CSIHA ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy ebben a késõi órában néhány gondolatot mondjak el az elõttünk fekvõ területfejlesztési és területrendezési törvényjavaslatról. Mielõtt azonban elkezdeném, egy-két megjegyzést tennék az elõttem szólt képviselõtársam által elmondottakhoz.
Számomra ez a törvényjavaslat nem célt jelent, hanem egy keretet, egy eszközrendszert, amelyet majd, gondolom, ez a Ház és a kormányzat tartalommal fog megtölteni. Hiszen ismereteim szerint további törvények, kormányrendeletek, esetleg tárcarendeletek várhatók és ezek fogják ezt mûködtetni, s ezek adják meg a beltartalmát ennek a törvényjavaslatnak.
A másik megjegyzésem: Számomra a tanács kifejezés igen-igen elfogadható, hiszen ez a középkori magyar közigazgatásban elfogadott volt, és ennek volt a kisebb, szûkebb testülete, a szenátus. A bizottság szó számomra sokkal több pejoratív tartalommal bír, mint a régi szép tanács szó. Csak ennyit a képviselõtársam által elmondottakhoz.
Ez a törvényjavaslat, amely elõttünk van, tulajdonképpen olyan, mint egy futballpálya, amely lehetõséget ad arra, hogy rajta játszanak a csapatok. De ahhoz, hogy ezen a pályán lehessen játszani, még kellenek bizonyos kellékek hozzá, kapu, szögletzászló, természetesen csapatok is. Ezek a kellékek azok, amelyekre utaltam, hogy további törvények, esetleg kormányrendeletek várhatók, illetve az az elõzetes anyag is nagyon lényeges tartalmú része a törvényhez kapcsolódóan, a nemzeti területfejlesztési koncepció. Számomra ez nagyon érdekes olvasmány volt és azt hiszem, a tartalmat valahol itt fogja ez a törvény megkapni.
Nagyon régen várt törvény ez, hiszen az önkormányzatok várják és a gazdálkodók is. De ugyanakkor hadd tegyem hozzá azt is, hogy ez a törvény, ha hatályba lép, egy teljesen új szemléletet fog megkövetelni valamennyiünktõl. Eddig megszoktuk, a rendszerváltás elõtt meg egy kicsit utána is, hogy az állambácsi idõnként a költségvetés keretében bizonyos összegeket ilyen-olyan fejlesztési célokra félretesz, jól-rosszul lehet erre pályázni, jól-rosszul felosztásra kerülnek ezek a pénzek és jól-rosszul a területen felhasználjuk. Azt hiszem, ezzel a szemlélettel le kell számolni a törvény hatálybalépését követõen, és helyette egy nagyon célirányos, nagyon konkrét ügyekre irányuló tevékenységet kell kifejteni mind az önkormányzatoknak, mind pedig azoknak a szerveknek, szervezeteknek, amelyek területfejlesztéssel kívánnak foglalkozni. Tehát azt hiszem, ez az új szemlélet nagyon lényeges, amikor a törvény hatását próbáljuk elõzetesen felmérni.
(20.00)
Nagyon lényegesnek tartom, hogy a törvénytervezet a kérdéskörébe tartozó ügyekben meghatározza a célok, feladatok rendszerét, az intézményi rendszert, a mûködési rendszert, és azt hiszem, hogy ez talán egy fontos lépcsõfoka az egész kérdéskörnek.
A második, amiért fontos, hogy ez a rendszerszemlélet él ebben a törvényben - természetesen kritizálni lehet, hibákat lehet lelni ebben, de azt hiszem, hogy inkább az erényeirõl kellene szólni -, hogy kapcsolódik az Európai Unióban már korábban mûködõ rendszerekhez, kapcsolódási pontokat igyekszik azzal a rendszerrel teremteni, s azt hiszem, hogy ez nagyon fontos és nagyon lényeges dolog Magyarország helyzetét tekintve.
