DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elhangzott kormánypárti sorokból, hogy ennek a törvénytervezetnek a leglényegesebb értéke az, hogy a tisztelt Ház errõl a kérdésrõl ismét vitázhat.
Csupán röviden szeretnék az elõzményekkel kapcsolatban egy-két tényre hivatkozni. 1994 tavaszán az Országgyûlés elfogadta a '94. évi XXIII. törvényt, amely az akkori ellenzéki sorokból igen sok támadásnak volt kitéve. Végigolvasva az Alkotmánybírósághoz beadott panaszokat, rendkívül sok gondolat, rendkívül sok helyes gondolat van az elõterjesztett panaszokban; elõre szeretném lerögzíteni, hogy azok a helyes gondolatok mind kimaradtak a jelenlegi törvényjavaslatból.
Az Alkotmánybíróság részben megsemmisítette az akkori, 1994. évi XXIII. törvény 2. §-át, ennek is - és ez egy nagyon lényeges kérdés, és engedjék meg, hogy az eddig elmondottakhoz képest erre újdonságként hivatkozzam - négy olyan pontját, négy olyan alszámát semmisítette meg azonnali hatállyal - tehát a határozatának kihirdetési hatályával -, amelyek az oktatói körre vonatkoznak. A többségi állami tulajdonban lévõ egyetemek és fõiskolák vezetõivel, tanszékvezetõivel, azonkívül a többségi állami tulajdonban lévõ pénzintézetek vezetõivel kapcsolatos részt semmisítette meg, azzal az indokolással, hogy tulajdonképpen ezek az emberek nem tartoznak abba a körbe, amely kör átvilágítása minden körülmények között indokoltnak látszik.
Az ezt meghaladó felsorolással kapcsolatban az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy azok az új, általa ugyan szeptember 30-i meghozatalra ítélt új törvénnyel fognak csak megsemmisülni; ezek változatlanul hatályukban vannak. Következésképpen erre való tekintettel az átvilágítás folyhatna, mert hisz maga az Alkotmánybíróság azt írja a határozatában, hogy az átvilágítás megkezdõdött, és az változatlanul folyamatban van, és az ehhez fûzõdõ érdek azt kívánja, hogy ezzel kapcsolatban majd az Országgyûlés - mivel neki jogalkotási lehetõsége nincs - új rendelkezései után kell csak változtatni.
Engem bizonyos fokig az expozé során elhangzott miniszteri kijelentés meglepett. Meglepett abból a szempontból, amikor a miniszter úr azt mondta, hogy mielõtt a köztársasági elnök úr aláírná a tisztelt Ház által most elfogadandó törvényt, keresse meg az Alkotmánybíróságot, és kérjen az aláírás elõtt alkotmányossági szempontból véleményt a testülettõl. Én ezt személy szerint nem szívesen tenném meg, különös tekintettel akkor, amikor meggyõzõdésem szerint az az 1994. decemberi alkotmánybírósági határozat nagyon sok kérdésben eligazít. Olyan eligazításokat nem vesz figyelembe a kormány a jelen törvénytervezet elõterjesztésekor, amelyeket ott egyértelmûen kifejt; indokolja, kit miért kíván kizárni a körbõl, bizonyos kört miért nem tart kellõen szabályozottnak, mert hozzá hasonló emberek is változatlanul ebbe a körbe kerülhettek volna. Tisztelettel, a mi megítélésünk szerint, elõször végre kellene hajtani azt az 1994. decemberi alkotmánybírósági határozatot, amely tökéletes útmutatást ad, hogy kit miért nem, ki miért hiányzik a felsorolásból. És ha már ennek az '94-es alkotmánybírósági határozatnak eleget tettünk, akkor ezt követõen lehet, megítélésem szerint, újabb véleményt kérni a testülettõl.
