LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt mint nemzeti konzervatív párt, igen nagy örömmel üdvözölte a millecentenáriumról való megemlékezést, a rendezvénysorozatot. Mert igenis mi büszkék vagyunk az 1100 évünkre, igenis büszkék vagyunk azokra a történelmi eseményekre, amelyeket ez a magyar nép végrehajtott 1100 év alatt. Büszkék vagyunk a honfoglalásra, büszkék vagyunk a török, tatár elleni harcra, Európa védõbástyájaként, a világ és az akkori Európa nagy elismerésére. Büszkék vagyunk minden kulturális és minden egyéb olyan ténykedésünkre, amellyel a magyar embereknek, a magyar társadalomnak, a magyar népnek dicsõséget hoztunk. Ilyen volt Bartók, Kodály, ha a mûvészeti területeket mondom, de ilyenek a nagy történelmi események, amelyekrõl az elõbb tettem említést.
Azonban a millecentenárium elõkészítése folyamán egy-két probléma merül föl, amelyet itt szeretnék a tisztelt képviselõtársaim és a nyilvánosság elõtt feltárni. Nagyon nyögvenyelõsen készült - és készül még jelenleg is - az a szoborcsoport, amelyik a millennium emlékére a hét vezért ábrázolja, igen nyögvenyelõsen készült a Feszty-körkép restaurálása, ugyanakkor villámsebességgel, 60 millió forint költséggel oldotta meg az úgynevezett rendszerváltás után a kormányzat a szobor-emlékparkot, ahová leninek és kun bélák kerültek, hogy az ezeket tisztelõ magyar polgárok kizarándokolhassanak eme szoborkertbe.
Szégyenletes, hogy Magyarországon a rendszerváltás, úgynevezett rendszerváltás után hat évvel nincsen 1956-nak Budapesten egy köztéren, egy fontos köztéren egy hatalmas emlékmûve. Mert 1956 a XX. század magyar történelmének az egyik legjelentõsebb eseménye volt, amely megrengette az egész világot, amely elõkészítette és nagyon hozzájárult a szovjet diktatúra összeomlásához; az egész világ elismerte ezt és elismeri, csak mi, magyarok hallgatunk errõl diszkréten. Még most sincs egy konkrét elképzelésünk arról, hogy a millecentenárium évében hogyan fogunk megfelelõ módon megemlékezni 1956-ról.
A világ 40 év óta tiszteletben tartja ezt a forradalmat, és a világ számos táján rengeteg emlékmûvet építettek fel. Hogy csak egyet említsek: Los Angelesben egy olyan emlékmû készült, amelyet Bush és Reagan, késõbbi elnökök védnököltek - és még mondhatnám Párizst, és mondhatnám Európa többi részét. Addig, amíg mi 40 éve próbáljuk meghamisítani '56-ot, 40 éve próbáljuk Lajtai- féle könyvekkel a magyar ifjúságot teljesen félretájékoztatni, a nyugati szabad világban mindig nagy elismeréssel nyilatkoztak a magyar forradalomról.
Megdöbbentem, mert alakult Amerikában egy emlékbizottság - hisz 200 ezernél több magyar volt kénytelen elmenekülni, mert félt a kádári megtorlástól; egy emlékbizottság -, és szeretnének az õ költségükön, gyûjtés alapján fölállítani Budapesten egy '56-os szobrot. Ezzel kapcsolatban 1995-ben fölkérték Göncz Árpád köztársasági elnök urat, hogy legyen ennek a szobornak a védnöke, a fõvédnöke, és intézkedjen, hogy egy megfelelõ teret biztosítsanak e szoborcsoport fölállítására. A szobor a magyar költségvetésnek, a magyar népnek egy fillérjébe nem kerülne - mert vannak olyan hivatkozások, hogy szegények vagyunk, azért nem tudunk errõl a rendkívül fontos eseményrõl megemlékezni tisztességesen.
Megdöbbentem, és nem tudom, de a legutóbbi tájékozódásom szerint az 1995 októberében elküldött felkérõlevélben... - amelyben tisztelettel kéri az amerikai '56-os emlékbizottság és a Magyarok Világszövetségének amerikai szekciója, hogy a szoborfölállítás megtörténhessen a millecentenárium alkalmából, ennek fõvédnöke a mindenkori elsõ méltóság, Göncz Árpád köztársasági elnök legyen - a mai napig, 1996. február 7-éig vagy 6-áig - nem tudom, hányadika van - még válaszra sem méltatták ezt a kezdeményezést. Szomorú vagyok, de egyet kikötök: nem lehet meghamisítani '56-ot, nem lehet összemosni '56-ot; mert '56 emléke él az emberekben, él Európában, él a világon, akár van emlékmû, akár nincs. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)