KOLTAY ZSOLTNÉ (MSZP): Tisztelt Ház! Államtitkár Asszony! A Körösök völgyében élõk az óév búcsúztatóját nagy ijedelem és aggodalom közepette töltötték. Az 1995. évi árvízveszélyt a szakvélemény az évszázad legveszélyesebb áradásának minõsítette. A katasztrófa megelõzése érdekében a szükségtározókat megnyitották, elõbb a mályvádit, majd a mérgesi szükségtározót. A Körösök völgyének árvízvédelme külön misét érdemelne, ezért én most csak a választókörzetemet ért kár érdekében szólok, mert az idõbõl nem futná többre.
A köröstarcsai térségben lévõ mérgesi víztározó területe 1820 hektár. A terület meliorált, lineár öntözõrendszerrel berendezett. Azért, hogy Békés város, Gyula város lakosságát megóvják-megóvjuk a katasztrófától, megnyitották a szükségtározókat - az ott élõk ezt így élik meg. A földtulajdonosok és a földbérlõk hatalmas árat fizetnének, ha az okozott kár csak részben térülne meg. Az árvízi szükségtározókról rendelkezõ 16/1982. évi minisztertanácsi rendelet kártalanításra vonatkozó szabályai csak a káreseményt megelõzõ három év átlagos hozamértékét engedi figyelembe venni. Az viszont aszályos volt, így a számítás alapja irreális volna. Az öntözõ berendezésekben, az utakban, a terület mûvelhetõségében keletkezett kárról akkor még nem is szóltunk. E terület az évi hasznosításra valószínûleg nem alkalmas, az 1997. évi elõkészítésekhez viszont pénz kell és szándék.
Kérdésem tehát: van-e reális esélye annak, hogy az említett rendeletet gyorsan módosítják, hogy a kár valós mértéke megtérüljön. Tudom, a biztosító elõzetesen már méri a kárt, de nem tudja, milyen számítási módot végezzen. S még egy: a kár mikor kerül megtérítésre.