Nagyon pontosan az elõbb hivatkoztam arra, hogy a hatályban lévõ törvény 2. §-ának felsoroltjai közül az a négy kör miért esik ki; az Alkotmánybíróság megítélése szerint sem a közhatalom, sem pedig a közvélemény-formáló tevékenységük nem teszi indokolttá azt, hogy az átvilágítandók körébe tartozzanak. Ezt követõen az Alkotmánybíróság akkori határozata pontosan felsorolja a csoportokat, hogy a csoportok miért tartalmaznak diszkriminatív elemeket.
Az egyik ilyen csoport a médiával kapcsolatos csoport. A médiánál azt mondja, hogy a médiákkal kapcsolatban az írott sajtónál kevés az a pontosítás, hogy 30 ezres példányszámú újság szerkesztõire lehet kiterjeszteni. Megítélése szerint, tekintettel arra, hogy az átvilágítás alapja a politikai közvélemény- formálás lehetõsége, ki kell térni arra, hogy azok az újságírók, akik akár szórakoztató, akár szakmai, akár egyéb területen, de a politikától teljesen függetlenül tevékenykednek, azokra teljesen indokolatlan ezt a kérdést kiterjeszteni. Ilyen körülmények között ebbõl a határozatból, vagyis a határozat 7. pontjának g) pontjából erre tökéletesen következtetni lehet.
Ugyanakkor elõírja az Alkotmánybíróság az általunk már többször szóba hozott határozatában, hogy a 30 ezer példányszámot meghaladó újságok politikaformáló erejével azonos értékûnek kell tekinteni azon televízióadásokat és azon rádiómûsorokat, amelyek szintén foglalkoznak politikával. Itt kitér arra is, hogy a kereskedelmi adók politikai riportereit igenis át kell világítani, és azt mondja ki egyértelmûen az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmány 61. §-a szerint azért alkotmánysértõ az adott kör meghatározása, mert az ellenõrzöttek körébõl ezek a személyek kimaradtak. Ezek a személyek, akikkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság kimondja, hogy a kihagyásuk, kifelejtésük alkotmányellenes volt, ezek messze nem férnek be a jelenlegi törvénytervezet által felsoroltak körébe.
Tisztelt Országgyûlés! Ilyen körülmények között én úgy érzem - és itt most már csupán csak bizonyos kérdésekre címszavakban szeretnék utalni -, ahogy a kisebbségi vélemények elõadói kitértek arra, hogy a különbözõ bizottságokban tevékenykedõ ellenzéki képviselõk miért tartják alkalmatlannak ennek a törvénytervezetnek a részletes vitára bocsátását. Füzessy Tibor kitért arra, hogy nem ismerjük a költségeket. Ugyanezzel kapcsolatban nyilatkozott elõttem dr. Bernáth Varga Balázs is, a Független Kisgazdapárttól. Ilyen összegszerûségi kérdések, ilyen bizonytalan kérdések mellett ennek a hivatalnak a felállítása vagy felállíthatósága is lehetetlen.
Ezen túlmenõen még egy olyan lényeges kérdésre szeretnék kitérni, amin szintén el kellene gondolkodni. Az 1994. évi XXIII. törvénnyel kapcsolatban van ez az alkotmánybírósági határozat, amelyik kimondta, hogy a törvény mely rendelkezései alkotmányellenesek. A jelenlegi Országgyûlés az elmúlt másfél esztendõben ezzel a kérdéssel két ízben is foglalkozott már; mind a két alkalommal olyan témakör került napvilágra, amelyek az Alkotmánybíróság által megváltoztatni rendelt részek körén kívülesik.
Szeretnék itt emlékeztetni arra az egy évvel ezelõtti, olyan keserû szájízzel záródott vitára, amely a két ügynökbíró felmentésével végzõdött. Ennek a vitának az alapja a törvény, a hatályos törvény 6. §-a volt. A törvény 6. §-a egy belsõ ellentmondást rejt a törvény és a törvény alapján figyelembe veendõ, úgynevezett semmisségi törvényekkel kapcsolatban, amikor a 6. § azt mondja ki, hogy "a felsorolt törvények alapján semmissé nyilvánítottak". Mint tudjuk, a semmisségi törvények közül kettõ semmi újabb bírói aktust nem igényel ahhoz, hogy ez a megsemmisítés bekövetkezzen, mégis ezt a 6. §-t, ami az akkori, egy évvel ezelõtti vitának az alapját képezte, ez a törvénytervezet nem is érinti.
