HORVÁTH VILMOS, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy nem vagyok doktor, de nincs különösebb probléma... (Közbeszólások: De még lehetsz.).., még lehetek, mondják itt képviselõtársaim.
Tisztelt Ház! A parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága még az elmúlt évben, december 14-én megtárgyalta az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot.
A bizottság viszonylag rövid vita után 8 igen szavazattal, 6 nem szavazattal és 1 tartózkodással úgy döntött, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja.
Négy szempont szerint tartja alkalmasnak és fontosnak.
Az elsõ fõ szempont az, hogy megszüntessük azt az alkotmányellenes helyzetet, ami a parlament alkotmányos mulasztásából fakad. Ezt a korábbiakban elõttem szólók már részletezték, de különösképpen részletesen mondta el maga a belügyminiszter úr is.
A másik dolog, amit rendkívül fontosnak tartunk, az, hogy az Alkotmánybíróság határozata nyomán egységes mércét kell alkalmaznunk a szûkítés vagy a bõvítés területén, nevezetesen, hogy az átvilágítandóknak a körét szûkítsük vagy bõvítsük.
A bizottsági ülésen több képviselõ részérõl megfogalmazódott az az igény, amire egyébként az imént a belügyminiszter úr is utalt, hogy feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az átvilágítandók körébe bekerüljenek a polgármesterek és el kell gondolkozni azon is, hogy a megyei közgyûlési elnökök, illetve alelnökök is bekerüljenek az átvilágítandók körébe.
Elég hosszasan hallhattuk azt, hogy az Alkotmánybíróság mivel indokolta a szûkítés vagy bõvítés lehetõségét. Én úgy vélem, hogy azoknak a polgármestereknek, akik 20-30 ezer szavazattal lettek egy-egy nagyvárosnak a polgármesterei, bizony ténylegesen sokkal nagyobb hatalmuk van, mint mondjuk egy országgyûlési képviselõnek, s a megyei közgyûlési elnökökre, alelnökökre is ugyanez vonatkozik. Ugyanakkor persze fel lehet hozni a másik oldalon ellenérvként azt, hogy egy-egy 100-150 fõs kistelepülésnek a polgármestere valójában rendelkezik-e ilyesfajta hatalommal. Tudjuk, hogy ezt a dolgot nem lehet könnyen kezelni, bízunk azonban benne, hogy valamilyen módon, módosító indítványok formájában mégiscsak bekerülnek az átvilágítandók körébe azok a személyek, akikrõl most beszéltem.
A harmadik nagyon fontos érv amellett, hogy errõl a dologról most tárgyaljunk és ez a törvényjavaslat minél hamarabb megszülessen, az, hogy az alkotmánybírósági határozat nyomán szintén az információs önrendelkezési jog gyakorlásának a garanciarendszere is beépül most már ebbe a törvénybe. Errõl nem kívánok hosszabban beszélni, valamennyien tudjuk, hogy ez mit jelent, hiszen errõl is a korábbiakban hallottunk. Ez a harmadik fontos érv.
A negyedik pedig - és én a magam részérõl a legfontosabbnak tartom - a közélet tisztaságának a megteremtése.
Belügyminiszter úr említette, hogy 1990 óta próbálkozik megalkotni azt a törvényt, aminek nyomán a közélet tisztasága biztosítható lenne, nevezetesen azoké a személyeké, akiket az állampolgárok a különféle választásokon megválaszthatnak. Nos, ezekrõl a személyekrõl jó lenne, ha a választópolgár, az állampolgár akkor, amikor egy-egy szavazáson részt vesz és amikor dönt, tudhassa azt, hogy ezek a személyek legalábbis ilyen szempontból erkölcsileg feddhetetlenek.
Én azt hiszem, hogy az elõttünk fekvõ törvényjavaslat módot nyújt arra, hogy mindezeket az említett szempontokat figyelembe véve egy olyan korrekt törvény szülessen, amelynek nyomán a közélet tisztasága megteremthetõ.
Mindezeket szíves figyelmükbe ajánlva az emberi jogi bizottság tárgyalásra ajánlja a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
(11.30)