DR. GÖTZINGER ISTVÁN (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a képviselõtársaim türelmét. Leghatározottabban egy korábbi felszólalására: Balsay István képviselõtársam mondta, hogy ez egy lobbytörvény. Hallgatva a mondanivalóját, ami arról szólt, hogy ne vegyük el a fejlettebb térségektõl a pénzt azért, hogy a fejletlenebbek felzárkózzanak, énszerintem is ez egy nagyon jól elõadott lobbyszerû dolog volt. Persze nagyon parttalan a lobbyfogalom. Igen nehéz néha megállapítani, hogy mikor alkalmazzuk, használjuk helyesen, mikor nem.
Amit az eddigi vitából le lehet szûrni, azt hiszem, hogy talán valamennyi hozzászóló nagyon fontosnak, szükségesnek tartotta ezt a törvényt. Talán egyetértés volt a törvényben megfogalmazott célkitûzésekkel is. A vitában arról volt szó, hogy az az intézményrendszer, amit ez a törvény létrehozni kíván, az intézményrendszernek a szereplõi és az intézmények hatásköre vajon olyan-e, hogy ez mûködõképessé teszi ezt a törvényt.
Én hadd lobbyzzak most a törvény mellett. Elöljáróban néhány szót arról, hogy szokatlan, furcsa ez az intézményrendszer. Nem elõzmény nélkül való, de mindenesetre ha államigazgatási oldalról nézzük, akkor ez egy nagyon furcsa képzõdmény.
Csak néhány mondattal az állam, a társadalom kapcsolatáról és a vele párhuzamos jogfejlõdésrõl. Az "éjjeliõr állam" idején uralkodott az a formális jog, amelyik nem avatkozott bele a társadalom, a piac életébe, csak azt figyelte, hogy formálisan betartsák a jogszabályokat. A beavatkozó állam joga egy nagyon bürokratikus jog, materiális jognak hívják, amikor egyre több szükség van arra, hogy az állam beavatkozzék a piaci, a társadalmi folyamatokba a maga anyagi eszközeivel, és túlnyomórészt a maga bürokratikus apparátusával teszi ezt a beavatkozást. Az anyagi jellegû, a materiális beavatkozást a maga hierarchikus, bürokratikus szervezeteivel hajtja végre.
Az elmúlt fél évszázadban egy ettõl lényegesen eltérõ társadalompolitika és jogfejlõdés figyelhetõ meg: a túlterhelõdött állam próbálja a maga feladatait megosztani a társadalom legkülönbözõbb szereplõivel. Részben együtt dönteni, részben rábízni a döntéseket olyan szereplõkre, akik érdekeltek bizonyos célok megvalósításában. Ezt mondják reflexív jognak is.
Itt a lényege az, hogy õ nem mondja meg, hogy hogy döntsetek, csak meghatározza azokat az intézményrendszereket, amelyek keretében a döntések kiformálódnak; meghatározza azokat a szereplõket, akik az intézményben mûködnek, és célokat határoz meg, esetleg eszközöket is biztosít hozzá. Van, amikor résztvevõje maga az állam vagy az államigazgatási szervezet, és van, amikor pusztán csak a szereplõkre bízza. Egyrészt tehermentesül az állam, mert hihetetlenül túlterhelt, nemcsak az inflálódó anyagi követelésekkel, hanem az állandó döntési kényszer miatt is. A társadalom állandóan döntéseket követel az államtól, a kormányzattól. Ugye mi ezt éljük meg öt-hat éve, hogy képtelen az állam azt a döntési igényt kielégíteni, ami rá hárul. Nap mint nap mi is követeljük, hogy mit szabályozzon még az állam, mert rettenetesen le van maradva. Ez valóban így van.
Egyetlen lehetõség, hogy megszabaduljon a döntésektõl, hogy leadja azokat, amelyekben nem is õ igazán kompetens, mert annál sokkal bonyolultabb a társadalom mûködése, hogy õ maga vállalja fel.
Most ha ebbõl a szempontból nézzük ezt a jogszabályt, ezt a törvénytervezetet, én azt hiszem, ez megfelel ennek a modern jogalkotásnak, államigazgatásnak - bár ez nem igazán államigazgatási jogszabály -, az állami feladatok delegálásának.
A kritikák között én nem a legszélsõségesebbet mondanám, amelyik azzal fejezõdött be, hogy vonja vissza a miniszter úr a törvénytervezetet, mert ma ugyanannak a pártnak a képviselõje azt mondta, hogy egyetértenek végül, sok hiba ellenére meg fogják szavazni.
A kritikákról egyrészt annyit hadd mondjak el, hogy a módosító javaslatok túlnyomó részét átnéztem. Nincs egyetlenegy sem, amelyik ezt az intézményrendszert alapjában változtatná meg. Tehát olyan lényeges, ami az egész törvénytervezetben felvázolt intézményi struktúrát változtatná, amelyik alapvetõen változtatná a szereplõket, vagy pedig azt a mozgásformát képzelné másképp, amit ez az intézményrendszer biztosít.