(12.40)
Ez sajnos a késõbbiek során módosító indítvánnyal sem korrigálható, tekintettel arra, hogy Házszabályunk szerint törvénymódosítás esetében a módosítással nem érintett kérdéshez módosító indítványt sem lehet elõterjeszteni. Miért nagyon fontos ez? Azért fontos, mert ahogy itt elhangzott ellenzéki képviselõk szájából, eddig nem az ügynököket, hanem a bírókat üldözte a hatalom. Ez az üldözés változatlanul fennáll.
Valószínûleg többen tudják, hogy a tegnapi napon Eigner bíró úr ügyében megszüntetõ döntést hozott a munkaügyi bíróság, megállapítva, hogy az Országgyûléssel nem állhatott munkaviszonyban. Botos bíró úr pedig azt a megoldást választotta, hogy a keresetét kiterjesztette a kormányra, és ennek következtében majd valamikor a február végi napokban fogja ezt a kérdést tárgyalni a bíróság.
Egy teljesen rendezetlen szituáció alakult ki már akkor, amikor az Alkotmánybíróság általi megsemmisítés megtörtént, akkor, amikor ennek a jogszabály-módosításnak a munkálatai feltételezhetõen folytak, és azt hiszem, hogy joggal várhattuk volna el a kormánytól, hogy nemcsak az alkotmányellenes részben, hanem az egyébként nem mûködõ részben is konstruktív módon elõterjeszt módosító indítványt.
Annál is inkább nagyon fájdalmas ez az ellenzék számára, mert 1994 októberében Balsai képviselõ úr elõterjesztett egy olyan törvénytervezetet, amelynek az esetleges módosító indítványokkal való korrigálásával ezek a törvényben egyébként szereplõ problémák és egyben az Alkotmánybíróság által felvetett problémák is valamennyien orvosolhatók lettek volna. Erre a kormány az ellenzéknek akkor nem adott lehetõséget, jóllehet folyamatosan hallgatjuk a miniszterelnöki expozéban, vagy pedig tegnap este a televízióban, ahol a frakcióvezetõk beszélgettek a jogszabályalkotásról, minden alkalommal megkapja az ellenzék azt, hogy konstruktív módon kell közremûködnie.
Kérdem én - és joggal- , hogyan tud az ellenzék konstruktív módon közremûködni akkor, amikor az ellenzék által felvetett napnál világosabb szakmai kérdések elõl is csak azért zárkózik el a kormánykoalíció, mert az indítvány ellenzéki körökbõl indult.
Számomra is nagyon szimpatikus volt, de azért nagyon szomorú - és ez a kormánypártok által meggondolandó -, hogy Szájer József frakcióvezetõ úr az elmúlt õszön már azt volt kénytelen mondani, hogy õk már azzal is meg vannak elégedve, hogyha a saját módosító indítványukat meglátják késõbb kormánypárti indítványként, lényeg az, hogy javítsanak a törvényen.
Ebbõl is az világlik ki, hogy a kormánykoalíció nem tûri el az ellenzék javító szándékát, amire kényszert lát, azt õ saját maga átveszi, és ilyen körülmények között próbál ezen javítani, de sajnos az esetek többségében csukott szemmel nézi az ellenzéki javaslatokat.
Tisztelt Országgyûlés! Az általunk felhívott problémák és az ellenzéki képviselõk által is elmondottak alapján a Kereszténydemokrata Néppárt nevében vagyok kénytelen azt mondani, hogy ezt a törvénytervezetet a frakció nem tudja támogatni. Megítélésünk szerint nem kellõ körültekintéssel készült, jóllehet rendkívül sok idõ állt erre rendelkezésre, de mégis egy elkapkodott megoldásnak tartjuk, így úgy érezzük, hogy ezzel nem fogunk elõbbre jutni a kérdés tisztázása terén. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)