BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Azzal kezdtem volna a hozzászólásomat, hogy nekem jót tett ez a több mint egy hónap szünet, ami a törvény általános vitája és a mai folytatás között rendelkezésre állt, hiszen alkalmam volt a téli szünetben Debrecenben, Nyíregyházán, Békéscsabán, Szolnokon, Kecskeméten és vonzáskörzetében, de Vas megyei aprófalvas területeken és Zalában is járni, benyomásokat és tapasztalatokat szerezni arról, hogy az országnak melyik része, melyik régiója milyen várakozással van e törvény iránt; és tapasztalatot szerezhettem az alkotmányról, az államháztartási reformról, és miniszter úrnak a megyei önkormányzatok elnökei és a megyei jogú városok polgármesterei elõtt tett rövid, néhány szavas ismertetésérõl, nyilatkozatáról.
Azt is örömmel hallottam a miniszter úrtól - esetleg jó lett volna errõl ma néhány szót hallani -, hogy a nagyszámú, a kormánypárti képviselõk részérõl is beadott módosító javaslatok értelmében - amit korábban én is felvetettem, és bárcsak minden ilyen törvénynél minden miniszter esetében, minden elõterjesztésnél elõfordulna - valószínûleg egy újabb tárcaközi egyeztetésre is sor kerülhet, hiszen a nagy számú módosító javaslat, ha nem is sarkaiból fordította ki ezt a törvénytervezetet, de már szükséges a tárcák közötti egyeztetés - ha jól értettem miniszter úr akkori mondatait.
A mai vita során azonban meggyõzõdhettem arról, hogy nemcsak az ország különbözõ részeiben és különbözõ típusú önkormányzatoknál van nagy várakozás e törvénytervezettel szemben - és rendkívül eklektikus módon közelítik meg -, hanem az elõttem szólt képviselõtársaimmal kapcsolatban is azt éreztem, mintha nem a benyújtott törvényrõl lett volna szó, hanem azokat a vágyaikat és politikai elképzeléseiket vetítették ki, amelyek õket e törvénytervezet kapcsán, már átnyúlva a választójogi törvény módosítására, átnyúlva az alkotmány várható, például a középszintre vonatkozó részeire - amelyekben ilyen messzemenõ következtetések, amelyeket az önkormányzati bizottság elnöke itt megfogalmazott, és számomra teljesen érthetetlen új irányokat vetített elõ -, ez bennem szintén erõsítette azt az érzést, hogy ez a törvény egy fontos törvény. De amilyen módon ez beterjesztésre került, és amilyen módosító indítványokat én megismerhettem, az alapján úgy ítélem meg, hogy további nagyon sok és fontos érlelõ gondolkodásra és együttes, bizottsági szintû módosító javaslatok érlelésére van szükség.
Ezért külön köszönöm elnök úrnak azokat a pontosításait és azt a figyelemfelhívását, amelyek például a ma még nem leírt - és remélhetõleg a késõbbiekben sem leírt - megyei jogú városi szerepkörre egy térségformálásban, területfejlesztésben várnak, hiszen nem lehet ebbõl a törvénybõl azokat a meglévõ innovációs központokat, szellemi központokat, területtel, vagyonnal és szellemi infrastruktúrával rendelkezõ központokat kiiktatni és begyömöszölni egy régi, megcsontosodott megyei tanácsi rendszer alá, amelyekre itt javaslatok elhangzottak. Még akkor is, ha ezeknek a jó szándékát én nem vonom kétségbe.
Amirõl beszélni szeretnék, az tulajdonképpen az, hogy itt sokan emlegetik azt, hogy ez az ország két részre szakadt, azért, mert a dunántúli rész és az ország keleti része az évtizedek vagy évszázadok alatt eltérõ módon fejlõdött. Én a közelmúltban tapasztalatokat szereztem olyan dunántúli területekrõl, amelyek sokkal nyomorúságosabb helyzetben vannak, mint a keleti országrész egyik-másik területe. Tapasztalatokat szereztem olyan városokban és városi vonzáskörzetekben is, ahol egyáltalán nem egyfajta megyei területfejlesztési tanácson keresztül várják az együttmûködés megoldását, és nem az államtól, hanem egymástól; egymással szimbiózisban akarnak élni. Ezért én Juhászné Lévai Katalin képviselõtársammal - aki Debrecen képviselõjének mondotta magát - abszolút nem értek egyet abban, hogy egy Debrecen nagyságú várost és vonzáskörzetét a kisközségi társulásokból ki kellene zárni.
Arra szeretnék hangsúlyt fektetni - hiszen az általános vitában egyszer már elmondtam a véleményemet, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleményét is -, hogy a területfejlesztési törvény akkor váltja be a hozzá fûzött reményeket, ha a területfejlesztés és a területrendezés céljánál megfogalmazottak megvalósulnak. Ez pedig úgy szól, hogy "az ország valamennyi térségében a piacgazdaság kiépítésének elõsegítése, a folyamatos növekedés feltételeinek megteremtése, az innováció térbeli terjedésének elõsegítése, a társadalmi, gazdasági és környezeti céloknak megfelelõ térbeli szerkezet kialakítása".