Merev, vagy nem merev? Rugalmas, vagy nem rugalmas? Én azt hiszem, itt nagyon nehéz kiegyensúlyozni. Két szinten hoz létre a törvénytervezet intézményt, aminek létre kell jönni a törvényhozó akaratából: az Országos Területfejlesztési Tanács és a megyei területfejlesztési tanács.
Én azt hiszem, valamilyen szinten létre kell hozni, hogy a többiek, akik a maguk akaratából hoznak létre - tehát csak eshetõlegesen fogalmazza meg a törvény a fejlesztési társulásoknál, hogy létrehozhatók -, viszont hamar felismerhetik, hogy rendkívül érdekeltek abban, hogy létrehozzanak, mert pénzt szerezni csak közösen megalkotott programokkal lehet. A döntést hozó testületekbe csak akkor lehet bejutni, ha mi megszervezõdtünk, s itt a nagy esélye annak, hogy fejlesztési társulások meghatározó szereplõi legyenek a megyei fejlesztési tanácsoknak, mert nagyon nagy érdekük fûzõdik ahhoz, hogy létrejöjjenek, és meghatározó számban, arányban szerepeljenek a megyei fejlesztési tanácsokban. És nagyon gyakran õk a fõszereplõi a vitának, mert egymás között kell egyezkedniük, végül is egy verseny folyik itt a fejlesztési forrásokért, természetesen a saját források felhasználásával.
Ugyanígy nem határozza meg a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását, nem kötelezi õket arra, hanem ha ti eljuttok oda, hogy bizonyos nagyobb térségben elképzelt feladatokat csak úgy tudtok megfogalmazni, ha összeültök.... - és itt nem mondja meg, hogy melyik megyének melyik megyével kell régiót alkotni, ennyiben rugalmas. Én azt hiszem, hogy a rugalmassága és az a két fix pont: a megyei fejlesztési tanács és az országos az, ami ennek az egész folyamatnak, amit mi a területfejlesztésrõl gondolunk, egy mozgásteret biztosít. A fix fórumokat is létrehozza, amelyek döntési fórumok, és mindazoknak a szereplõknek, akik érdekeltek ebben, a lehetõséget biztosítja. Az az intézményrendszer önmagában senkit nem privilegizál. Ez maga az intézményrendszer. A célkitûzések persze megfogalmaznak a hátrányos helyzetû térségekre vonatkozóan kiemelt programokat, de nem osztja el, ez csupán az intézményrendszer. Ez majd a késõbbi évek mûködésében felmerülõ vita lesz.
(21.00)
Örök vita lesz az arányok kérdése, hogy mennyi maradjon a legjobbaknak, akik jól tudnak futni, és mennyit adjunk azoknak, akik nagyon le vannak maradva. Ezt nem most kell eldönteni. Ez az intézményrendszer állandóan lehetõséget ad ennek az újravitatására. Ezt nem lehet egyszer s mindenkorra lezárni és meghatározni.
Talán már mondtam, hogy én miért nem tartom ezt a tervezetet sem bürokratikusnak, sem kaotikusnak, mert volt itt olyan kritika is, ami ezt nagy nyomatékkal mondta, hogy az egész az esetlegességek összevisszasága, ami ebben a törvénytervezetben megjelenik. Én nagyon logikusnak, nagyon végiggondoltnak és nagyon korszerûnek gondolom ezt a törvénytervezetet.
Egy dologról még hadd mondjak néhány szót. Én valamennyire részt is vettem benne, ismertem is a megyei munkaügyi tanácsok mûködését. Szinte az elsõ pillanatban megfogalmazódott, hogy szükség lenne kistérségi együttmûködésre, és szükség lenne olyan típusú megyei koordinációra, ami éppen ebben a törvényben fogalmazódik meg. Tudniillik a munkaügyi tanácsok nagyon hamar felismerték a saját mûködési korlátaikat, és azt is, hogy mennyire esetleges egy ilyen intézményrendszer nélkül az õ munkájuk. Mennyire a pályázóktól függ éppen az, hogy ki az, aki ismeri, mire lehet pályázni - szóval nagyon sok volt az esetlegesség. Sokkal megalapozottabban tud mûködni egy munkaügyi tanács, tehát a foglalkoztatási kérdések sokkal megalapozottabban tervezhetõk, mûködtethetõk egy ilyen intézménnyel együttmûködve.
Még annyit hadd mondjak el a munkaügyi tanácsokról, hogy tapasztalataim szerint a megye gazdasági életével, a gazdaság mozgásaival, mûködésével - és természetesen a foglalkoztatási helyzettel - kapcsolatban ma ott van a legtöbb információ. Lassan öt éve állandóan gyûjtik az információkat, adatokat, megpróbálják õket feldolgozni, és állandóan formálnak bizonyos elképzeléseket arról, hogy milyen megoldások lehetnének; persze foglalkoztatási oldalról, foglalkoztatási szempontból keresik ezeket a megoldásokat.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkaügyi tanácsok szereplõi helyet kapjanak a területfejlesztési tanácsokban. Köszönöm. (Taps.)