GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! A Dunapack Rt. privatizációjának lezárultakor azt hihettük, hogy az egyik legnagyobb magyar papíripari vállalat sorsa nyugvópontra jutott. Azonban sajnos úgy tûnik, hogy ez nem így történt, és ennek a legfõbb oka az, hogy az ÁPV Rt. igazgatótanácsa az értékelõbizottság által leginkább érvénytelenebbnek nyilvánított privatizációs pályázatot fogadta el, és a legérvénytelenebb pályázóval kötött szerzõdést a cég megvételérõl. Tette ezt annak ellenére, hogy minden valószínûség szerint feltételezhetõ volt, hogy abban az esetben, ha az értékelõbizottság által tett javaslatot fogadja meg, akkor akár még kétmillió dollárral nagyobb vételárt is érthetett volna el.
Varga Mihály képviselõtársam december 4-i napirend elõtti felszólalásában ismertette, hogy a szabálytalan lebonyolítás legfõbb okai azok voltak, hogy egyrészt az érvénytelen pályázó - bár ezt abszolút érvénytelenségi oknak tekintette az ajánlati felhívás - nem tett le bánatpénzt, és nem vásárolta meg a pályázati felhívást. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a privatizáció során a foglalkoztatási szempontokat nem vették figyelembe, mivel a gyõztesnek nyilvánított pályázó más pályázókkal szemben nem a cég fejlesztését tûzte ki célul, hanem annak leépítését, a munkahelyek megszüntetését.
Kérdezem az államtitkár urat, hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen fontos kérdésben a tárgyban illetékes miniszter Varga Mihály felvetéseire azt a választ adta, hogy azok megalapozatlanok, hiszen az ÁPV Rt. belsõ vizsgálata ezekkel ellentétes tényeket állapított meg. Idõközben azonban kikértük az ÁPV miniszter úr által hivatkozott belsõ vizsgálatát, és abból kiderült, hogy Varga Mihály képviselõtársam érvelt helyesen és a miniszter tévedett.
Kérdezem továbbá, hogy mit kíván tenni a miniszter úr annak érdekében, hogy a törvényes állapot helyreálljon és a foglalkoztatási szempontok ebben a privatizációban is jobban érvényesülhessenek.
Köszönöm figyelmét. (Taps a jobb oldalon.)