SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõ Úr! Mint ezt már a kormány és mások is számos ízben kifejtették, a gázáraknak a privatizációhoz érdemleges közük nincs; akár privatizáljuk a cégeket, akár nem, ott a befektetéseknek, a költségeknek meg kell térülniük, és a szolid nyereségnek is realizálódnia kell. Ezt mondja ki az 1994-ben hozott törvény, és ennek szellemében került elhatározásra tavaly augusztusban, ahogy a képviselõ úr helyesen mondta, az áremeléseknek egy bizonyos egymásutánja.
A képviselõ úr állítása abban pontatlan, hogy a tavaly augusztusi kormányhatározat nem szólt az idei októberi áremelésrõl. Igenis benne van, megjelent a Magyar Közlönyben, itt van, a képviselõ úrnak késõbb meg tudom mutatni. Tehát a szeptember 1-jei 8 százalékos és a március 1-jei 25 százalékos áremelés mellett az idei októberi, egyelõre meg nem határozott mértékû áremelésrõl is ott már szó esett, éspedig az elõbb elmondott törvényi követelményeknek megfelelõen kell az árat úgy felemelni októberben, hogy az ezeknek a követelményeknek megfeleljen 1997. január 1-jén. Ez különös hasznot nem jelent azoknak a cégeknek, amelyek megvásárolták ezeket a gáztársaságokat, mert hiszen õk azt már akkor tudták, ugyanúgy, ahogy képviselõ úr is tudhatta a Magyar Közlönybõl, hogy ezekre az áremelésekre sor fog kerülni.
Még hadd jegyezzem meg, hogy az árak már csak azért sem tekinthetõk olyan különlegesen magasnak, mert a belföldi gáztermelõk közel 5 milliárd köbméter gázt termelnek Magyarországon évente, és a belföldi gáztermelõk rendszeresen tiltakoznak amiatt, hogy ezek az árak alacsonyak.