AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Alapvetõ megállapítására azt szeretném válaszolni, hogy nem látok a Bankfelügyelet munkájában pazarlásra utaló jeleket. Elõrebocsátom, mint ahogy ön is mondta, hogy a Bankfelügyelet erõforrásait nem a költségvetéstõl, hanem az általa felügyelt banki, pénzintézeti rendszer szereplõitõl kapja, a források felhasználására viszont a költségvetési gazdálkodás szabályait alkalmazza.
Amikor tavaly márciusban a pénzügyminiszter úr fogakat (sic!) ígért a szervezetnek, tisztában volt vele, hogy minõségi munkát csak felkészült és gyakorlott munkatársakat foglalkoztató felügyelettõl várhat a kormányzat.
A magasabb szakmai követelmények természetesen megfelelõ jövedelmeket és jutalmakat feltételeznek, különösen olyan banki környezetben, ahol a piaci bérek erõs elszívó hatást gyakorolnak a jó szakemberekre. Márpedig a betétesek, az adófizetõ állampolgárok érdekeit nem az képviseli, aki a munkaerõpiaci viszonyoktól teljesen elszakadóan alacsony fizetésû, és ebbõl következõen jellemzõen kevéssé képzett és gyakorlott bankfelügyelõk alkalmazását kívánja elérni. Az ebbõl fakadó kár ugyanis - és talán erre is utal a több százmilliárdos bankkonszolidáció története - igen nagy lehet. Ezért legalább olyan jövedelmeket szükséges ajánlani, ami mellett a megfelelõ színvonalú munkatársak a munkaerõpiacon megtalálhatók lesznek.
A fizetéseket, a jutalmakat a Bankfelügyeletnél egyes személyekre egyedileg elõre meghatározott, írásban rögzített konkrét feladatok kitûzése és értékelése alapján adják. A jutalomkeret felhasználása részben bérkiegészítési célokat szolgál, mint az más közintézményeknél is így van.
'95-tõl a jutalomalap nagyobb részét, 60 százalékát elõre meghatározott munkakörön kívüli célfeladatok elvégzésére, illetve rendkívüli tevékenységek honorálására fordítják. A bankokkal versenyképes fizetések így is ma még illuzórikusak, mivel kétszeres fizetéssel csábítják a felügyelet munkatársait a pénzintézetek.
A Bankfelügyelet a hangsúlyt a helyszíni ellenõrzésekre kívánja helyezni. Ehhez a jelenlegi emberi erõforrás-kapacitás, számítástechnikai, informatikai felkészültség nem elegendõ. A megbízási szerzõdéssel alkalmazottakra szükség van, mert a Bankfelügyelet feladatait a most megállapított létszámmal a kívánt színvonalon nem tudja elvégezni. A Pénzügyminisztérium a felügyelet jelenlegi kapacitásának ismeretében indokoltnak tartja egyes feladatok auditor cégekkel való elvégeztetését is.
A pénzintézetek külsõ auditorok által való vizsgálatára '95-ben a felügyelet 70-80 millió forintot költött. Tavaly 16 átfogó ellenõrzést végzett a kereskedelmi bankoknál, amelybõl hét teljes körû volt. A takarékszövetkezeti pénzintézeteknél 108 vizsgálat történt. '95-ben hat külsõ cég kapott auditori megbízást. Ellenõrzéseiket konkrét szerzõdések alapján végzik a pénzintézeteknél, valamint újabban a záloghitel-intézeteknél is. A külsõ megbízottakra fordított kiadást a felügyelet éppen azáltal kívánja csökkenteni, hogy alkalmazottai az eddiginél magasabb szaktudással legyenek képesek a helyszíni ellenõrzéseket is elvégezni. A megnövekedett helyszíni ellenõrzési feladatokat gépkocsival könnyebben, takarékosabban tudják a felügyelet munkatársai ellátni, de megjegyzem egyébként, hogy négy gépkocsit a futásteljesítmény s a magas javítási költségek miatt kellett lecserélni.
A pénzintézeti törvény szerint a Bankfelügyeletnek 43 bank, 253 takarékszövetkezet és a jövõben - a rövidesen beterjesztésre kerülõ új törvény szerint - még további 900, pénzintézeti tevékenységet végzõ vállalkozás ellenõrzését kell végeznie, mintegy 4000 helyszínen. Ehhez a munkához az anyagi feltételeket véleményem szerint igenis biztosítani kell.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem tisztelt képviselõ urat válaszom elfogadására, és ezzel is a betétesek, az adófizetõ állampolgárok érdekeit védõ szervezet megerõsítésének támogatására. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)