Aki tehát csak arra gondol, hogy ez a törvény arra lesz jó, hogy valaki elosztja, hogy 20 százalék ennek a megyének meg annak a megyének, 9 százalék egy másik megyének, és így tovább - és van, ahova nem jut pénz, vagy csak 22 millió forint jut, vagy talán még annyi sem -, az nem számol azzal, hogy ennek a törvénynek a valóságos célja az, hogy ahová pénzt, fejlesztést, innovációt, szellemi és valóságos tõkét lehet vonzani ebben az országban - legyen az akár fejlett, fejletlen, keleti vagy nyugati része az országnak - oda az beérkezzen -, és az ennek az országnak az érdekei ellen vét.
(20.40)
Aki azt szeretné, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is - régi magyar és keletrõl jött mondás ez -, az vét az ország érdekei ellen. Aki nem akarja azt, hogy Gyõr-Sopron megyébe, Szentgotthárdra vagy Székesfehérvárra, ezekre a fejlettnek mondott területekre bejöjjön a mûködõtõke, a szellemi innováció, mert ide már nem kell, az nem érzékeli azt, hogy ezekbõl a fejlesztésekbõl, térségfejlesztésekbõl máshová is át lehet plántálni, el lehet juttatni.
A Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Gyáriparosok Országos Szövetsége és más fejlesztõ egyesületek között kialakult szerzõdés értelmében azokról a területekrõl már szervezzük a programokat, ahol beindult valamilyen fajta munkahelyteremtés, szellemi és valóságos innováció, technológiai transzferek alakultak ki, az országnak a munkaerõben jobban ellátott és fejletlenebb térségei felé. Arra szeretnék ezzel rávilágítani, hogy ennek a területfejlesztési törvénynek olyannak kell lennie, mint egy jó osztályfõnöknek, aki a jó tanulókat nem küldi ki focizni az udvarra, hogy a gyengébb tanulókat felzárkóztassa, és ezzel egy negatív kiegyenlítést ér el, hanem megadja a lehetõséget a tehetségesnek is, hogy továbbfejlõdjön, és úgy zárkóztatja fel a kevésbé tehetséges vagy hátrányosabb helyzetbõl, esetleg szegényebb szituációból induló hallgatót.
Azt hiszem, ez a példa érzékelteti az én gondolatomat, hogy ennek nem területkiegyenlítõ, hanem területfejlesztõ és az ország egész területére hatással bíró törvénynek kell lennie.
Azt is mondtam, hogy az alkotmány és az államigazgatás reformjának, valamint az államháztartás reformjának fókuszában kell lennie ennek a törvénynek. Ez bizonyos mértékig megelõzi ezeket a gondolatokat; lehet, hogy eltalálja, én azonban ezt nem tartom valószínûnek. Amikor már kormányhatározat született a dekoncentrált szervek átalakításáról és középszinten állami "szuperdekók", megyei közighivatalok jönnek létre - várhatóan szakigazgatási szervekkel, bár mindennap mást hallani, hogy most ki kért mentességet, ki kapott és hogyan alakult; erre miniszter úr is utalt néhány gondolattal a minap -, amikor beindult, hogy hatezernél több közúti igazgatósági közalkalmazottnak felmondtak, és ezek, még törvény hiányában, de már közhasznú társaságokká szervezõdnek, akkor lehetséges, hogy azt a kormányhatározatot elõbb-utóbb már a parlament is fogja látni, és amikor már kész tények elé kerültünk, akkor talán jóvá fogja hagyni.
Tisztelt Ház! A második gondolatom az, hogy a kiemelt térségeknek is meg kell adni azt a lehetõséget törvényi keretek között, hogy azok az innovációs centrumok, amelyek a törvény céljában és a feladatok között is megjelennek, kialakulhassanak. Nálunk fejletlenebb és gyorsabban fejlõdõ országokban is - talán nem szélsõséges a példa, hiszen nagyon becsülöm az õ fejlõdésüket és tervezett lépéseiket -, például Kínában kiemelt térségeket, vállalkozási övezeteket hoznak létre.
A módosító javaslataim között mindezeket szerepeltetni fogom, nem azért, mert én dunántúli születésû vagyok, hiszen már az egész országban sikerül olyan fejlesztési programokat megvalósítanunk, amelyek talán mindenhol elõnyöket hordoznak magukban. Azért mondom, mert ez az egész ország számára elõnnyel járhat, ha kiemelt övezetekben, fejlesztési centrumokban, innovációs parkokban sikerül a tõkét megszerezni. Egy adott városban, ahol nagyon jó fejlesztéseket értek el az ott élõk és dolgozók, most négy szituációban megbuktak, és inkább Csehországot, Spanyolországot és Szlovákiát választotta az a technológia, az a befektetés, mert sem a kormányzat, sem az adott régió nem tudott olyan támogatást biztosítani neki, amiért ezt a területet választotta volna. Menjen inkább másik régióba; ott viszont nem találta meg azt a keresett célt. Tehát nemcsak egy országon belül van verseny a mûködõtõke, a technológia megszerzéséért, hanem ez globális versennyé, egy európai versennyé vált, ahol egy Stollwerk-beruházásért harminchat európai város verseng! Ezért tehát a módosító javaslatok között szeretném, ha a tisztelt Ház elfogadná, hogy igenis szükség van ezekre a kiemelt befektetési körzetekre, vonzáskörzetekre, kiemelt vállalkozási övezetekre - ez a pontos kifejezés.
