DR. PETÕ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kivételes pillanata ez a magyar parlament történetének. Egy hat éve húzódó ügyet zártunk le egyelõre, ha nem is véglegesen, de fontos állomásához érkeztünk e törvény az elfogadásával a magyar demokrácia intézményrendszerének megteremtése ügyében.
Ha egy parlament közel 90 százalékos többséggel fogad el egy törvényt, az olyan többséget jelent, ami a parlamentek történetében ilyen súlyú ügyeknél rendkívül ritka.
Különleges ez a pillanat annyiban is, és ez már a mi parlamentünk belsõ ügye, hogy a médiatörvény, a média ügyében az MDF és az SZDSZ ezt a hat évet végigvitatkozta, és én most tulajdonképpen mondhatok egy olyan mondatot, hogy Zsigmond Attila imént elmondott érvelése néhány kifejezés helycseréjével, illetve cseréjével az SZDSZ álláspontja is, és ez egy nagy pillanata a magyar parlamentnek. (Derültség. - Taps.)
A többi megjegyzésem elsõsorban a parlamenten kívül az itt-történteket figyelõknek szól. Talán nem tudja mindenki, hogy az, amit ma megszavaztunk és amit egyes elõttem megszólalók állampárti liberálkommunista álláspontnak minõsítenek, az az álláspont lényegében minden frakcióvezetõ, így Torgyán József aláírását is bírja, hatpárti megállapodás volt.
Talán nem tudják a kívülállók, hogy ma délelõttig, a Kisgazdapártot nem számítva, mindenki egyetértett abban, amit ma itt megszavaztunk. Ma délelõtt fogalmazódott meg elõször írásban az az álláspont, amirõl itt korábban vita volt. S talán nem tudják a kívülállók, hogyha elfogadtuk volna a most vitatott egyetlen pontot, módosító indítványt, akkor valóban koherenciazavar keletkezett volna ebben a törvényben. Akkor kerültünk volna igazán nagy bajba.
Annyit tennék még hozzá az elhangzottakhoz, hogy ebben a bizonyos intézményrendszerben nagyon sok mindenki fogadott el kompromisszumos megoldást.
Hogy csak egyetlenegy példát említsek, a magyarországi cigányság önmagában nagyobb, mint az összes többi nemzeti kisebbség Magyarországon, s mégis ugyanolyan képviseletet, ugyanolyan reprezentációt kapott a különbözõ testületekben, mint a néhány ezres vagy néhány száz fõs nemzeti kisebbségek. Ha elfogadtuk volna ezt a javaslatot, nyilván jogosan támadták volna meg ezt az egész törvényjavaslatot, sokkal rosszabb helyzetben lennénk, mint azzal a kompromisszummal, amit Zsigmond Attila itt nagyon tisztességesen és számunkra rokonszenvesen leírt. Köszönöm szépen. (Taps.)