Egyet lehet érteni a törvény alapvetõ célkitûzésével, amit deklarál is - és ez a második, ami megfogalmazódik benne számomra -, hogy a különbözõ adottságú és fejlettségû térségek közötti különbségek csökkenése bekövetkezzen majd az elkövetkezendõ idõszakban. Azt hiszem - ma már itt mások is utaltak rá - valószínûleg ebben sokan mesterséges vitát látnak, ha azt mondjuk, hogy elmaradott és fejlett térségek, szegény és gazdag térségek vannak Magyarországon. Én úgy érzem, mint a keleti országrészben élõ állampolgár és képviselõ, hogy ezek a különbségek sajnos megvannak. Nem mesterségesen jöttek létre, nem az elmúlt öt vagy húsz évnek, hanem több évtizednek, esetleg több évszázadnak a terméke, hogy az országban ez a ketté- vagy háromfelé szakadás bekövetkezett a fejlettségben és a gazdagság tekintetében.
Számomra nagyon fontos az, hogy a törvényjavaslat deklarálja - és szeretném aláhúzni, hogy az OTKA keretében végzett kutatások is alátámasztják -, hogy az állam nem vonulhat ki a területfejlesztésbõl és a területrendezési kérdésekbõl. A nyugat-európai gyakorlat is azt igazolja, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben, lehet, hogy másféle eszközökkel egyes országokban, de az állam ezekben a kérdésekben elég keményen ott van, és közvetlenül vagy indirekt módon, de igyekszik ezeket a területfejlesztési kérdéseket befolyásolni; a térségi problémák rendezésében részt vesz az állam.
Én azt hiszem, hogy nagyon lényeges dolog, hogy a törvényjavaslat ezt kimondja, mert végül vannak olyan felfogások is, hogy az állam mindenhonnan vonuljon ki. Azt hiszem, hogy ez nem következhet be, hisz vannak térségek, amelyek önerõbõl, csaknem önerõbõl - természetesen központi pénzek segítségével is, hogy mindig ezekrõl beszéljünk - tudnak elõrehaladni, de vannak olyan térségek, ahol viszont jelentõs állami segítségre és támogatásra van szükség. Ez lehet pénz, de lehet sok más egyéb kedvezmény is, amire a törvényjavaslat indokolásában, illetve a területfejlesztési nemzeti koncepcióban utalás történik - adókedvezmények és más egyebek.
Szintén nagyon lényegesnek tartom - és ezt is kimondja a törvényjavaslat -, hogy a sokat szidott, átkozott tervezésrõl végül nem mondhatunk le. Ez nem biztos, hogy piros színû találmány, ezt keleten, nyugaton mindenhol csinálták, csinálják. Hisz végül vannak napjainkban is olyan kérdések - nemcsak a területfejlesztési tervezésben, hanem a mindennapi gazdálkodásban -, ahol idõnként nem ártana ha bizonyos kalkulációk, bizonyos prognosztizált számok megjelölése meglenne, s talán nem lennének azok a problémák, amik vannak, lásd agrártúltermelés egyik-másik ágazatban vagy alágazatokban.
Én nagyon lényegesnek tartom, hogy valamiféle átfogó információs rendszerre épülõ tervezési rendszer is kialakulhasson. Ezt én a törvény erényének tartom.
Lényeges gondolat a térségi és a helyi kezdeményezések felkarolása, illetve deklarálása. Ehhez viszont szeretném hozzátenni, hogy ez ne csak deklaráció szintjén maradjon, hanem a további törvények és további jogi, pénzügyi keretek ezt a deklarációt támasszák is alá ténylegesen.
Nagyon kis dolog, de hadd említsem meg, hogy az alföldi városok nagy részében, de gondolom, Dunántúlon is vannak ilyen települések, jelentõs lakossági anyagi hozzájárulással történtek meg azok az infrastrukturális fejlesztések egyes településeken, amik megtörténtek, és nem biztos, hogy állami pénzbõl. Tehát ezeket a térségi és helyi kezdeményezéseket mindenképpen pénzügyi és más lehetõségekkel alá kell támasztani.
