DR. SOLYMOSI JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Egy nagyon rövid törvényjavaslat van elõttünk. Úgy gondolom, a késõi idõpont és a törvényjavaslat hossza sem engedi meg, hogy túlzottan hosszadalmasan foglalkozzam a magyarországi szövetkezeti mozgalom kialakulásának történetével, múltjával, jelenével. Pedig nagyon nagy szükség lenne erre a visszatekintésre, hisz minden módosítást csak a történelmen keresztül lehet érzékelni, és ezek után lehet megfelelõ következtetéseket levonni. Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetsége és az Agrárszövetség nevében csak nagyon röviden és vázlatosan szeretnék visszautalni a múltra.
Azt hiszem, mindnyájunk elõtt ismeretes, hogy milyen események zajlottak le Magyarországon az ötvenes és a hatvanas években, amikor az a magyar paraszt, akinek soha életében eszébe nem jutott volna - legalábbis abban az idõben, abban a környezetben -, hogy szövetkezetbe tömörüljön, a különféle politikai ráhatások nyomán rövid idõn belül azon vette észre magát, hogy az ország parasztságának 80-90 százaléka már szövetkezetben van. Ráadásul ezek a szövetkezetek akkor még nagyon erõsen magukon viselték a szovjet hatást.
Ezek után fokozatos átalakulások történtek, nagyon sokszor politikai indíttatásból, és nagyon sokszor óriási méretû, kezelhetetlen szövetkezetek jöttek létre; és ott, ahol nem alakult ki a megfelelõ személyi háttér, ráadásul a beruházásoknál is elfutottak, rövid idõn belül mûködési zavarok alakultak ki.
Azt sem lehet elhallgatni, hogy - különösen a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években - egy nagyon jól felkészült, fiatal agrárszakember-gárda vette át a szövetkezetek irányítását, és ebbõl a helyzetbõl azért valami elfogadhatót sikerült kialakítani. Úgyhogy a hetvenes-nyolcvanas évek végére - bármennyire is megvoltak a kritikai észrevételek ezzel a szövetkezeti mozgalommal kapcsolatban - az ország, a szövetkezetek tagsága úgy-ahogy elfogadta ezt a módszert, és azt hiszem, azt sem lehet elvitatni, hogy a világ odafigyelt arra, ami a hetvenes-nyolcvanas években történt a magyar mezõgazdaság körül.
Ekkor jött a rendszerváltás. Errõl a pulpitusról én már többször is szóltam arról - mint az 1985-90 közötti Országgyûlésnek a képviselõje, illetve az akkori mezõgazdasági bizottság tagja -, hogy milyen formában próbáltunk útmutatást adni a következõ rendszer szakembereinek az átalakítást illetõen, és szóltam arról is, hogy igazából ebbõl semmi nem valósult meg. Az 1992-es I. törvény, majd az azt követõ átalakulási törvény nem tagadhatóan nagyon sok kárpótlási elemet tartalmazott. Ennek az lett az eredménye, hogy nagyon komoly mûködési zavarok léptek fel a korábban hellyel-közzel - de inkább úgy fogalmaznék, hogy döntõ többségében - mûködõképes szövetkezeti modellben.
Az eredmény: a kiválások jelentõs száma, szövetkezetek szétválása, szövetkezetek megszûnése, nagyon komoly gazdasági mûködési nehézségek, munkanélküliek nagyon nagy száma jellemezte ezt az idõszakot. És azt sem hallgathatjuk el, hogy az üzletrész fogalma - ami az átalakulás során megjelent - egy idegen testet jelentett ebben a szövetkezeti konstrukcióban, hisz már majdnem gazdasági társasággá alakította ezeket a szövetkezeteket, ugyanakkor az üzletrésznek a funkciója nem mûködött, és igazából ma sem mûködik. Tehát osztalékot szinte alig tudnak valahol fizetni az országban, az üzletrészarányos szavazást a törvény sem biztosítja, és ezeknek az üzletrészeknek a szétaprózása sem túlzottan elõnyös a mai szövetkezetek mûködésére.
