DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársam! A kárpótlási célokat szolgáló földterületek kijelölésére a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló, a köznyelvben I. kárpótlási törvény alapján került sor.
Az eljárás keretében elsõsorban a szövetkezetek földjeinek elkülönítése történt meg. Amennyiben elegendõ termõfölddel rendelkezett a szövetkezet, a kárrendezési hivatal által úgynevezett kiközölt aranykorona-értéket teljes nagyságban biztosította.
Az elsõ ütemû árverések - néhány kivételtõl eltekintve - befejezõdtek. A licitálások során 37 millió aranykorona-értékû, 2,2 millió hektár nagyságú termõföld került magántulajdonba. Örömmel tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy ezeknek a területeknek a 80 százalékát az ingatlan-nyilvántartás szempontjából a mérnökök kimérték és ennek a területnek a fele az ingatlan- nyilvántartási bejegyzéssel, tehát véglegesen az új tulajdonosok tulajdonába került.
Az I. számú kárpótlási törvény 19. §-a alapján a szövetkezetek által árverésre bocsátott termõföldek aranykorona-értéke 20 százalékának megfelelõen állami tulajdonban levõ termõföldeket is árverésre kellett bocsátani. E földek kijelölését az állami tulajdonban és a szövetkezetek használatában levõ földek, továbbá a volt állami gazdaságok és erdõgazdaságok területének részbeni igénybevételével lehetett biztosítani.
Az akkori tárca nélküli miniszter összesen 204410 hektár nagyságú, 2 millió 300 ezer aranykorona értékû állami tulajdonú termõföld árverésre történõ felhasználásáról rendelkezett 1994. március 30-án. Ezzel a kárpótlásra szolgáló termõföld-kijelölés a jogszabályoknak megfelelõen befejezõdött.
Képviselõtársam véleményével egyetértek abban a tekintetben, hogy a kárpótlásra kijelölt földterület nagysága nem biztosítja minden kárpótlásra jogosult részére a földszerzést. Ez azonban sajnos nem az erre a célra elkülönített földterület mértékébõl következik. Az okok között szerepel, hogy fõleg a kisebb összegû kárpótlási jeggyel rendelkezõk számára nem volt más lehetõség a kárpótlási jegyek felhasználására, hogy nemcsak azok árverezhettek, akik a földjükért kapták a kárpótlási jegyüket, az is fontos szempont volt, hogy elején 500 forintjával keltek el a földek, kétszerannyi területet szereztek meg nagyon sokan, valós vagy vélt egyezségek alapján. Ez természetesen magában hordta azt, hogy másoknak nem fog jutni föld.
A szövetkezeti területekbõl nem lehet többet kijelölni, hiszen a kárpótlásra kijelölt területek részarány-tulajdonba kerültek és az állami gazdaságok területe sem lenne elegendõ semmiképpen arra, hogy a még kint levõ kárpótlási jegyeket erre használják a tulajdonosai.
Négyszáznyolcvan településen kérték a kárpótlási területek cseréjét. Ezeknek a részletes vizsgálata folyik, és ez sajnos nem egy településen a kárpótlási árverések elhúzódását jelenti.
Képviselõtársam kérdésére, hogy tervezünk-e intézkedéseket további kárpótlási célú földterület kijelölésére, sajnos határozottan nemmel kell válaszolnom. Kivéve ezeket a csereterületeket, amelyek elsõsorban a települések érdekeit szolgálják. Felhívom ugyanakkor képviselõtársaim figyelmét arra, hogy a tulajdoni sérelmet szenvedettek számára jó konstrukciót ajánlott a kormány és fogadott el a parlament az életjáradékra váltással. Ahol a kárpótlási árverés befejezõdött, ahol a kárpótlásra jogosultak nem számítanak már újabb földárverésre, ott vizsgálják meg ezt a lehetõséget, a kárpótlás lezárására vonatkozó törvény módosítása kapcsán ezt a határidõt meg kívánjuk hosszabbítani.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársam! Köszönöm megtisztelõ figyelmüket és kérem, hogy a válaszomat szíveskedjenek elfogadni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)