A keleti országrészben élõ képviselõként nagyon örülök annak, hogy az Európai Unió regionális politikája abban a tekintetben is megjelenik a törvényjavaslatban, hogy a határ menti térségek együttmûködésére figyelmet fordít, és ebben messze egyetértek Izsó képviselõtársammal, hogy a határ két oldalán fekvõ térségek együttmüködésére is felhívja a figyelmet. Nem akarok megint a trianoni határokkal érvelni, de azt hiszem, hogy teljesen jó és korrekt a példa. Mert ne felejtsük el, hogy azért a térképen ábrázolt kis piros vonal sokkal több nehézséget és gondot jelent a valóságban, mint ahogy azt esetleg a térkép nézése során gondolnánk.
Tehát nagyon lényegesnek tartom. Természetesen - mint ahogy mondják az idõsek - kettõn áll a vásár, nem elegendõ a mi szándékunk, ehhez kell a szomszédos országok részérõl megnyilvánuló hajlam is. De de mindenképpen szeretném ezt erõsíteni, mert azt hiszem, az ország egy részén a határ két oldalán való együttmûködés gazdasági, társadalmi és szociális érdek, fontos hogy a kitörési pontokat itt megleljük. Valójában Borsod, Hajdú, Szabolcs, Békés megyére, Északkelet-Magyarországra, Kelet-Magyarországra gondolnék ebben az esetben.
Hadd mondjam el azt is, hogy ebben a tekintetben azért vannak helyi kezdeményezések is, hisz a Debreceni Akadémiai Bizottság tavaly két esetben rendezett tudományos konferenciát elméleti szakemberek és gyakorlati gazdálkodók együttmûködésével, hogy a határ két oldalán lévõk együttmûködését hogyan lehetne erõsíteni. Azt hiszem, hogy ez is egy olyan kezdeményezés, amit esetleg fel lehet vállalni.
A törvényjavaslatból kiderül és egyértelmûsíti, hogy a területfejlesztés, területrendezés egy sokszereplõs játék. Ez is az újszerû gondolkodásra hívja fel a figyelmüknket, hisz eddig úgy fogtuk fel, kicsit leszûkítve a fogalmakat, hogy a területfejlesztés, területrendezés alapvetõen tanácsi vagy önkormányzati feladat. A törvényjavaslatból egyértelmûen kiderül, amikor a fejlesztési tanácsok összetételét nézzük - legyen az megyei vagy regionális vagy országos tanács -, hogy igen, az önkormányzatok mellett ott vannak a gazdasági szereplõk és a szakma is - leegyszerûsítem most az összetételt. Tehát ez is mutatja azt, hogy többszereplõs. Azt tudjuk, hogy több szereplõ között igazságot tenni, érdeket érvényesíteni idõnként nehéz.
A kistérség definíciója nekem egy kicsit gondot okoz a törvényjavaslatban. A törvényjavaslat ugyanis hivatkozik egy bizonyos statisztikailag körülhatárolható és megállapítható kistérségre, ugyanakkor teljesen helyesen felveti a fejlesztési társulások kérdését. A kettõ összevetése, a kettõ képviselete a megyei fejlesztési tanácsokban nekem gondot okoz. Nem biztos, hogy a fejlesztési társulások lefednek egy ilyen statisztikai egységet, de lehet, hogy egy fejlesztési társulás két vagy három statisztikai egységet hoz - ekkor már nincs gond, mert egy ilyen fejlesztési társulás eleget tesz a törvény szellemének.
Nekem az egyik gondom, hogy ebben esetleg késõbb nem lesznek-e valami félreérthetõ szituációk, tehát ennek a definíciói esetleg meggondolandók.