Az elõttem szólókkal ellentétben én nem a megyei fejlesztési tanácsokat helyezem a területfejlesztés fókuszába mint annak építõkockáit, hanem igenis a valós társulásokon alapuló és talán a választójogi törvény módosításával közép- vagy hosszabb távon a megyehatárokon is túlnövõ, településközi önkormányzatokat, de most a térségfejlesztési egyesülésekre helyezném a fõ hangsúlyt. Ezek a módosításokban már megjelennek - elnök úr és mások gondolataiban is -, és magában az alaptörvényben is a harmadik-negyedik olvasatnál már kiéreztem ezt a szándékot. El kell hogy fogadjuk, hogy nem állhat meg a területfejlesztés a megyehatároknál - mélységében le kell menni. Az elmúlt ezer esztendõ elég kellett hogy legyen arra, hogy össze tudjuk rakni az újabb és újabb kohéziós erõket, ami egyes övezeteket, településeket, egyes kistérségeket összefog. Nem akarom ismét Bibó István gondolatait idézni, hiszen már meg is unhatták tõlem ezeket a gondolatokat, de higgyék el, hogy a megyehatáron túlnyúló, kistérségi kapcsolatokra épülõ nagyobb régióknak van jövõje, és nem annak, ami itt elég eklektikusan, hol támogatva, hol elvetve megjelent, mert a megyehatárokra települõ régió nem minden területen fejezi ki ebben az országban a valós regionális gondolkodást.
Elfogadom, Lamperth Mónika képviselõtársam iránti tiszteletbõl is, hogy ez Somogyországban így lehet. Lehet. De állítom, hogy ez Pest megyében anakronizmus, és állítom, hogy a borsodi térség területfejlesztési problémái nem a borsodi iparvidékbe 32 milliárd bepumpálásával oldhatóak meg - ez annál sokkal bonyolultabb és sokkal szerteágazóbb.
Befejezésül szeretnék arról szólni, hogy az általam ismert módosító javaslatok is foglalkoznak azzal a kérdéssel, amely végigkísért a törvénytervezetben egy óriási ellentmondást, hogy rendezés kell ahhoz, hogy fejlesztést lehessen produkálni. A területrendezés azonban nem sérthet önkormányzati autonómiákat, fõleg olyan testületek között nem okozhat vitát, amelyek egymással mellérendeltségi viszonyban vannak; nem alakulhatnak ki hierarchikus önkormányzati megoldások, legalábbis a mai alkotmány és Ötv. értelmében, összehangolásra viszont feltétlenül szükség van.
Én azokkal a területrendezési módosító javaslatokkal értek egyet - és én magam is ilyen irányban teszek javaslatot -, amelyek a megyei szintû vagy annál még nagyobb, mármint regionális szintû rendezési terveket fontosnak tartják. Ezek viszont csak összehangoló jelleggel bírhatnak, és semmiképpen nem válhatnak - úgy, ahogy a törvény indokolásában ez szerepel - hatósági eszközrendszerré, és nem képezhetik a területfelhasználásnak olyan visszafelé erõszakolt, a települési önkormányzat felé erõszakolt megoldásait, változatait, amelyek egy alapvetõ önkormányzati alapjogot vonnának el azoktól a településektõl, amelyek nincsenek képviselve a megyei önkormányzat képviselõ-testületében. Összehangolásra viszont feltétlenül szükség van.
Befejezésül még egy mondat. Azt én is nagyon örvendetesnek tartom, hogy van már 5 - a miniszter úr legutóbbi tájékoztatása szerint közel 10 - milliárd forint a területfejlesztésre és -rendezésre.
(20.50)
Azt viszont még egyszer szomorúan meg kell ismételni, hogy ennek nagy része az önkormányzati finanszírozásból került elvonásra, és így az állam csak részben veszi ki a területkiegyenlítésben és a területrendezésben a tõle elvárható szerepet. Ezzel azonban lehet, hogy megnyílik akár hazai, akár külföldi pénzek pályázása és koncentrálása irányában az út, úgyhogy a Fidesz- Magyar Polgári Párt módosító javaslatokkal igyekszik ennek a nagyon eklektikus és nagyon hosszú távra kiható, az alkotmány, illetve az önkormányzati törvény módosítását követõen várhatóan újratárgyalandó törvénynek az eredményességét elõsegíteni annak érdekében, hogy valóban egy átgondolt, rendezési terveken alapuló és arányos, az egész országterületre kiható fejlesztés indulhasson be. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)