FRANCZ REZSÕ (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Gyimóthy képviselõtársamnak a sóvárgása a nyugati típusú szövetkezetek iránt, mindahányszor hallom, lenyûgöz. Talán e sóvárgásnak nagyobb életelemet adna, ha a megmaradt szövetkezeteket erõnek erejével szétverné - mert akkor csak menekülni kéne valahova az embernek! De hova?
A kialakult birtokviszonyokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, miután az átlagos egy tulajdonra jutó földbirtok durván 2,5 hektár. Ugyebár nem kell mondanom, hogy Nyugaton ma a birtokok koncentrációja megy végbe. Közismert tény, hogy csökken a 20 hektár alatti és növekszik a 80-100 hektár közötti birtokok aránya. Ekkor a tulajdonról beszéltem, és nem ejtettünk szót arról, hogy ugyanilyen mértékben, legalább ugyanekkora terüleket bérelnek. Ugyanez jellemzõ a tengeren túl is. Tehát a birtokkoncentráció körülményei között, a meglévõ termelési hagyományok figyelembevételével nem szabad azt figyelmen kívül hagyni, hogy ott saját földjükön, saját eszközükkel, saját kockázatukra termelnek azok a gazdák, lényegesen kisebb számban, mint ahány földbõl élõ ember van ma Magyarországon.
Varázsütésre csináltak már ebben az országban háziorvosokat; este lefeküdt körzetiként, reggel felébredt háziorvosként. Farmert így nem lehet csinálni! A farmernál hosszú évtizedes, aprólékos munka következtében alakul ki a birtokviszony - a kárpótlási törvény megadta -, alakul ki a támogatási rendszer, a felhalmozott tõke, és még egyszer mondom: a piac. Ez máról holnapra nem megy! Ki kell békülni azzal, ami van. És ilyen szempontból ne nézzünk se Keletre, se Nyugatra, fogadjuk el tényként, hogy itt ma mûködnek termelõ típusú szövetkezetek, és ne akarjuk azokat szétverni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)