A kistérségek alapvetõen központilag meghatározott szempontok szerint figyelembe vett egységek, míg a területfejlesztési társulás egy önkéntes elven alapuló és annak a határain is vagy határain belül is kialakítható önkéntességen alapul. Ez a kistérségekkel és az önkéntes társulásokkal kapcsolatos probléma, azért, hogy a késõbbiekben ne legyenek viták.
A másik a régiók dolga. Ugyan a törvényjavaslat indoklása is megjelöli, de a nemzeti területfejlesztési koncepció még egyértelmûbbé teszi, hogy milyen regiókban gondolkodik a törvény elõterjesztõje.
(20.10)
De valahol számomra ott látszik egy kis ellentmondás, amikor az fogalmazódik meg, hogy a régióknál is konkrét projektekre lehet jelentkezni. Ha egy adott, például az észak-alföldi régióban a háromból csak egy vagy két megye érintett egy témában, s azt egy másik régió, mondjuk a dél-alföldi régió egy megyéjével kívánja megcsinálni, akkor itt valamilyen alkalmi, ad hoc regionális együttmûködésre kerül sor. Tehát úgy érzem, hogy ezt is talán kissé pontosítani kellene, finomításra lenne szükség.
Még egy dolog és befejezném. Számomra a törvényjavaslat erénye az, hogy bizonyos mértékben kapcsolódik a környezetvédelmi törvényhez, ami egy korábbi elhatározásból ered. Ezt nagyon helyesnek tartom, hiszen a két témakör végül is egymással igen szorosan összefügg. Lehet, hogy területfejlesztésrõl beszélünk, de közben jelentõs környezetvédelmi munkát végzünk. Lehet, hogy környezetvédelemrõl beszélünk és jelentõs beruházást valósítunk meg, ugyanakkor az egy jelentõs területfejlesztési mozzanat is az adott területen. Tehát így komplexitásában kezelve ezt én mindenképpen jónak tartanám. Gondolom, majd valamikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ezek a kérdéskörök esetleg egy fejlesztési és környezetvédelmi kódexet alkothatnak - a jogászoktól elnézést kérek, ha nem szakszerûen fogalmaztam. Tehát nagyon lényegesnek tartom, hogy ezt más törvényekkel is próbálják szinkronba hozni.
Még egy felvetésem lenne - ezt Izsó képviselõ úr is érintette - az információs rendszer kapcsán. Nagyon nagy szükség van rá, de azt hiszem, ennek módozatait külön kell választani. Ez egy dolog - úgy érzem -, ami a fejlesztési tanácsok mûködéséhez, az általuk végzendõ projektek, koncepciók elkészítéséhez kapcsolódik. Viszont a területfejlesztési és majd a Ház elé késõbb kerülõ településrendezési tervvel kapcsolatban jegyezném meg, hogy önkormányzatoknál is szükség volna ugyanezeknek az információs rendszereknek a kiépítésére. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy '87-'88-as áron egy 30-35 ezer lakosú város ilyen mûszaki jellegû információs rendszere ma már körülbelül 10 millió forintba kerül. Ezzel csupán érzékeltetni akarom, hogy egy nagyon jó szándék esetleg milyen jelentõs anyagi korlátokba ütközhet. Ha az alapokat meg tudjuk teremteni a településeken és természetesen a tanácsoknál, akkor a kettõ együttmûködésébõl lehet profitálni.
Lehet, hogy a törvényjavaslatból inkább azokat a kedvezõ momentumokat emeltem ki a hozzászólásomban, amik számomra mindenképpen pozitív elõjelû törekvések. Hangsúlyozom, hogy számomra ez egy kerettörvény, amelyet a késõbbiek során lehet és kell megtölteni tartalommal. Azt hiszem, hogy újszerû dolgokat igyekszik felszínre hozni a törvényjavaslat. Ez gondolkodásunkban, szemléletünkben mindenképpen más utakra kényszerít bennünket.
Ezen gondolatokkal javaslom a törvényjavaslat elfogadását. A magam részérõl egyetértek vele. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)