PÁSZTOHY ANDRÁS, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Az Országgyûlés mezõgazdasági bizottsága 1995. november 30-ai ülésén szintén megtárgyalta a T/1718. számú, a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.
Mint azt már a szövetkezeti ügyekben megszokhattuk, a vita most sem volt mentes az idõnként túlzottan politikai ihletésû megnyilvánulásoktól, ami részben érthetõ, hiszen az elmúlt 4-5 évben - fõként a mezõgazdaság szövetkezeti szektorában - igen ellentmondásos folyamatok zajlottak le, s az ott élõk, az ott dolgozók végre békére és nyugalomra vágynak, ahogy azt Matuska Sándor képviselõtársunk a bizottsági ülésen hangsúlyozta.
A vitában elhangzott vélemények két oldalról közelítették a tervezett, egyébként kis terjedelmû módosító javaslatokat. A többségi, fõként kormánypárti oldalról véleményt alkotók az alábbiakat hangsúlyozták:
Szükséges - ha sajnos kis lépésekkel is - támogatni a szövetkezést, a szövetkezeteket, mert az agrárágazat általános állapota, az eszközök tulajdoni viszonyai, mûködésük hatékonysága, az ágazat, ezen belül a szövetkezetek felhalmozó képessége, az emberek megélhetésének javítása - a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének legutóbbi alapelveit is figyelembe véve - mindezt egyértelmûen igénylik. Ennek megfelelõen segíteni kell a szövetkezetek hatékony mûködését.
Mindezeket figyelembe véve a többség támogatta a jogi személyek által alapítható szövetkezetek létrehozásának lehetõségét, mivel ez segítheti a vertikális integráció kiépítését, a gazdasági együttmûködést, s így a komparatív elõnyök kihasználását, fõként a beszerzés, értékesítés, finanszírozás területén.
Ellenzéki oldalról ugyanakkor elhangzott, hogy ez esetben elit szövetkezetek jöhetnek létre, melyek egy esetleges földtörvény-módosítással a bankokkal összefogva földet is vásárolhatnak.
A fel nem osztható vagyon lehetõségének megteremtése többségi vélemény szerint javíthatja az integrációt segítõ fejlesztéseket, illetve ezáltal is finanszírozhatóbbá válhatnak a gazdaságok, illetve szövetkezetek. A kisebbségi vélemény ebben azt a veszélyt látja, hogy a koordinátorok kapják a támogatást, majd ezek adnák a pénzt a másod-, illetve harmadrendû szövetkezeteknek.
A szövetkezetek részleges társasággá való átalakulási lehetõségének megítélésében tisztább volt a nézetkülönbség. E lehetõség a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodáshoz segítheti a gazdaságokat, ha úgy tetszik, a szövetkezet, illetve a gazdaság is mûködhet tovább a részleges átalakulás során.
Több észrevétel, illetve javaslat hangzott el a törvénymódosítás tervezetével kapcsolatban. Így:
A bizottság tagjai fontosnak tartották, hogy egyik módosító javaslat sem tartalmaz kötelezõ érvényû alkalmazást, illetve a szövetkezet alapszabályának kötelezõ módosítását, így ki-ki saját érdeke alapján és saját belátása szerint dönthet.
Többen jelezték, hogy az új, egységes szövetkezeti törvény megalkotását a jelenlegi módosítások ne hátráltassák. Ugyanakkor elhangzott olyan vélemény is, hogy a jelenleg folyamatban lévõ társadalmi, gazdasági változások nagyobb módosító indítványokat igényeltek volna.
Sajnálatosnak ítélték azt is, hogy a szándékhoz képest a szövetkezetek versenyképességét javító módosítások elmaradtak. Remények fogalmazódtak meg a tekintetben is, hogy a szövetkezeti törvény napirenden lévõ módosítása, illetve annak vitája nem áll meg a politikai frázisok ismételgetésénél, hanem a gondolkodást abban erõsíti, hogy a szövetkezés, illetve a szövetkezetek miként válhatnak a társadalom, illetve a gazdaság mozgató rugójává.
Végezetül tájékoztatom a tisztelt Országgyûlést, hogy a mezõgazdasági bizottság a szövetkezetekrõl szóló 1992. évi I. törvény módosításáról szóló T/1718. számú törvénymódosító javaslatot 13 igen szavazattal, 4 ellenében általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)