DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Egy igen fontos törvénytervezet tárgyalása van a parlament elõtt. Miután ismerem a törvénytervezetet és a hozzá kapcsolódóan benyújtott módosító indítványokat, lényegét tekintve úgy ítélem meg, hogy a hatalom és a funkciók újraelosztásáról szól e törvénykezés egy része. A Kisgazdapárt változatlanul úgy érzékeli, hogy lényegében egy erõs állami hatalom létrehozása felé tolódott el ez a törvény. Érzékeljük, hogy e tervezettel szemben nincs meg az a mozgástér, mely felszabadítja a helyi kezdeményezéseket a pénzügyi források begyûjtése felõl. Azonban ismerve a költségvetési törvényt, mégis úgy gondolom, hogy egy rosszabb törvény is jobb, mint pillanatnyilag a nem-törvény, mert a költségvetésben a Belügyminisztériumnál elkülönítetten a Területi Kiegyenlítési Alap 5 milliárd forinttal idén megjelenik. Ha nincs törvény, ezt a pénzt nem lehet felosztani, és ez az önkormányzatok jelentõs érdeksérelmét jelenti.
Álláspontom szerint változatlanul ki kell mondani azt, hogy itt egy nagyon centralizált forma megvalósítása bontakozik ki, egy centralizált állami beavatkozási formáról van szó. Azt elfogadom, hogy a szervezeti modell Európa- konform, csak a tartalma nem az, különösen nem a források biztosítása felõl. Pont az önkormányzati jelleget nem erõsíti, pont azt nem teszi lehetõvé, hogy a központi adóterhek enyhítésébõl az állampolgári jövedelmeknél olyan felszabaduló sáv lehessen, amit helyben adóztatni lehet, és amelyet a fejlesztésben a települések és a megyék forrásként megjeleníthetnének. Ez az egyik aggályom a törvénytervezettel szemben.
Alapvetõen az is aggályom ezzel a tervezettel szemben - és ez minden rendelkezésre álló iratból kiderül -, hogy itt valóban egy nagyon fontos törvénytervezetrõl van szó, olyan törvénytervezetrõl, amelyet a parlamentnek már régen meg kellett volna hoznia. Nagy várakozás elõzte meg ezt a tervezetet, ezt a várakozást a törvénytervezet megalkotói is érezték, és így hozták meg ezt a törvénytervezetet, amely azonban ezeket a várakozásokat nem elégíti ki teljes mértékben. Mert címében szól a területrendezésrõl és fõleg a területfejlesztésrõl, de lényegében csak egy szervezeti sémát tartalmaz, olyan szervezeti sémát, ahol az adott területeknek, így például a megyei önkormányzatoknak szinte nincs is jogosítványuk. Ugyanis olyan kifejezéseket olvasunk ki a törvénybõl, amelyek itt feladatként megjelentek, mint például koordinál, együttmûködik, részt vesz. Tehát ezek igazán nem jogosítványok.
Tulajdonképpen ez egy látszat törvénytervezet, úgy tesz, mintha a területfejlesztést rendezné, és még azt is leírja, hogy az Európai Unió regionális politikájára figyelemmel van. Ez lehetséges, de utána ténylegesen semmi konkrétumot nem ír le. Fõleg nem mondja meg azt, nem rendezi azt a kérdést, hogy a területfejlesztés ugyan állami feladat, de az állami feladatot tulajdonképpen leadja, továbbadja az önkormányzatoknak. Ez helyes is lenne, de változatlanul hiányzik, mint az egész magyar közigazgatásból, a középszint helyzete. A középszint helyzete ebbõl nem derül ki világosan, hiszen arra már utaltam, hogy a megyei önkormányzatok jogosítványokkal nem rendelkeznek. Amilyen jelzõket használ a feladatokra e tervezet, azok igazán nem jogosítványok, emellett nem lehet csinálni semmit, és a megyei településfejlesztési tanácsokba beülteti az állami embert, a minisztérium emberét, aki minden egyes kérdéssel szemben vétójoggal élhet. Tehát ezért jó az a kifejezés, hogy látszat törvénytervezetrõl van szó. Tudniillik látszólag odaadja az önkormányzatoknak a településfejlesztést, de végül is ott akadályozza, ahol éppen akarja, ahol az éppen a központi akarattal esetleg ellentétes.
