DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jó ízlés és a minden embertársunkat egyaránt megilletõ kegyelet úgy kívánja, hogy az elmúlás eseményei ne kerüljenek az evilági politikai küzdõtérre. A tisztes eltemettetés joga, az a jog, hogy választása szerint valaki milyen földben nyugodhassék, olyan alapvetõ erkölcsi norma, hogy még azt is megilleti, aki olyan rezsim vezetõje volt, amely ettõl az örök emberi jogtól is megfosztotta ellenfeleit. Ezért mai hozzászólásomat azzal kezdem, hogy annak tárgya miatt a kormány helyett kérek elnézést néhai Grósz Károly családjától - mert nem mi, hanem az MSZP-SZDSZ-kormány tett az elõzõ rezsim üldözötteinek és a társadalomnak az érzékenységével mit sem törõdve, a politika tárgyává egy egyébként családi kegyeleti aktust.
Kormányközleménybõl tudhattuk meg, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány gyászolja Grósz Károlyt, és részt vállal eltemettetésében. A temetésen a szocialista-szabaddemokrata kormányt annak egy minisztere képviselte. A kormány a magyar állam és polgárai nevében az elõzõ rezsim állampártjának utolsó fõtitkárát, demokratikusan soha senki által meg nem választott népköztársasági, minisztertanácsi elnökét részesítette a hivatalos gyászban. Annak a rezsimnek a vezetõjét, amely megfosztotta polgárait az alapvetõ jogaitól, és negyvenéves dicstelen mûködésével olyan gazdasági csõdbe vitte Magyarországot, amelynek felszámolása még több emberöltõig fog tartani. Az MSZP-SZDSZ-koalíció azt a Grósz Károlyt gyászolja és állítja be haladó reformer politikusként hivatalos nyilatkozatában, aki fiatal kommunistaként szerepet játszott az '56-os forradalom leverésében; azt, aki MSZMP- fõtitkárként szétverette a temetetlen Nagy Imrét méltató '88. június 16-ai megemlékezést; aki betiltotta az ellenzék október 23-ai megmozdulását; aki yamahás rendõrattakkal gázoltatta le a brassói szolidaritási tüntetést - és aki fehér terrorral riogatta az ország népét.
A kormány gesztusa, semmi kétség, szimbolikus és politikai. Azt az újra divatos, a múltat orwelli módon átírni kívánó, történelemhamisító szemléletet tükrözi, amely nem tesz különbséget a '90 elõtti és utáni, a diktatórikus és szabadon választott kormányzatok között. Mindez arról árulkodik, hogy az ország mai szocialista-szabaddemokrata vezetése politikai eszmeiségét, önképét tekintve a Kádár-rezsimmel való politikai folytonosság alapján áll.
Tisztelt Ház! Mindez nem meglepõ, hiszen tudjuk, hogy a mai kormány vezetõ pártja és a mai miniszterelnök hivatalos formában még egy bocsánat erejéig sem számolt le állampárti múltjával. A mi szemünkben hitelesebbnek is tûnik ma, amikor elvtársukat, az egykori MSZMP-fõtitkárt kísérik utolsó útjára, mint volt az '89-ben, amikor szinte tülekedtek, hogy mintegy szerencsehozó talizmánként megérintsék Nagy Imre koporsóját.
Annál különösebb az SZDSZ asszisztálása - a Mérleg utca kínos és cinkos csöndje.
Tisztelt Szabaddemokraták! Akkor, 1989-ben, amikor az Ellenzéki Kerekasztal pártjai együtt küzdöttek a kommunista pártállam lebontásáért, nem errõl volt szó! Amikor június 16-án a Grósz-huszárok egyformán verték és vették õrizetbe Demszky Gábort és Orbán Viktort, akkor nem errõl volt szó! Nem arról volt szó, hogy a diktatúra egykori megszemélyesítõjét suttyomban majd szabaddemokrata segédlettel engedik be a demokratikus rendszer politikai pantheonjába! Vajon már akkor is másképp vélekedtek, vagy csak idõközben, a szocialista kormány bársonyszékeiben gondolták meg magukat? (Moraj a bal oldalon.) Netán hosszú bolyongás után az SZDSZ, a demokratikus ellenzékbõl indulva, a Horn-kormány húsosfazekából kielégülve, az utolsó pártfõtitkár sírjánál leli meg végül önazonosságát - saját igazi gyökereit a múltban? (Moraj a bal oldalon.)
A Fidesz emelt fõvel vállalja múltját és szabadságküzdelmét. (Felzúdulás és derültség a kormánypártok soraiban.) Nekünk, fideszeseknek, miként '89-ben, úgy '96-ban sincs okunk arra, hogy köszönetet mondjunk az egykori állampárt politikai vezetõinek azért, hogy demokráciát és szabad választásokat követelõkkel szemben - bár fegyvereik súlyánál fogva megtehették volna -, nem léptek fel Pol Potéhoz, Jaruzelskyéhez, Li-pengéhez vagy Rákosiéhoz hasonló módszerekkel.
Mi ma is ott állunk, ahol 1988-ban. Mi, fideszesek, mint a fiatal Magyar Köztársaság polgárai, kikérjük magunknak az MSZP-SZDSZ-kormány demokratikus méltóságunkba gázoló, szélsõbalos gesztusát!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)