Ugyanakkor azt sem szabad elhallgatnunk, hogy az átalakulás során nagyon komoly magángazdaságok is létrejöttek - a magángazdaságok egy jelentõs része ma is mûködõképes, és felfelé ívelõ szakaszban van -, ugyanakkor létrejött nagyon sok olyan kis gazdaság, aminek a létjogosultságát, az eredményességét hosszú távon nagyon nehéz megjósolni. Tehát teljesen átalakult a magyar agrárágazat, teljesen átalakult a szövetkezeti szektor, és teljesen jogosan fogalmazódik meg, hogy új szabályozásra van szükség, és nagyon indokolt lenne egy új szövetkezeti törvény megalkotása.
Ezzel a törvényjavaslattal nem az a gond, hogy megvan, mert azt hiszem, hogy amire irányul, arra szükség van. Az a gond, hogy kevés. Egyet lehet érteni az elõttem szóló bizottsági elnökökkel, akik többször is megfogalmazták, hogy ideje lenne egy új szabályozásnak, ideje lenne egy új szövetkezeti törvény megalkotására.
Nem akarom felsorolni azt a négy területet, amelyet a törvénymódosítás érint, hisz ezeknek az indoklásával a mezõgazdasági bizottság képviseletében Pásztohy András már foglalkozott, és az SZDSZ, valamint az Agrárszövetség is egyetért az indoklással, tehát azt hiszem, hogy az ismétlés indokolatlan.
Rendezetlen állapotot hagyott viszont maga után néhány területen. Már az elmúlt évben jeleztem - és módosító javaslatot is nyújtottam be az elmúlt évben, amit visszavontam, miután olyan ígéretet kaptam, hogy ebben az évben mindenképpen megoldást nyer a probléma -, hogy az átalakulás során egy csomó rendezetlen helyzet alakult ki a vagyonmegosztásnál a cégbírósági bejegyzések kapcsán, és a levegõben lóg nagyon sok szövetkezetnek a sorsa még ma is. Ezt törvényesen kellene szabályozni, holott borzasztó nehéz ügyrõl van szó, hisz az akkori vezetõség, az akkori küldöttgyûlés, az akkori elnök gyakorlatilag már nincs. Tehát törvényesen már nem mûködnek ezek az elõdszövetkezetek, ugyanakkor pedig a cégbírósági bejegyzés azóta sem történt meg. Tehát mindenképpen törvényi szabályozásra van és lenne szükség.
Azt sem tudom elhallgatni, hogy a benyújtott módosító javaslatokon túlmenõen a szakma, a szövetkezeti mozgalom és az egész agrárágazat várja azokat a törvényeket és azokat a módosító javaslatokat, amelyek a gazdálkodás eredményességének a javítására irányulnak.
Itt lassan be is fejezem, hisz szinte biztos vagyok benne, hogy az ellenzék részérõl nagyon komoly támadás fogja érni ezt a törvénymódosító javaslatot, hallva már elõre azt, hogy nem a valódi szövetkezetek felé irányul ez a módosítás. Ebben annyi igazság valószínûleg van, hogy olyan elemeket tartalmaz, amelyek a valódi szövetkezetekben nemigen találhatók meg, ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy egy átmeneti idõszakról van szó Magyarországon, és ebben az idõszakban a többszínûség egyáltalán nem hátrány, nem baj. Ma is van lehetõség arra, hogy ha valaki valódi szövetkezetet akar létrehozni, a mai körülmények között ezt már megteheti.
Azzal szeretném befejezni, hogy bármennyire is kevésnek tûnik és csak részterületekre irányul ez a törvénymódosító javaslat, ennek ellenére az SZDSZ-frakció és az Agrárszövetség is támogatja a benyújtását és a megtárgyalását.
Köszönöm szépen.