Az igazi területfejlesztésnek elsõdlegesen az lenne a célja, hogy a nagy állami területfejlesztési programra ráépítve az adott önkormányzatok, az adott térségek saját maguk tudják fejlesztéseiket megoldani saját elhatározásukból, s azokhoz természetesen pénzt kapnának az államtól. Mert ha azt mondom, hogy ez állami feladat és ezt a feladatot mintegy átadom az önkormányzatnak vagy önkormányzatoknak, térségeknek, akkor az ide vonatkozó pénzt is meg kellene hogy kapják az államtól. Az más kérdés, hogy én erre a fejlesztésre még önerõbõl is ráépíthetek és ahhoz is megfelelõ pénzeket valakiktõl, vállalkozóktól, egyebektõl, innen-onnan szereznem kell.
(20.20)
Ám azt meg is tudom majd szerezni, ha tudom, hogy ténylegesen mire épülhetek rá. Tehát a fõ gond, hogy ez a tervezet egy látszatmegoldás, igazából nem oldja meg azokat a gondokat, tehát rövid idõn belül módosításra szorul, ha ez a törvény elfogadásra kerül. Bár azzal kétségtelenül egyetértek, hogy ez a törvény szükségszerû, meg kell alkotni és el is kell fogadni. Mivel itt ez a kérdéskör hosszú ideje abszolút nem volt megoldva, lehet, hogy ilyen szinten némi módosításokkal el is fogadja a parlament.
Sajnos mégsem oldja meg az alapvetõ problémát, nem oldja meg egyáltalán magának az ország közigazgatási térképének a helyzetét, nem oldja meg a régiók kérdését, amirõl szó van. A régiókat úgy fogalmazza meg, hogy megyék szövetsége. Ezt is meg lehetne másként fogalmazni. Magyarországon sajnos egyes megyék nem gazdasági és nem földrajzi egységek, csak közigazgatási egységek. És ha egyszer egy olyan megyére építem a régiót vagy olyan megyék társulására, amelyek önmagukban nem gazdasági vagy földrajzi egységek, akkor az a régió se lesz gazdasági és földrajzi egység, ha ilyenekbõl adódik össze.
Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a területfejlesztés állami feladat... tehát itt pont arról szól a tervezet, ennek a törvénynek éppen az a lényege, hogy itt nem privilegizálja, nem mondja ki a törvény, nem erõszaktörvény, hanem a térség és helyi közösségek kezdeményezése, ösztönzése, összehangolása az országos célkitûzésekkel. A törvénynek lényegében ez a célja.
Az állami feladat a forrás oldalról jelenik meg. Tehát nem mondja ki, de benne van. Amit a régiókról mond, azzal kapcsolatban az az aggályom, hogy itt jöjjön ki a természetes szövetség és a természetes kötõdés, de a tervezet ugyanakkor megyei közigazgatási határokhoz köti. Ugyanott vagyunk, ahol voltunk, a korábbi kormánynál, a közigazgatási régiónál. Itt ellentmondás van a szövegben. Akkor legyen régió, úgy, ahogy azt a természetes gazdasági kötõdés is megadja.
Nekem még azzal van gondom, hogy becsempészik a kis térségeket. Most már végre lássuk tisztán, hogy a kis térség nem statisztikai egység, mint ahogy a törvényszöveg megjeleníti, hanem igenis, ez egy önszervezõdés. Nagyon eltérõ mértékûek, nagyon eltérõ a létrehozott szövetségi cél, arról nem is beszélve, hogy kétféle formában jöhetett létre: vagy egyesületi formában jöhettek létre ezek a kistérségi, szövetségi társulások, vagy pedig társulási formában. Ezek az eltérõ formák pont nem azt segítik majd, hogy a megyei fejlesztési tanácsban a szerepet fel tudják vállalni. Tehát ezeket a kis térségû szervezõdéseket pont a megyék kezdeményezték, hogy létrejöjjenek. Az a 306 vagy 308, ami pillanatnyilag most az országban van, nagyon eltérõ minõségben dolgozik. Tíz vagy húsz községben vannak egészen professzionálisan mûködõk, és annak a kétharmada egészen formálisan mûködik. Egy baranyai példával élnék. Van 9, de abból 6 csak akkor létezik, ha a megye odaadja nekik azokat a forrásokat, amelyekbõl a szervezeti modelljüket fenn tudják tartani.
Ebben a konstellációban nagyon elhibázottnak tartom azt, hogy ezekre a kistérségi szervezõdésekre telepítik a fejlesztési stratégiákat azzal, hogy ezt tartja a legfontosabb szereplõknek a tervezet azáltal, azzal az indokolással, hogy ez a legpolgáribb, legközelebbi, itt jön ki leginkább a polgári kötõdés. Meggyõzõdésem szerint nem, mert pont az eltérõ sajátosságokból adódóan ezek sohasem lesznek összhangban.
