DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A sikerpropagandáról és a nemzetrontó gazdaságpolitikáról egyidejûleg kívántam szólni és jelentettem be a napirend elõtti frakció- felszólalási igényt akkor, mielõtt még Horn Gyula miniszterelnök úr expozéját hallhattuk volna. Ezért különösképpen érdekes e két felszólalásnak az egybeesése, azzal, hogy természetesen a két felszólalás egymással 180 fokban szemben áll.
Hadd utaljak arra, hogy a miniszterelnök úr arra hivatkozott, hogy most már közösen kellene gondolkodnunk, együtt kellene haladnunk az ország felvirágoztatása érdekében. Természetesen a Független Kisgazdapárt az ország felvirágoztatását tartja az elérendõ célnak, de egészen másként, amiként arra a Magyar Köztársaság kormánya hivatkozik. Mert vajon miként lehetne az ország felvirágoztatásáról beszélni, amikor a felvirágoztatást egy olyen megszorító politikával kívánják elérni, mely megszorító politika ismét azokat kívánja megnyúzni, akikrõl eddig legalább hét bõrt már lenyúzott.
Legyen szabad arra utalnom, hogy akkor, amikor ennek a megszorító politikának a megdöbbentõ tényeirõl beszélünk, lehetetlen szó nélkül hagyni, hogy az egyik oldalról megszorítják az értékeket létrehozókat, tõlük veszik el most már a létminimum alatti lehetõségeket is. Nem véletlen az, hogy a televízió most már igen gyakran ad számot arról, hogy miként keletkezik tragédia azért, mert a villanyvilágítás beszüntetését követõen gyertyával kénytelenek világítani a hideg lakásban, vagy miként fordulnak elõ tragédiák sorozatosan nemcsak azzal, hogy évente eltûnik Magyarországon egy ceglédnyi nagyváros, mert sokkal több a halálozások száma, mint a születéseké, nemcsak azzal, hogy a születések arányszáma a tavalyihoz képest is idõarányosan rohamosan csökken, hanem azzal is, igen tisztelt képviselõtársaim, hogy amíg a kormány beszél fontos megszorító intézkedésekrõl, ugyanakkor a hatalmi elit egy szûk csoportja olyan elképesztõen magas javadalmazásban részesül, amely megkérdõjelezi a megszorítás hatékonyságát. Legyen szabad ebben a körben külön utalnom a pénzintézeti tevékenységgel összefüggõ tevékenységi körök kiemelt, premizált, az átlagosat messze meghaladó javadalmazásáról.
De legyen szabad arra is utalnom, hogy ma már, amikor felmerül a kérdés, hogy vajon miként akarják az ipart és mezõgazdaságot rendbe tenni, ha az ipar fejlõdését nem biztosítják, ha nincs olyan beruházás, ami egy növekedést elindíthatna, vagy a mezõgazdasági oldalon felmerül, hogy vajon miként képzelik a mezõgazdaság felvirágoztatását, ha egyszer a tulajdoni viszonyokat sem rendezik, hogy vajon van-e összefüggés aközött, hogy sajnálatos módon az 1995. évre visszatekintve, amelyet a miniszterelnök úr értékelt, bizony a köztársasági elnök úr közvetlen környezetében, de a miniszterelnök úr közvetlen környezetében, tehát a kormányában is fellelhetõk azok a személyek, akik fölvásárolták, törvényellenesen, jogellenesen, messze meghaladó mértékben azokat a földeket, amelyeket pedig a kisembereknek kellett volna juttatni a megélhetésük biztosítása érdekében.
Én kérem a miniszterelnök urat, a saját kormányából nevezze meg azokat a személyeket, akik a hercegeknél is nagyobb földterületeket szereztek meg, és a köztársasági elnök urat is hasonlóképpen erre kérem, és akkor világosan nyomon követhetõ lesz, hogyha különösképpen az általam átadott gazdasági programot is áttanulmányozza a miniszterelnök úr, hogy õ miként jutott el Marxtól Fotexig és miként kellene eljutnia Fotextõl Torgyánig. Köszönöm szépen türelmüket. (Derültség. Taps a jobb oldalon.)
(17.00)