Igazság szerint ez nem lesz egyszerû.
A másik, hogy természetesen bizottságok próbálnak meg egy koherens módosító indítványtömeget letenni, s az ellenzéknek az a módja marad, hogy a csatlakozó módosító indítványok körében rendezi el a saját ügyét. Mivel februárra kerül a tárgyalás, lehet lehetõséget teremteni arra, hogy a csatlakozó módosító indítványok benyújtására annyi idõ álljon rendelkezésre, hogy ez a második lépés legyen alkalmas arra, hogy egy elfogadható, igazából jó megoldást lehessen kialakítani és ellenzéki vélemények is megjelenhessenek, valóban nem az eredeti, hanem az érdemi, átdolgozott javaslathoz fûzve.
Ha elmaradna a költségvetés elfogadása és kicsúsznánk a februárból, ez kinek lenne jó? Itt ellenzéki képviselõtársaim figyelmét arra szeretném felhívni, hogy ezt nem ártana mérlegelni.
Elsõsorban jó lenne ez a helyzet a Pénzügyminisztériumnak. A jelenlegi finanszírozási helyzet fenntartása és a átmeneti szabályok életben tartása nem ellentétes a Pénzügyminisztérium szándékaival és céljaival, jelentõs megtakarításokat lehet így elérni. Nem igazából rossz ez a társadalombiztosítások igazgatásainak - nem az önkormányzatoknak, amelyek politikai szempontokat is néznek -, az önkormányzatok apparátusainak, hiszen a legegyszerûbb helyzet a tavalyi bázisadatokat megnézni, hozzátenni az öt százalékot, utána küldeni és utalni, nem foglalkozni fejlesztéssel, pályázatokkal, egyebekkel, hiszen az átmeneti szabályok erre adnak lehetõséget, másra nem. Nem igazából sírnának miatta. Rossz lenne annak, aki ebbõl él, dolgozik, ebbõl látja el a betegeket: a kórházaknak, az egészségügyi intézményeknek. A nyugdíjalapoknál kisebb a probléma, mert ott több az automatizmus. Ezért is lenne fontos az, hogy ez februárban elfogadásra kerüljön és visszavonás és átdolgozás esetén az ÁSZ-ra, az Állami Számvevõszék jelentésének elkészítésére legalább megint egy hónapot kellene biztosítani. Nem igazából van arra lehetõség, hogy akkor ez február végén szavazható állapotban maradjon a Ház elõtt. Így sem lesz nehéz. Egyébként az Állami Számvevõszék ezt nem is kérte. A véleményébõl olvasom azt a mondatot: "Az ÁSZ javaslatai mindazok figyelembevételével készültek, feltételezve, hogy módosító javaslatokkal a hibák és ellentmondások korrekciója megtörténik." Ezek jelentõs hibák, jelentõs korrekciók. Ennek ellenére kérem a tisztelt Házat, a kormánypárti oldalon kívül az ellenzéki oldalt is, hogy mûködjön együtt abban, hogy februárra elfogadható legyen a társadalombiztosítási alapok költségvetése. Köszönöm. (Taps.)