Még a szervezetre szeretnék rátérni. Egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy a megyei területfejlesztési tanácsot létre kellene hozni. Mert ha abból indulunk ki, hogy a megyei önkormányzatok léteznek, akkor a megyei önkormányzatok feladata és hatásköre nem olyan széles, hogy ezt ne lehetne még valamivel megterhelni. Miért ne intézhetné el ezeket a feladatokat maga a megyei önkormányzat. A megyei önkormányzatok esetleg maguk hozhatnák létre, ha olyan feladatot hajtanak végre, amely nemcsak a saját közigazgatási területükre vonatkozik, hanem más megye közigazgatási területére is, akkor létrejönne egy társulás, és ennek a társulásnak már valóban lenne egy szervezete. De ezt e törvény megfogalmazása régióknak nevezi, bár ez a régió csak egy közigazgatási régió, nem pedig azt a valóban gazdasági egységet jelenti, amit Európa-szinten általában egy régió jelent.
Én egy olyan szervezetet látok itt, ami igazából szükségtelen, mert hisz ez a szervezet csak gátakat vet be a már említett miniszteriális ember részvételével.
Arra is gondolok, hogy ami helyes, azt nem szabad elhallgatni. Végül is utalni kell arra is, hogy majd egyszer újra kell gondolni az egész magyar közigazgatási térképet, mert ez így pillanatnyilag nem jó.
Ha már a megyénél tartunk, rátérek arra is, hogy a megye sem jó. Egyszer ezeket a megyehatárokat át kell gondolni. Természetesen majd feltétlenül megyének kell hívnunk az újonnan kialakult középszintet, hiszen ennek van Magyarországon tradíciója. De lehet, hogy az a megye nem az a megye lesz, ami jelenleg. Mert például - Baranya megyénél maradva - az Ormányság miért két megye területén van? Teljesen érthetetlen, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén három csonka megyébõl tevõdik össze. Akkor ez milyen megyének nevezhetõ? Ezeket mindenképpen át kell gondolni, de addig, amíg ez nem történik meg és megvannak a megyei önkormányzatok és megvannak a választott képviselõi, ami szintén nem biztos, hogy helyes, mert lehetséges, ha ott is közvetlen választás történne, de akkor már a választójogi törvényhez is hozzá kellene nyúlnunk... Tehát itt tulajdonképpen összefügg már minden. Akkor aztán tényleg teljesen legitim lenne az ottani, közvetlenül választott képviselõ, az adott területet képviselõ egy ilyen fejlesztési kérdésben is.
Ha figyelembe vesszük, a megyei önkormányzatok ötéves mûködésük során bebizonyították, hogy helyük van az önkormányzati rendszerben. A kormányprogram a megyei önkormányzatok feladatainak és hatáskörének bõvítését célozta meg. Tehát fel kellene oldani azt az ellentmondást, hogy a megyénél erõs legitimációjú választott testületek mûködnek. Ugyanakkor a testületek az intézményfenntartáson túl érdemi hatáskörrel nem rendelkeznek. A megyék nyitottak újabb feladatok és hatáskörök fogadására, de igénylik azok egzakt megfogalmazását és az ellátásukhoz szükséges eszközök biztosítását.
Mindezek elõrebocsátása után a Független Kisgazdapárt a törvénytervezetet az elõterjesztõnek átgondolásra javasolja, különösen a területfejlesztés területén és vonatkozásában, hogy mely feladatok és hatáskörök kerüljenek át a megyei közgyûlés hatáskörébe.
Nyilvánvalóan az idõ elõrehaladottsága miatt a részletekbe nem kívánok belemenni, de legyen szabad utalnom egy-két gondolattal arra is, hogy például az illetékügyek tekintetében a hatáskörátadás mellett szólna az, hogy a megyeszékhely városi önkormányzata nem területi önkormányzat, ugyanakkor az egész megyére kiterjedõ feladatokat lát el.
Az építési ügyek vonatkozásában a területi fõépítészi feladatok és hatáskörök kerüljenek átadásra a megyei fõépítésznek!
(20.30)
Mindazokat a feladatokat, amelyek például környezetvédelemmel is kapcsolatosak, célszerû lenne a megyei közgyûléshez áttelepíteni. A fogyasztóvédelmi feladatok és hatáskörök tekintetében is szükségeltetne a megyei fõjegyzõhöz való áttétele. Utalhatnék még a megyei feladatokra és hatáskörökre, valamint a földmûvelésügyi feladatok és hatáskörök áttelepítésére.
Mindezek figyelembevételével - ugyan aggályaink fogalmazódtak meg a törvénytervezettel szemben - megítélésem szerint, de a Független Kisgazdapárt megítélése szerint is ez egy fontos törvény, és a Független Kisgazdapárt maga is támogatja ennek az elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps.)