DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyûlés! Ilyen izgalmak után egy nyilvánvalóan meglepõ, de eddig el nem hangzott mondattal szeretném kezdeni a napirend elõtti felszólalást: mindegyik képviselõtársamnak nagyon kellemes és elviselhetõ új esztendõt kívánok. (Taps.) Ez a mulasztás csak látszólagos, mert némileg az ortodox naptár szerinti idõeltolódással, de ma kezdjük a parlamenti új esztendõt. Az új esztendõ nyilvánvalóan mindig a nagy leltározások és fogadkozások idõszaka. Most hagyjuk a múltat - azt már ismételten feltártuk és leltároztuk -, inkább próbáljunk foglalkozni az új esztendõben a ránk váró kihívásokkal.
A kormány 67 törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását kéri az Országgyûléstõl. A saját minõsítése szerint ebbõl 23 nagy, 24 közepes és 20 kis terjedelmû. És ebben a bûvös 67-es számban még azok a nagy feladatok, mint az alkotmánykoncepció és az összeférhetetlenség nem is szerepelnek.
Tisztelt Országgyûlés! Én nem vagyok jó matematikus, de azért a számtani alapmûveleteket valamennyire ismerem. Bárki ellenõrizheti, hogy a heti két ülésnapon az Országgyûlés általában 9-11 órát tud törvényalkotással foglalkozni. Június végéig az ülésszak várható idõtartama 22 hét, tehát 242 órát - vagyis ha ezt felkerekítem, 300 órát - lehet fordítani törvényalkotásra, és így egy-egy törvényre - tessenek elosztani! - szõröstõl- bõröstõl 4,4 óra, vagy maximum 5 óra jut. Tehát nyilvánvaló, hogy a túlfeszített program csak akkor teljesíthetõ, ha az eddig tapasztaltakkal szemben növekszik az elõterjesztések szakmai színvonala, és nem lesz szükség a legalább kétszáz körüli módosító javaslatra ahhoz, hogy a törvény elfogadható legyen.
A törvényalkotási munkában - hogy valami jót is mondjak - a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportja továbbra is vállalja a konstruktív ellenzékiség szerepét, ami - a félreértések elkerülése céljából - távolról sem jelenti a kormány elvtelen támogatását. Egy Kleiszthenész nevû úr 2500 évvel ezelõtt találta ki a demokráciát, de a jogállami parlamenti demokráciákban még azóta sem találták ki azt a kormányt, amelyik egy, az ellenzék által zsûrizett szépségversenyen egyáltalán bármilyen díjat nyerhetne. De nem találták még ki azt az ellenzéket sem, amely alkotmányos módszerekkel, a rendelkezésre álló eszközökkel ne törekedett volna az általa rossznak és szakszerûtlennek tartott kormánynak a megbuktatását.
A konstruktivitásunk a gyakorlatban csak azt jelenti, hogy csupán az ellenzékiségünk miatt látványosan és harsogva nem mondunk mindenre nemet, hanem indokolt "nem" esetén hozzátesszük a "hogyan"-t is, és még azt sem bánjuk, hogy módosító javaslataink a vita végén - színeváltozáson átesve - kormányjavaslatként jelennek meg, mert belenyugszunk abba, hogyha a szocialista szenteltvíz hatékonyabb a kereszténydemokrata szenteltvíznél, ám legyen, mert az eredmény a fontos.
Az idõbeli korlátok miatt csak tõmondatban: érthetetlen számomra, hogy miért viseltetik a koalíció olyan allergiával a napirend elõtti felszólalásokkal szemben. Hiszen a napirend elõtti felszólalásokkal - persze azon lehet vitatkozni, hogy országos jelentõségû és rendkívüli ügyek törnek-e be, de - az élet tör be a parlamentbe.
A másik, szintén csak tõmondatban: valahogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a kormány ellenõrzésére hivatott vizsgálóbizottságok munkájára, és valóban, egy kicsit vigyázzunk a stílusra! Én tudom, hogy a politikai kultúránk színvonala nem mérhetõ nagyobb magaslati eredményekkel, de legalább a jövõben ne küldjük el egymást oda, ahonnan a visszatérés biológiailag kizárt és lehetetlen.
Az újévi jókívánságokkal kezdtem és engedjék meg, hogy Sükösd András újévi köszöntõjének egy mondatával fejezzem be a napirend elõtti hozzászólást: "Úgy szóljunk és cselekedjünk, hogy el ne veszítsük végleg a megváltás reményét."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)