AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Mindenekelõtt konkrétan szeretnék reagálni az ön által feltett kérdéscsoportra, az ügyre - természetesen azon információk alapján, amelyeket az ÁPV Rt. igazgatóságától kaptam.
Az Állami Vagyonügynökség '95 februárjában nyilvános egyfordulós pályázat, majd ezt követõen versenyzõ ajánlatkérés után értékesítette a Nyugat-dunántúli Tüzép Rt. 321 millió forint névértékû részvénycsomagját a Fordan-Invest Kft., a Ferrohex Kft., a Vasi Naturker Kft. és a Mandik Béla magánvállalkozó által alkotott konzorcium részére, 90 százalékos árfolyamon.
A 288,9 milliós vételárból - és ezt szeretném aláhúzni - 144,5 millió forint készpénzben került kifizetésre, a vételár további része kárpótlási jegy, illetve E-hitel keretében került megfizetésre.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a vételár versenyzõ ajánlatkérés keretében, tehát versenyben alakult ki, és mintegy 30 százalékkal haladta meg a második legjobb ajánlatot tevõ pályázónak az ajánlatát.
A Tüzép Rt. telepeire - így az 54. számú telepre - nem került pályázat kiírásra, mivel azok a megvásárolt rt. tulajdonát képezték. Ebbõl adódóan a telek nem került a Fordan-Invest Kft. részére értékesítésre. E tekintetben tisztelt képviselõ úr információi nem pontosak.
A részvénycsomag értékesítésekor az adásvételi szerzõdésben az ÁVÜ valóban kikötötte - és erre a konzorcium kötelezettséget vállalt -, hogy ha az rt. vagyonából a szerzõdést követõ három éven belül ingatlant értékesít, akkor a keletkezett nyereség 75 százalékát köteles az ÁVÜ részére befizetni. A szerzõdés betartásáról az ÁPV Rt. az elmúlt hónapban beszámoltatta a konzorciumot. A konzorcium nyilatkozott, hogy a Tüzép Rt. az 54. számú telepet, melynek könyv szerinti értéke 7,2 millió forint volt, 6,4 millió forintért értékesítette a pécsi Baumat Kft. részére, és így befizetési kötelezettsége a szerzõdésbõl következõen nem keletkezett. Errõl adásvételi szerzõdést is csatolt.
A pécsi Baumat Kft. 30 milliós törzstõkével rendelkezõ bejegyzett társaság és nem fantomcég - ahogy a képviselõ úr interpellációjában szerepelt. A bekért tulajdoni lap alapján ugyanakkor megállapítható, hogy az ingatlant a pécsi Baumat Kft. a veszprémi székhelyû Holzex Kft. részére, az pedig az Esso Hungária Kft. részére értékesítette. Az értékesítések feltételeirõl - így a vételárról - információk hitelesen nem állnak rendelkezésre.
A képviselõ úr kérdéseire összefoglaló válaszom tehát az, hogy mivel a nevezett ingatlant az ÁVÜ nem adta el, a részvénycsomag eladása pedig versenyeztetés alapján 288,9 millió forintos vételárral történt, törvénysértés nem állapítható meg.
E tárgyban egyébként bejelentés alapján korábban már külön vizsgálat történt, amely azonos következtetésre jutott.
Az ön gyanúja megalapozottan legfeljebb arra irányulhat, hogy a megfogalmazott szerzõdéses szankciók a jogszabályok, illetve a szerzõdések megsértése nélkül megkerülhetõk voltak.
(15.10)
E gyanú esetleges igazolása sem adna azonban lehetõséget az eladó ÁPV Rt. részérõl jogi fellépésre. Tény viszont az is, hogy ha a vevõ a privatizáció során társaságot vásárol, annak egyes vagyonelemei felett szabadon kell rendelkeznie; ez a piacgazdaság körülményei között, társaság megvásárlása után nehezen korlátozható.
Ami az illetékeket és az adókat illeti, azok teljesítésének ellenõrzése az illetékes szervek - illetékhivatal, APEH - folyamatos kötelezettsége. A névre szóló fizetési kötelezettségek teljesítése az adótitok körébe tartozik, így errõl információ e válasz keretében nem adható. Végsõ soron az ÁPV Rt. nem kíván jogi lépéseket kezdeményezni, mivel erre nincs alap. (Folyamatos zaj.)
Ami az ügy általánosabb részét illeti, tisztelettel szeretném ennek kapcsán is felhívni a figyelmet arra, hogy talán a hasonló ügyek megvitatásának nem az a legcélszerûbb módszere, amit képviselõ urak rendszerint választanak. Nyilvánvaló, hogy minden privatizációs tranzakció érdeksérelemmel jár. Nyilvánvaló, hogy akik egy-egy pályázat keretében nem nyernek, azok megpróbálják ezt az ügyet valamilyen módon a politika szintjére transzformálni. Azt gondolom, a politika számára is talán az lenne a célszerû megoldás, ha - mielõtt valóban politikai vitát generál egy-egy ügybõl - szakmailag próbálná meg az ügyeket megvizsgálni. Ennek azonban nyilván nem az a legjobb fóruma, ha a parlament plenáris ülésén vitatkozunk errõl.
Tehát tisztelettel javasolnám, hogy talán hasonló ügyekben az ÁPV Rt. felügyelõbizottságát kellene megkeresnünk, ahol minden párt által jelölt szakértõk ülnek, s akik elsõ körben valóban szakmai alapon ítélhetnék meg (Az elnök csenget.) ezeket az ügyeket; s ennek alapján talán a plenáris ülés is könnyebb helyzetben lenne. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)