DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársam! Sajnos nem az utóbbi idõben kevés a föld a kárpótlási jegyek ellenében, hanem a törvény elfogadása óta mindig is tudtuk, hogy sajnos nem lesz elegendõ, különösen akkor, amikor 500 forinttól lehetett erre árverezni.
Ahol már nem lesz földárverés, azoknak - az interpellációra adott válaszom elején ezt szeretném hangsúlyozni - ismételten ajánljuk, hogy a kárpótlási jegyek életjáradékra váltását vizsgálják meg. Kedvezõ ez a konstrukció, másrészt pedig szívesen tájékoztatom önöket arról - a Suchman miniszter úrral történt egyeztetés alapján -, hogy az eredeti kárpótoltak számára mintegy 80 milliárd forint értékû állami vagyont privatizál az Állami Privatizációs Részvénytársaság, február 12-étõl kezdõdõen, folyamatos felajánlással. Azt gondolom, hogy azok számára, akik nem fognak tudni földet vásárolni, ez a két konstrukció talán tartalmaz elfogadható megoldást.
Képviselõ úr interpellációjában azt kéri, hogy a kárpótlás céljára további földterületek kijelölésérõl intézkedjünk. Ezzel összefüggésben kérdezi tõlem, hogy tervezünk-e jogszabály-módosítást. Azt tudom válaszolni a képviselõ úrnak, hogy nem tervezünk. Nem tervezünk azon egyszerû oknál fogva sem, mert nem szeretnénk abba a hibába esni, hogy olyasvalamirõl rendelkezzünk, ami mögött nincs teljesíthetõ földmennyiség. Ha jogszabályt módosítanánk, akkor becsapnánk önmagunkat is, és becsapnánk másokat is. Nincs annyi állami föld, hogy a kint lévõ kárpótlási jegyeket ezzel bevonhatnánk.
Ami a kárpótlásra kijelölt úgynevezett I-es földalapból visszamaradt területeket illeti, ezek a területek a kárpótlási törvény rendelkezései értelmében a szövetkezeti tagok tulajdonába kerülnek. Vitatható, hogy vajon ingyenesen-e, hiszen az ismert körülmények között ezek a földek korábban a termelõszövetkezeti tagok közös tulajdonában voltak. A kárpótlási törvény során a kárpótlási földalapok kijelölési kötelezettségével terhelte meg ezeket a földeket a parlament, az Alkotmánybíróság ezt elfogadta, és ugyanez a törvény úgy szólt, hogy ha az árverésen nem kel el, ezt a szövetkezeti tagok tulajdonába kell adni. Ahol ezek a földek nem keltek el, ott magántulajdont képeznek, a szövetkezeti tagok tulajdonát.
A kárpótlásnak az volt az eredeti célja, hogy a kárt szenvedetteket az ország lehetõségeihez képest kárpótolja, ezért részleges kárpótlásról szólt. Törvény határozta meg a lehetõségekhez mért és a kárpótlási folyamat során kárpótlási jegyekért szerezhetõ földek mértékét, a kárpótlási jegyek életjáradékra váltásának módszereit, a privatizációban való részvétel feltételeit.
Sajnos azt tudom mondani, nincs lehetõség arra, hogy a még a kárvallottaknál lévõ kárpótlási jegyekért földet ajánlhassunk fel. Ajánlom a kárpótoltak szíves figyelmébe a február 12-én kezdõdõ új privatizációs csomagot, ami az eredeti kárpótoltak számára az eddigieknél sokkal jobb lehetõséget biztosít, és ajánlom az életjáradékra váltás újbóli megvizsgálását is, elsõsorban azokon a településeken, ahol további földárverésre már nem számítanak.
Kérem önt, képviselõ úr és a tisztelt parlamentet, hogy az interpellációra adott válaszomat fogadják el.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)